Az 1970-es években társadalomtudósok felfedezték egy fordított arányosságot, amelyet az élvezet és a fájdalom között ellentétes folyamat-elméletnek neveztek el, amely arról szól, hogy a hedonikus vagy érzelmi semlegességtől való minden elhúzódó vagy megismétlődő eltérésnek ára van.” A mindennapokban az élvezet és a fájdalom kérdése jóval összetettebb de ha az ismételten átélt élvezetek hatására megemelkedik a neurális alapszintünk, örökös elégedetlenségre kárhoztatjuk magunkat, azaz soha semmi nem lesz elég jó, mindig többre és többre vágyunk. Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy az agyunk miért nem alkalmazkodott a bőség világához, és miért van egyre több jutalomra van szükségünk ahhoz, hogy örömet érezzünk, és egyre kevesebb is elég ahhoz, hogy fájdalmat érezzünk.