Nem kérünk engedélyt, maximum bocsánatot – lehetne akár ez a vízvédők szlogenje.

Június végén tartották Salgótarjánban országos találkozójukat a hazai zöld civil szervezetek. A 34. OT egyik szakmai kerekasztalán, melyet az egri székhelyű Életfa Környezetvédő Szövetség szervezett – a vízé volt a főszerep. A víz tájban tartása a háztartások, települések és a Kárpát-medence dimenziójában, a kis-vizes élőhelyektől a nemzeti szintű programokig.
A szekció témája szűkebb és tágabb környezetünk vízvisszatartási lehetőségeinek részletességre törekvő feldolgozása, elemzése volt. Kiemelten a természetesmegoldásokra, a kisvizes élőhelyek létrehozására, a hódokra és más természetes vízvisszatartókra, erdőtelepítésekre, fásítási programokra, az erdészeti-mezőgazdasági és lakossági célú tájbantartásra koncentrálva. Vizsgáltáka vízvisszatartás és a fásítási programok és a helyi és tágabb klíma(változás) kölcsönhatásait is. Az itt készült összeállításban itthonról, és a nagyvilágból jó és rossz vízgazdálkodási példákat mutatnak be a civil szakemberek. A szerkesztő: Sarkadi Péter