A Petőfi Irodalmi Múzeum Belív című, havontajelentkező új irodalmi podcastjében nem állunk meg a borítónál. A sorozatcélja, hogy betekintést adjon a legérdekesebb friss kiadványok világába és amögöttük rejlő szerzői szándékokba.

Második alkalommal Mirtse Zsuzsa és Modor Bálintkérdezi Bánki Évát az Apjalánya című regényéről, betegségéről, apjával valóviszonyáról, Tamási Áronnál tartott hancúrozásokról, az egykori monarchiaszecessziós kisvárosairól és a rendszerváltás veszteseiről, hosszantartószociálisan érzékeny árnyékáról.

A következő adásban Kiss Tibor Noéval fogunkbeszélgetni.

Host: Mirtse Zsuzsa és Modor Bálint

Vágó, szerkesztő: Modor Bálint

Hangmérnök: Szabó Attila

Produkciós vezető: Mezei Kristóf

Zene: Tanos Márton

A Petőfi Irodalmi Múzeum Belív című, havonta jelentkező új irodalmi podcastjében nem állunkmeg a borítónál. A sorozat célja, hogy betekintést adjon a legérdekesebb friss kiadványok világába és a mögöttük rejlő szerzői szándékokba.

Első alkalommal Modor Bálint és Szántó Tibor kérdezi Soltész Bélát, az írót, a szociológust és afeketeöves utazót az Osztatlan közös című novelláskötetéről, ősmagyarokról, arejtélyes pesti pincékről, a szépírás és szociológusi tekintet viszonyáról.

A következő adásban Bánki Évával fogunk beszélgetni.

Vágó, szerkesztő, host:Modor Bálint és Szántó Tibor

Hangmérnök: Király Pál

Produkciós vezető: Mezei Kristóf

Zene: Tanos Márton

Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.

„Kint járt a gyárak között, de meg sem kísérelte, hogy valahova beszóljon munkáért. Néhány ember álldogált a kerítések előtt, kérdőleg intett feléjük a fejével, azok tehetetlenül fölhúzták a vállukat és így intettek neki vissza. Továbbment, lábaival a szennyes, kemény földön s gondolataival már megint az elképzelt világokban. Nem gondolta meg, hogy merre megy s ösztönösen az egylet felé haladt. Ilyenkor ott a nagyterem tele van munkanélküliekkel. A borotválatlan, lehasznált emberek nekibúsultan sakkoznak, malmoznak, durákot játszanak a piszkos kártyákkal, vagy az újságokba merülten ülnek a hosszú asztal előtt s néha fölemelik a fejüket, egymásra tekintenek, s megindulnak közöttük a vitatkozások a gazdagok és szegények sorsáról, világpolitikai eseményekről, Isten létezéséről s mindenről, ami bennük és kívülük jelen van ezen a világon." Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.

„Az anya, mielőtt a főzésbe kezdett volna, elővette a fia ruháit, hogy kikefélje, rendbehozza rajtuk az esetleges fogyatékosságokat. A gombokat külön-külön megfogta, megcsavarta kicsit a két ujjával, nem engedett-e meg a cérna, amivel a szövethez vannak erősítve. Kifordította a kabát és a nadrág zsebeit. Előbb mindenféle holmikat, zsebkendőt, összegyűrt papirost, egy régi levelet, két ceruzadarabkát, cigarettaszipkát, valami jegyzőkönyvfélét és egy fényképet rakott ki belőlük az asztalra. Minden darabot külön-külön megnézegetett, de ezt csak azért tette, hogy végre a fényképhez is eljusson s azt is közelebbről és részletesebben megnézze. Hiszen mindjárt itt kezdhette volna a vizsgálódást, de nem tartotta illőnek, hogy csak úgy elővegye a nagy fia zsebében talált fényképet s kíváncsian megnézegesse. Így ez egészen más. Valami fiatal nőszemélyt ábrázol a kép." 🎤Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.

„– Tudom, hogy jó munkaerő vagyok, s meg is szoktam kapni mindenütt a maximális bért. De én mozgalmi ember vagyok, ez a természetem s nem tudom megállni, hogy szót ne emeljek a munkástársaimért, a velem egyszakmájúakért csakúgy, mint az asszonyokért és a gyerekekért. Ön nagyon jól tudja, hogy gyönge asszonyok is dolgoznak a gyárban és tizenegy-tizenkét éves gyerekek is és ezek annyit sem keresnek, hogy elegendő kenyeret vehetnének maguknak. Vannak itt bent egész családok, az apa, a felesége, a lányai és a fiai. Hideg koszton élnek s ott kint laknak a kunyhókban, mint a koldusok. S ilyenekkel van tele minden gyár, s én úgy érzem, kötelességem szót emelnem értük, s nekünk, intelligensebb munkásoknak még áldozatot is kötelességünk hozni értük.
– Nekem pedig az a kötelességem, hogy kiadjam a könyvét. – Oda se nézett már a másik emberre, kétszer megnyomta az asztalon levő csengő gombját."

Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.

„A hold most megállt az égen és sárga szarvával lefelé mutat erre a házra. Egy láthatatlan madár ül az eresz szélén s nyitott csőrrel vidáman énekel. Ismerős ez a nóta, akinek füle van, az meghallhatja s aki szomjas, az hűsítő italt ihatik belőle s aki álmos, az táncba kezd tőle. Mikor a dal befejeződik, a madár eloltja a torka alatt égő kicsi lámpát, ami úgy világított eddig, mint egy igazgyöngy, és pillanatról pillanatra nőni kezd a madár árnyéka, lelép az ereszről az udvar közepére, eltagozódik, mint valami színpadi kulisszák, s a világot betakarja maga körül."

Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel. 

„Az egyik reggel katonaság vette körül a nagy háztömböt. A tömb hét házból volt összeépítve, s négy utcára szóló hét kapuja volt. A katonaság sorfalat állt a négy utca bejárójánál s a kordonon belül a hatóság kirendelt emberei, rendőrök és bútorszállító fuvarosok dolgoztak. Valósággal forradalmi nap volt ez. A ház férfilakói reggel még azzal a tudattal mentek el hazulról, hogy minden rendben van, s az asszonyok most fejvesztetten szaladgálnak, sírnak és pörlekednek egymás között és a fuvarosokkal, akik megfeszített inakkal cepelik le az ócska holmikat az emeletekről. A gyerekek is ott sereglenek az asszonyok körül, s ők is visonganak, de azért nincsenek komolyan kétségbeesve. Tetszik nekik ez a feneketlen fölfordulás, időnként hozzányúlnak az idegen holmikhoz s ami érdekesebb dolog zsebre dugható, azt zsebre dugják. Ki hitte volna, hogy ez az egész idáig fog fejlődni? (...) A rendőrség a bank mellé állott s minden előzetes bejelentés nélkül megkezdte az egész háztömb kilakoltatását."

Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.

„Az ember csöndben és vakon a szalmazsákig botorkált. Álmos és kedvetlen volt, legjobb szerette volna, ha a lány lefekszik s elfordul tőle anélkül, hogy szólna hozzá. A beáztatott szennyesruha nedves, rossz szagával volt tele a konyha. Akárha nyirkos pincébe lépett volna be. Vetkőződött, ruháját a szalmazsák lábához ledobálta a földre. Szemei lassan hozzászoktak a sötéthez, látta, hogy a lány bent fekszik már a helyén, félkönyékre támaszkodva várakozik rá, a szőke haja halványan világít. Lassan mozgott, tele volt tétova gyávasággal. Mindjárt oda fog bújni a lány mellé, hogyan és mit is mondjon neki…" Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.

Részvételiségről szóló következő adásunkban azt a kérdést járjuk körül, hogy a művész tekintete, a művszekkel való együttműködések hogyan tudják átmozgatni a múzeumi gondolkodást. Meghívott vendégeink ezen kívül saját tapasztalataikon keresztül mesélnek a részvételi folyamatokban felmerülő dilemmákról, konfliktusokról és a közös célkitűzésekről.
Ebben az adásunkban beszélgetőtársaink Csatlós Judit, kulturális antropológus, a Kassák Múzeum muzeológusa és Frazon Zsófia, a Néprajzi Múzeum múzeológusa.
A kérdezők Szabó Eszter kurátor és Magyary Panni múzeumpedagógus.
Az adásban hivatkozott ...Nyitott Múzeum... című kötetet itt lehet elérni: https://nyitottmuzeum.neprajz.hu/
****
A Petőfi Irodalmi Múzeum Part podcastja a participáció vagy más néven a részvételiség gyakorlatait járja körül - a partvonalról. Arra keressük a választ, hogy az egyre inkább mélyülő válságok idején milyen eszközökkel élhet a művészet, tudományos kutatások és az ezeknek helyet adó múzeum, hogy releváns tudjon maradni a társadalom széles körei számára. Vajon a részvételiség, az emberek széles körű bevonása a döntéshozatalba a kultúra, tudomány és művészet intézményeiben lehet-e válasz ezekre a kihívásokra. Erről beszélgetünk meghívott vendégeinkkel.

Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel. 

„A külváros szocialista csoportjai összeálltak valami népmulatságfélének a rendezésére, s Miklós most az ő meghívó céduláikkal járt házról házra. Ez volt az első föladat, amit az egyletben rábíztak, s a világért sem hagyná eltéríteni magát a vállalt munkától. Bekopogott az idegen ajtókon, átnyújtotta a cédulákat, s mindenütt még mondott is néhány invitáló szót. A legtöbb helyen barátságtalanul fogadták, voltak, ahol bántón gúnyolódtak vele. Megsérthetetlen volt ezen a napon, boldog és úgy érezte, talán puskával és karddal sem lehetne rajta sebet ejteni. Érezte a személye jelentőségét, s a tiszta ünneplőruhája jól hatott a napsütésben. Hangos és boldogítóan derűs volt körülötte minden. Már hónapok vagy talán évek óta nem vette észre, hogy ezen a vidéken is vannak idők, mikor látni lehet az ég kékjét, a fölvert por és a leereszkedő füst helyett könnyű, jó szagok úsznak a levegőben."

Kassák Lajos ANGYALFÖLD című regényét Erlich Gábor intermédia művész olvassa fel.