A kristálygömb az önismeret és a belső világ megértésének jelképe. A kristálygömb keresése az önmagunk legjobb részének megismerését, a bennünk élő lehetőségek és képességek felfedezését jelenti. A kristálygömb megszerzése a hős pszichés integrációját, önmagára találását jelenti. A mese arról szól, hogyan ismerhetjük fel a belső szépségünket és valós értékünket, még akkor is, ha a külvilág elrejti azt. Hiszen az, aki ismeri saját "kristálygömb-természetét", képes a belső erejére támaszkodni, és nem kényszerül külső segítségre vagy manipulációra, mert a belső erő birtoklása hatalmat ad a saját testünk, lelkünk és szellemünk fölött, és ezáltal képessé válunk lemondani a külső, hamis hatalomról.  Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy a mese hogyan tudja megnyitni az utat a belső erőközpont felé, és hogyan segít is kapcsolódni ehhez a kimeríthetetlen forráshoz.

Önelfogadás nélkül az önbecsülés lehetetlen. A szerző szerint annyira össze van gabalyodva az önelfogadás az önbecsüléssel, hogy az emberek néha egyenesen összekeverik a két fogalmat. Ezért ebben a podcastben bemutatom az önelfogadás fogalom jelentésének három szintjét. S beszélek arról is, hogy nemcsak a sötét oldalunk elől menekülhetünk, hanem a napos oldalunktól is – bármitől, ami azzal fenyeget, hogy kitűnünk vagy egyedül maradunk, vagy ami arra kér, hogy a tudatosság magasabb szintjeire és magasabb fokú integritásra törekedjünk.  A legnagyobb bűntett, amit magunk ellen elkövethetünk, nem az, hogy megtagadjuk vagy nem ismerjük el a hiányosságainkat, hanem hogy megtagadjuk vagy nem ismerjük el a nagyszerűségünket – mert félelemmel tölt el bennünket.

Az élet középső időszaka minden ember számára az átalakulás, a változás ideje. Van, akinél az átalakulás, a személyiség átformálódása fokozatosan, nagyobb megrázkodtatások nélkül megy végbe, míg másoknál, becslések szerint az emberek kétharmadánál, drámai változások közepette zajlik,

Az élet középső szakaszába való belépés egyben egy új életstruktúra választását és egyben egy új generációba való kerülést is jelent. A középkorban való megállapodás időszaka lényegében a személyiség irányulásai, feszültségei, ellentétes törekvései közötti egyensúly megteremtése. Levinson az egyensúlyteremtés feladatát négy kiemelt területen gondolja nagyon fontosnak,  Ezért ebben a podcastbena 4 polaritás : a fiatalság-öregség, az alkotás-rombolás, a kötődés-eloldódás, a férfiasság-nőiesség polaritásban létrejövő feszültégek feloldási lehetőségeit mutatom be.

A tojásból teremtett lány” egy magyar népmese, amely a teremtés, a sors és a női bölcsesség témáit járja körül.  A tojás egy ősi születési szimbólum, amely az újjászületést, az új kezdetet és a belső átalakulást jelképezi. A lány nem hétköznapi módon születik, ami azt mutatja, hogy az igazi fejlődés néha váratlan és misztikus módon indul el. s természetesen a próbák jelentősége is megjelenik a mesében,  a lánynak akadályokon kell túljutnia, hogy valóban készen álljon a szerelemre, a házasságra vagy a saját útjára. A lány életét számos megpróbáltatás nehezíti, melyek során meg kell küzdenie a gonosz erőkkel és a hazugságokkal, annak érdekében, hogy a saját képességeit kibontakoztathassa.  Azt hiszem, aki már átélte egyszer is a lány érzéseit,  hogy nyomban meghalt a feltörése után. az tudja, hogy nagyon nehéz létállapot, s lehet hogy elbeszélhetetlenek is azok a pillanatok, amikor ez megtörténik velünk. Azért készítettem el ezt a podcastet, hogy közvetíthessem a mese  üzenetét, hogy az önmagunkra találás nem mindig a megszokott utakon történik. S a szerelem nem csak boldogság, hanem beavatás is, és ha elengedésre van szükség, az is egy beavatás része lehet számunkra

Fontos belátni, hogy a mértékletesség modern életünkben egyre fontosabb fogalommá válik, már csak a magas dopaminválaszt kiváltó termékek bősége miatt is, amelyek kényszeres fogyasztókká tehetnek, még ha hivatalosan ennyitől nem is számítunk szenvedélybetegeknek.  Az önmegtartóztatás napjainkban már alapvető szükséglet. A kívülről ránk erőltetett szabályozások, mint például a dohánytermékekre fizetendő extra adó, a legális alkoholfogyasztás nagykorúsághoz kötése, a kokain birtoklásának bűncselekménnyé nyilvánítása, noha szükségesek, önmagukban soha sem elegendők egy olyan világban, ahol az erős dopaminválaszt kiváltó szerek gyakorlatilag végtelen számban állnak a rendelkezésünkre. 

A podcastben bemutatom a dopaminböjt lépéseit, amelynek végső célja az egyensúly helyreállítása, illetve az, hogy újra képesek legyünk átélni a legkülönbözőbb örömforrásokat. 

Bemutatom az önmegtartóztatás módszereit, a térbeli fizikai stratégiákat, az időbeli  kronológia stratégiákat,  és a jelentésbeli kategorikus stratégiákat is.

Az 1970-es években társadalomtudósok felfedezték egy fordított arányosságot, amelyet az élvezet és a fájdalom között ellentétes folyamat-elméletnek neveztek el, amely arról szól, hogy a hedonikus vagy érzelmi semlegességtől való minden elhúzódó vagy megismétlődő eltérésnek ára van.” A mindennapokban az élvezet és a fájdalom kérdése jóval összetettebb de ha az ismételten átélt élvezetek hatására megemelkedik a neurális alapszintünk, örökös elégedetlenségre kárhoztatjuk magunkat, azaz soha semmi nem lesz elég jó, mindig többre és többre vágyunk. Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy az agyunk miért nem alkalmazkodott a bőség világához, és miért van egyre több jutalomra van szükségünk ahhoz, hogy örömet érezzünk, és egyre kevesebb is elég ahhoz, hogy fájdalmat érezzünk.

A podcastben bemutatott könyv az élvezetről szól. És a fájdalomról. De leginkább az élvezet és a fájdalom közötti szoros kapcsolatról, illetve arról, hogy mennyire fontos megérteni ezt a kapcsolatot ahhoz, hogy normális életet élhessünk. A dopamin felfedezése mellett a múlt század egyik legnagyobb idegtudományi áttörése volt, s megtudtuk, az agy az élvezetet és a fájdalmat ugyanazon a területen dolgozza fel. Mi több, az élvezet és a fájdalom egymás ellensúlyaként működnek.  A podcastben azokat a változásokat mutatom be, amely oda vezetett bennünket, hogy az eddig még soha nem tapasztalt jólét, szabadság, technológiai és orvostudományi fejlődés korában boldogtalanabbak vagyunk, és több fájdalmat érzünk, mint valaha. S talán éppen azért vagyunk ennyire nyomorultak, mert minden erőnkkel azon vagyunk, hogy csak nyomorultak ne legyünk.

Ebben a podcastben az önmagunk újra teremtésének útját ismertetem, amelyet a szerző lépésről lépésre bemutat nekünk ebben a könyvben.  Abban a folyamatban inspirál, hogy hogyan válhatunk újra tanulóvá: az élet, a fejlődés, az önmagunkkal való törődés, és az önazonosság tanulójává.  A szerző ismerteti azt a folyamatot, hogy hogyan lehet kifejleszteni egy vadonatúj szemléletet, és hogyan lehet kidolgozni egy új tervet, egy olyan jövőképet, amelybe a teljes szívünket beletehetjük. A folyamat a önmagunk megreformálásáról szól, amely lehetőséget ad egy új kezdetre és tartalmasabb életre, amelyben a kényelem helyett a bátorságot választhatjuk.  

A szerző Ausztrália egyik legismertebb stratégiai szemléletű coach-a munkája során segít ügyfeleknek átdolgozni és újjáépíteni a karrierjüket, jólétüket és az életüket, azoknak segít irányt váltani, akiknek az életében az útvonal hirtelen megváltozik. Az a szerző célja, hogy leegyszerűsítse azt a hihetetlenül bonyolult folyamatot, amelyen akkor megyünk keresztül, ha az életünkben nagyobb változás áll be. Ez a könyv egyfajta térkép, menedék, abban segít, hogy ismét uralni tudjuk a saját erőnket, segít újraépíteni önmagunkat és segít visszakapcsolódni önmagunkhoz, és segít átevezni a túloldalra.  A podcastben bemutatom azt a koncepciót, amely abban segít, hogy hogyan tudunk hidat építeni a jelenlegi helyzetünk és a közé, ahol a jövőben szeretnék látni magukat.

Nagyon ironikus, hogy az a csodálatos eszköz, amelyet emberi elmének nevezünk, amely annyira kreatív, innovatív és végtelenül hasznos számunkra, lényegében veleszületett hajlammal rendelkezik arra, hogy elítéljen, összehasonlítgasson és kritizáljon bennünket. Hibákat keres, a hiányosságainkra összpontosít, és bármerre néz, mindenhol problémákat talál. Úgy tűnik, mintha az elménknek lenne egy saját elméje; mintha egész álló nap olyasmiről beszélne, amiről neki tetszik, és egyáltalán nem venné figyelembe, hogy az hasznos-e nekünk, vagy sem. Sőt mi több, úgy tűnik, mintha nagy élvezetét lelné abban, hogy visszaemlékszik a múltban megélt fájdalmakra, a jövő miatt aggodalmaskodik, vagy a jelen problémáin gyötrődik. A szerző véleménye szerint ezek a gondolkodásminták teljesen normálisak – de nem visznek előre. Ha beleragadunk ezekbe a gondolatokba, egyre nehezebb lesz a küzdelmünk a valósággal, és egyre fokozódik az egyébként is meglévő fájdalom. De nem maguk a gondolataink jelentik a problémát. Nem a gondolataink hozzák létre a „pszichológiai ködöt”, hanem az a mód, ahogy reagálunk rájuk. Ezen pszichológiai szmog jelenségének aspektusait mutatom be ebben a podcastben.

Volt már olyan pillanat az életemben, amikor feltettem azt a kérdést egy férfinak, amit József Attila olyan szépen fogalmaz meg az Óda című versében: "Óh, hát miféle anyag vagyok én, hogy pillantásod metsz és alakít?" S most a tavaszi kerti munkák során milyen természetességgel vesszük elő a metszőollót, és metsszük meg a bokrokat, és a fákat, s ilyenkor bele se gondolunk, hogy amikor ez a metszés a lelki életünkben megtörténik, az milyen fájdalmas pillanatok átélésével jár. 

A transzformatív kapcsolatokról készítettem ezt a podcastet, amelyek gyakran azért jönnek létre, hogy segítsenek megtanulni valami fontosat magunkról, elengedni régi félelmeket és korlátozó mintákat, vagy megérteni a saját szükségleteinket. A transzformatív kapcsolatok gyakran „tanító” típusúak, ahol a másik személy olyan mély hatást gyakorol ránk, hogy teljesen más perspektívából látjuk a világot, magunkat és a kapcsolatokat. Az én életemben is a férfi a változás katalizátora volt az ilyen típusú kapcsolatokban, amely a tanulásról és a változásról szólt, s nem vezetett tartós párkapcsolathoz, mert az volt s szerepe, hogy segítsen felkészíteni arra, hogy elengedjem a régi struktúrákat, és elérjek egy személyes teljesedést, amelyet egy másik, új típusú partnerrel tudok kiteljesíteni.  Természetesen ezek a folyamatok tudattalan és tudatos szinten is zajlanak, ezért olyan nehéz átélni, felfogni, megérteni, hogy mi is történik bennünk. Én 16 pillanatát azonosítottam ezeknek a folyamatoknak, amit ebben a podcastben próbálok elmagyarázni. Sokat gondolkodtam, hogy az ezzel a folyamattal való azonosulás milyen formában a legkönnyebb egy hallgató számára, ezért személyes élményként mutatom be ezt a feldolgozási folyamatot, mely során azt is próbálom megjeleníteni, hogy a tudattalan aspektusainkat hogyan érdemes azonosítani.

Az egészségmagatartásra vonatkozó elméletek az egyéneket alapvetően racionális lénynek tételezik fel, akik mindig képesek a szándékaik szerint tudatosan cselekedni. Ezek a tudományos modellek, számos aspektusból értelmezik a viselkedéses szándék vagy célok kialakítására ható tényezőket, de nem tudnak magyarázatot adni az ún. szándék–viselkedés-rés problémájára. A mindennapi terápiás tapasztalatok és a kutatási eredmények is azt igazolják, hogy az emberek nem mindig cselekszenek szándékaik szerint. Ennek oka az lehet, ha a személy a szándék cselekvésbe való átfordításához érve különböző akadályokba ütközik: ilyen lehet a figyelem elterelődése, az elfelejtés, a megszokások hatása, vagy az, hogy nincs kontrollja az adott cselekvés felett, vagy nem tudja a szándékait megfelelően átfordítani a cselekvésbe. Ezért a legtöbb esetben a viselkedésre vonatkozó szándék kialakítása nem elégséges a tényleges cselekvés kivitelezéséhez, csupán a szándékaink 28 %-át fordítjuk át tényleges viselkedésbe. Ebben a podcastben ennek a problémakörnek a mögöttes tényezőit foglalom össze.

A napokban nagyon intenzíven látjuk a Los Angeles-i tűzvész kapcsán a drámai videókat, és bennem nagyon megmozgatta a lelkem mélyén az uszodám 2 évvel ezelőtti leégésének az élményét és azt a 693 napot amíg újra megnyitott a felújított uszoda. S ahogy nézegetem a képeket, visszahozza azokat a kezdő élményeket, amit akkor átéltem, s készítettem egy podcastet a belső útról, amit ebben a 693 napban megéltem. Egy átmeneti térben léteztem, s az átmeneti tér képes arra, hogy fizikai és szimbolikus hidat képezzen a kiindulópont és a célunk között, lehetővé téve az előrehaladást vagy az átalakulást Én kezdetben nem tudatosítottam, hogy ez az időszakos megálló számomra lehetőséget ad majd az önreflexióra, s hogy most teret kapok a személyes fejlődésre. De a rám kényszerített változás tisztulási folyamatot biztosított számomra, amely megerősítette és előkészítette az utat életem pozitív fejlődése felé. Ennek az útnak a lelki háttérfolyamatait mutatom be ebben a podcastben.

A stressz korai megközelítése abból indult ki, hogy az életesemények ki tudják billenteni a személy egyensúlyát, és pszichológiai alkalmazkodást igényelnek. Minél több életesemény történik, ez a kibillenés annál erősebb lesz, és végül betegséghez vezethet.  A stresszválasz folyamatában a neurológiai, neuroendokrin és az endokrin tengely is részt vesz, amelynek folyamatát bemutatom most ebben a podcastben. Természetesen stresszhelyzetben a gondolkodás is megváltozik, a figyelem az észlelt veszélyre összpontosul, és negatív érzelmek jelennek meg: akut stressz esetén tipikusan félelem, izgatottság, türelmetlenség, míg krónikus stressz esetén ingerlékenység, szorongás tehetetlenség, szomorúság.  S az is kimutatható már, hogy a stressz negatívan tudja befolyásolni az önszabályozó és végrehajtó funkciókat is.

Ezért a szervezet fizikai és emocionális egyensúlyának helyreállítását célzó viselkedésekre van szükségünk, ami problémaorientált,  támogatást kereső, és érzelem orientált megküzdési stratégiákat foglal magában, amelyeknek megfelelő használatához szükségünk lehet a stressz működésének megfelelő ismeretére.

A pillangó a lélek fejlődését és a halálból kialakuló életet jeleníti meg. Megmutatja az önmegvalósítás útját, ő az átalakulás nagy művésze. A pillangó életének minden folyamata szükségszerű és megkerülhetetlen, csakúgy, mint ahogyan a mi fejlődésünk mérföldkövei. Az élet múlékony, ezért érdemes megragadni a pillanatot, jelenben lenni és a lehető legjobban kihasználni az itt töltött időt. A pillangó tánca, színes szárnyai a lelkünk feltámadásának az útját mutatja meg, az örömöt, légiességet, a gyógyulás lehetőségét, saját színes oldalunkat, sokszínűségünket. Megmutatja a halálon keresztül az újjászületéshez vezető utat, és a lehetőséget, hogy életünk nehézségein túljutva milyen kincseket nyerhetünk. Ezért ebben a podcastben megmutatom azt a folyamatot, amire ma talán mindenkinek érdemes ránéznie, tudatosítani, hogy a transzformáció szakaszainak milyen belső és külső jelenetei vannak. Megadás

Ez az év nekem a gyász éve volt, apukám halálának feldolgozási folyamata zajlott ebben az évben bennem. Ennek a folyamatnak a helyzeteit mesélem el, hogyan éltem át azokat az élményeket, amire nem lehet felkészülni, amit csak átélünk, és utána kísérletet teszünk a feldolgozására. Azt tanítják, hogy a szüleink tanítanak meg bennünket arra is, hogy velünk is meg fog történni a halál pillanata, és ebben a podcastben elmesélem, bennem milyen folyamatok zajlottak le a saját elmúlásommal kapcsolatban is. Mélyen hiszek az év végi összegzésben, az élettapasztalataink megértésében és az ehhez kapcsolódó döntésekben és engedélyekben is. Mély fájdalmas belső utam volt ebben az évben, volt bennem kétség, hogy ezt a veszteségfeldolgozási folyamatot be lehet, be szabad e mutatni a külvilág számára, de amikor elkezdtem ezt a csatornát, azért indítottam, hogy a vesztes tudattalan gyógyulási folyamataira is rá tudjunk nézni, s a veszteség valódi arcáról beszéljek. Ezt teszem most ebben a podcastben is.

Anyai túlféltésről, az elszakadás és felnőtté válás nehézségeiről szóló régi francia tündérmesét szeretném bemutatni a podcastben.  Főszereplője aranyhaj, aki átmenetet képez a megmentésre váró és önmagáért tenni vágyó lány között.  Az Aranyhaj azon mesék sorába tartozik, amelyekben a speciális képességgel rendelkező hős végül eldobja „varázserejét”, hogy tiszta lappal kezdhessen egy szebb életet, amiben önmagáért szeretik őt, nem az istenadta képessége miatt. Elgondolkodtató üzenete a mesének az is, hogy itt a fiatalok gyökeres változásokat hoznak egymás életébe, de ugyanakkor nem az volt a létezésük egyetlen értelme és alapja, hogy egyszer találkozzanak egymással és megtalálják a Nagy Őt. Aranyhaj világot akart látni, szabad lenni legalább egy napra, Flynn pedig vagyont akart, élni a maga kényelmes de kalandos életét. Mindketten eszközök voltak egymás szemében az elején, amivel az igazi céljukat elérhették. Flynn kimozdítja a királylányt mozdulatlanságából, és végül ez az erő, ami kijuttatja őt a bezártságból, de persze áldozatok árán. A férfi és a nő kezdetben még nem egyesülhet, nem lehetnek egymáséi, mert Aranyhaj túl sokáig volt bezárva a toronyba, túl sokáig hagyta egy én-részét elzártan önmaga és a világ elől. Amíg ezt az én-részt nem tudta beépíteni magába és megfelelően működtetni, addig nehézségeken kellett keresztül mennie. A boldogságos végkifejlethez próbatételek vezetnek, és ahogy a mese kezdeti stációjában elakadást jelentett az önmegtartóztatás erénye, a fiúnak és szerelmének ezt kell gyakorolni az egymásra találáshoz.

Ennek a podcastnek azt a címet adtam, hogy a novemberi eső misztériuma. A Guns N’ Roses November rain száma ihlette, nekem ez az dal szinte végigkíséri az életemet s amikor megérkezik november hónap az életembe, valahogy megérkezik ez a dal is hozzám, s mindig fedezek fel benne új gondolatokat vagy értek meg valamit ebből az élet nevű játékból általa. A November Rain című videóklip lett az első az 1990-es években kiadott videó, melynek nézettsége elérte az egymilliárdot.  Népszerűsége talán annak is köszönhető, hogy azokat a kínzó érzéseket nagyítja fel és önti szavakba, amelyeket magának sem szívesen vall be az ember, pedig szakításkor, hullámvölgyekben, de még az oltár előtt is utolérhetik.  Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy a bennem élő szerelmes nő szimbolikus megsemmisülésekor milyen különböző érzelmi élményeim voltak, amelyek ezen szimbolikus vég kapcsán átélhetőek voltak bennem, mert a többféle átélés többféle újjászületés élményt hordozott magában. Természetesen ez a videoklip azt is bemutatja, hogy létezik az a folyamat is, amikor a férfi nyilvánvalóan hajlandóbb szembenézni ezekkel a szimbolikus véghez kapcsolódó élményekkel a szerelem nevében.

A szerző szerint nagyon fontos megértenünk, hogy azok a kívánságok, amelyek valóra válnak, mindig megváltoztatnak bennünket. Minden kívánságunk arra utal, hogy valamilyen hiányosságot érzünk az életünk bizonyos területén. Nagyon fontos tudatosítanunk, hogy mire akarja ez a hiányosság felhívni a figyelmünket. Életünk során amikor változásra vágyunk, akkor valami rosszul működik az életünkben, és nem tudjuk hogyan változtathatnánk rajta. Sőt többnyire azt sem tudjuk, hogy milyen lesz majd, ha a kívánságunk teljesül.  A szerző véleménye szerint nincs értelme olyat kívánnunk, ami természetünk ellen való: legtöbben mégis ezt tesszük, sokszor azért kívánunk magunknak valamit, mert mások is ezt kívánják, vagy már rendelkeznek vele, s ezért gyakran olyan álmok után futunk a sajátjaink helyett, amit mások tartanak fontosnak.  Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy hogyan érdemes végig gondolni a kívánságaink meghatározása előtt, hogy valóban készen állunk-e a változásokra és a következményeire.

A szerző arra jött rá, hogy végső soron egyetlen különbség van az emberek között abban, hogy hogyan valósulnak meg a vágyaik az életben, hogy az egyik ember tudatosan és céltudatosan kíván, a másik tudattalanul és összevissza, nem tudva, hogy a körülményeit ő maga idézi elő. Ezért a szerző hisz abban, hogy kívánni is meg kell tanulni. Tisztában érdemes lennünk azzal, hogy miként nyilvánítsuk ki egyértelműen és világosan a kívánságainkat anélkül, hogy beteljesülésüket megakadályoznánk. A legnagyobb hiba, amit az emberek újra és elkövetnek miközben kívánnak valamit az, hogy már a szóhasználattal egészen más üzenetet sugallnak, mint amit szeretnének. Ilyenkor hiába a jó szándék nem jutnak közelebb a céljukhoz, hiszen sokan úgy fogalmazzák meg a kívánságaikat, hogy azzal szinte bebetonozzák magukat szerencsétlen állapotukba. Ebben a podcastben bemutatom, hogy milyen nézőpontok szükségesek ahhoz, hogy ne csak az akaráshoz, hanem valaminek az átéléséhez kerüljünk közelebb.