Az egészségmagatartásra vonatkozó elméletek az egyéneket alapvetően racionális lénynek tételezik fel, akik mindig képesek a szándékaik szerint tudatosan cselekedni. Ezek a tudományos modellek, számos aspektusból értelmezik a viselkedéses szándék vagy célok kialakítására ható tényezőket, de nem tudnak magyarázatot adni az ún. szándék–viselkedés-rés problémájára. A mindennapi terápiás tapasztalatok és a kutatási eredmények is azt igazolják, hogy az emberek nem mindig cselekszenek szándékaik szerint. Ennek oka az lehet, ha a személy a szándék cselekvésbe való átfordításához érve különböző akadályokba ütközik: ilyen lehet a figyelem elterelődése, az elfelejtés, a megszokások hatása, vagy az, hogy nincs kontrollja az adott cselekvés felett, vagy nem tudja a szándékait megfelelően átfordítani a cselekvésbe. Ezért a legtöbb esetben a viselkedésre vonatkozó szándék kialakítása nem elégséges a tényleges cselekvés kivitelezéséhez, csupán a szándékaink 28 %-át fordítjuk át tényleges viselkedésbe. Ebben a podcastben ennek a problémakörnek a mögöttes tényezőit foglalom össze.