Láthattuk már A legjobb dolgokon bőgni kell író-főszereplőjeként, tartott már TED Talkot arról, miért érezzük nőként olyan gyakran azt, hogy túl „sokak” vagyunk, a valóság és a paródia határon mozgó Magyarország Kedvenc Műsora – Marika for Prezident cím sorozatában pedig friss közéleti eseményekre reflektál. Bármilyen szerepben is tűnik fel, Rainer-Micsinyei Nóra a közélet, a nemi szerepek és a társadalmi kérdések iránti érzékenységével tűnik ki, a humor helyett néha egészen komolyan.
Nóra a saját bőrén tapasztalta meg, milyen az, amikor a pártpolitika beteszi a lábát a kultúrába: tanulmányait a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának színművész szakán kezdte, később a Színház és Filmművészeti Egyetemen folytatta – mindkét intézménynek ottléte alatt került az élére Vidnyánszky Attila.
Ebben a Vénusz Projekt epizódban szó lesz arról, hogyan lett a „Marika for Prezident” generációs szatíra; mit jelent ma nőként színpadra állni – humorral vagy anélkül; mi az, amivel nem érdemes, és mi az, amivel korlátok nélkül szabad viccelni; vagy miért fontos, hogy sokak legyünk, ha egyszer ez az, ami elindíthatja a változást. De beszélünk a #Metoo mozgalom utóhatásairól a hazai kulturális térben, a kreatív szakma és az önmenedzselés kihívásairól, és arról is, milyen országban szeretne élni Nóra öt év múlva.
Szabó Veronika független színész-rendező (Queendom, Vacsora gyertyafényben, Szirének, SzexEd: Kabaré) személyesen és társulati munkáiban (Hódworks, Stereo Akt, Táp Színház, Tünet Együttes) is sokat foglalkozik feminista felvetésekkel, darabjainak központi eleme a nemi szerepekhez és a testhez - való viszony. Alkotótársával, Lestyán Attilával közel két évvel ezelőtt alapították meg a Hétpróbás Társulatot, amiben megkövesedett színházi dogmákat kívánnak újragondolni, miközben újszerű színházi és rendezési formákkal, munkafolyamatokkal kísérleteznek.
Ebben a Vénusz Projekt epizódban Verával a színházi szakma és létforma kihívásairól; hazai közönségről; nőiséghez, nemi szerepekhez és testhez való viszonyról; female gaze-ről, spiritualitásról; a művészet, a pénz és a piaci elvárások összehangolásáról; vállalt esendőségről és a Hétpróbás Társulatról beszélgettünk.
Még mindig úgy a legegyszerűbb egy nőnek bekerülnie a múzeumokba, ha levetkőzik? Milyen kompromisszumokat kell kötnie egy ma Magyarországon alkotni akaró művésznek – legyen szó magánéletről, másodállásról, az önmegvalósítás korlátairól, intézményi struktúráról, belépési küszöbről? Mennyiben más nőként a kanonizált, intézményes művészetben érvényesülni? Mik azok a témák, kik azok a csoportok, akik méltatlanul alulreprezentáltak a hazai és a „nyugati” kánonban? Hogyan lehetne javítani az arányokon, jobban bevonzani a női és kisebbségi szemszögeket, tapasztalatokat a művészetbe?
A szexualitás körbevesz minket; az intimitás természete, az igazi hús-vér történetek, az életszagú szexualitás – különösen női szemszögből – azonban méltatlanul keveset taglalt és ritkán látható témák. A Vénusz Projektben ezúttal Fülöp Luca festő-grafikus művésszel beszélgetünk, akit művészetében az emberi test, az intimitás és a kapcsolódás inspirál. A Lululoveland néven is alkotó művész célja elsősorban az, hogy a befogadókban feloldódjanak a ki nem mondott gátlások, beszélgetni kezdjenek tapasztalataikról, élményeikről, aggodalmaikról. Mert a szabad gondolkodás az egészséges szexualitásról elengedhetetlen egy szabad, egészséges társadalomban.
Fülöp Luca az Instagramon: https://bit.ly/4jDOKWD
Lászlóffy Vivien válogatott teniszezőként beutazta a világot, Bostonban tanult üzleti szakon, volt gyakornok Ágatha Ruiz de la Prada mellett, dolgozott a Cartiernek és az Egyesült Államokban a L’Orealnak. Mindössze huszonnégy évesen egy nemzetközi ismertségű hazai divatmárka, az Aeron ügyvezetője lett, a magyar és az amerikai Forbes is beválasztotta harminc kiemelkedően sikeres harminc alatti vállalkozója közé. Jelenleg a Pioneer Production – szintén kizárólag női alapítású és női vezetésű – filmes szervizcég társtulajdonosa, vezetője.
Négy éve márciusban az Egyenlítő Alapítvány kutatása kapcsán készült róla és más női vezetőkről riport a WMN.hu-n: akkori statisztikáik szerint Magyarországon a foglalkoztatottak közel fele volt nő, ennek ellenére a fontos posztokon, a jelentős gazdasági szereplők között sokkal nagyobb a férfiak aránya. A parlamentben a női képviselők száma kevesebb mint egyharmada volt akkor az EU-s átlagnak - ma ez az olló még nagyobb -, a cégek felsővezetői között is mindössze tizenhét százalékban voltak jelen nők.
Miért fontos, hogy több női döntéshozót lássunk magunk körül? Milyen a jó főnök? Az egyenlőtlenségek, a felelősségvállalás kérdése nagyon is releváns a nagyobb cégek, nagyvállalatok esetében, de eldőlhet a társadalmi igazságosság ezeken a szinteken? Milyen helyzetben van a magyar film- és reklámipar? És tényleg megyünk a levesbe, ha elmúltunk harmincak?
Hogyan készüljünk fel egy melegebb éghajlatra? Mennyire lehetünk pesszimisták a globális felmelegedés kapcsán? A mi felelősségünk az, ha levesszük a műanyag zacskót a boltban? És mi köti össze Alaszkát Magyarországgal kutatói szempontból?
Till Anilla az iskolai papírgyűjtésen kezdte a környezetevédelmet, ma a WWF nagykövete, és jelenleg Alaszkában végzi doktori képzését bolygóegészség-kommunikáció témában. Ebben a Vénusz Projekt epizódban vele beszélgettünk Amerika szerepéről, a doktori kutatásáról, a Föld jövőjéről és a 2550 dokumentumfilmről is.
Kövessétek Anillát a közösségi médián:
https://www.instagram.com/anilla.till/
Nézzetek rá az Örökzöld Könyvtár vagy BeEco oldalakra:
Statisztikák szerint Magyarországon több szavazókorú nő van, mint férfi - tehát ha mi, nők mind elmennénk és egy irányba szavaznánk, az történhetne az országban, amit mi, nők akarunk. Na jó, a valóság nem egészen ilyen egyszerű: a női választók egyáltalán nem homogén csoport, kutatások szerint mintha vonakodnának is a politikától, és nagyon sok dolog múlik a politikai kultúrán, a politikai szocializáción, a választási viselkedésen is.
Milyen a magyar nők “választási viselkedése”? Milyen ügyekkel lehet megfogni őket egy olyan országban, amelynek kormányában “több a János, mint a nő”? Miért nem emelik be a nők elleni erőszak problémáját a kampányaikba a hazai politikusok - legyenek kormánypártiak vagy ellenzékiek? Tényleg nehezebb dolga van egy nőnek, ha politikai pályára adja a fejét? És tényleg miattunk nincs kormányváltás Magyarországon?
Ebben a Vénusz Projekt adásban - a 2026-as választásokra készülve - vendégünk Szabó Andrea szociológus.
TW: Ebben az epizódban nyíltan beszélünk étkezési- és testképzavarról, testről, súlyról, mentális betegségről, kórházi kezelésről. Ha ezek a témák érzékenyen érintenek, kérjük, válassz inkább egy másik Vénusz Projekt epizódot!
Az evészavarokra a “gazdagok betegségként” és tipikus női betegségekként gondolunk - és ezeket a betegségeket valóban akár tízszer több esetben diagnosztizálják nőknél. Milyen egyéni, családi és társadalmi okok állhatnak az anorexia hátterében? Mik a leggyakoribb tévhitek? Hogyan vegyük észre, ha már nem egészséges a testünkhöz, az evéshez, a mozgáshoz való viszonyunk? Létezik tényleges gyógyulás? Hogyan változott a testünkhöz való viszonyunk az elmúlt években - és milyen szerepe van ebben a médiareprezentációnak, a közösségi oldalaknak, a diétakultúrának, a body positivity-nek, a sorozatoknak és magazinoknak?
Ebben a Vénusz Projekt epizódban Balogh Szimóna pszichológus, tartalomgyártó, anorexia-túlélő segít a fenti kérdések megválaszolásában. Szimi közösségi oldalain több mint negyvenezer emberrel osztja meg saját betegség- és gyógyulás-történetét, emellett iskolapszichológusként dolgozik egy állami fenntartású intézményben.
Miért égetően fontos a roma nők reprezentációja ma Magyarországon, és hol találjuk ezt meg? Ki az “értelmiségi"? Jó ötlet egyáltalán ezt a kifejezést használni? Milyen nehézségekkel jár az, ha valaki akarva-akaratlanul egy adott társadalmi csoportot képvisel a többségi társadalom szemében?
Nagy Melanie és Minzari Szandi a Dikh TV Zha Shej (Hajrá csajok) műsorának riporterei. Beszélgetéseikkel a roma és nem-roma társadalom között építenek hidat, döntenek le sztereotípiákat. Bár mindketten különleges családokban nőttek fel és nemzetközi színtéren szereztek tapasztalatot, azt mondják, jó emberismerő képességüknek köszönhetik a legtöbbet.
Ebben az epizódban női és roma példaképekről, a Zha Shejről, kisebbségi és többségi társadalmi létről, hírnévről és barátságról is beszéltünk.
Egy társadalom jellemzésében komoly szerepet játszik, hogy miként viszonyul a nőkhöz. Fábián Évi fotósként húsz éve örökít meg a saját területükön meghatározó, inspiráló nőket: színészeket, politikusokat, írókat, sportolókat, kutatókat. Az elmúlt két évtizedben rengeteget változott a fotózás - gondoljunk csak az okostelefonok elterjedésére, a szelfik megjelenésére és a mesterséges intelligenciára -, de miben változtak témái és alanyai, a nők?
Eleget fotózzuk a nőket? Elég női fotós van? Mi hiányzik a nők reprezentációjából ma Magyarországon? És mi a helyzet a retusálással? Ebben a Vénusz Projekt epizódban a fotóssal, a Nők Magyarországon című kötetek szerzőjével beszélgetünk.
Fábián Évi Nők Magyarországon című kötetei: https://www.fabianevi.com/nokmagyarorszagon
Tapasztó Orsi mentálhigiénés szakember, kutatófizikus, a Nem akarok beleszólni Instagram-oldal egyik alapítója. Örökbefogadóként kiáll az állami intézetekben élő gyermekek mellett a közösségi médián, szakemberként pedig az örökbefogadó szülőknek nyújt segítséget.
De hogyan őrzi meg Orsi a mentális egészségét szakemberként, influenszerként, fogyasztóként és anyaként? Ebben az epizódban beszéltünk arról, hogyan hagyja maga mögött a munkát a nap végén, hol húzza meg a határait, és hogyan fog a fiával beszélni a közösségi médiáról, de szóba került a magyarok mentális egészsége és a karrierváltás kérdésköre is.
TW: ebben az epizódban beszélünk bullying-ról és érintőlegesen az öngyilkosságról is. Ha ezek számodra érzékeny témák, nézz körbe a többi Vénusz Projekt-epizód között.
Idén nyáron a Re-Vénusz sorozatunk keretében olyan régebbi epizódjainkat osztjuk meg újra, amik valamiért nyomot hagytak bennünk.
Mérő Verával készített beszélgetésünk máig az egyik leghallgatottabb epizód. Vera író, aktivista, a Pornográcia c. könyv szerzője és a Nem tehetsz róla tehetsz ellene Facebook oldal és csoport alapítója. 2020 őszén beszéltünk, pornóról fogyasztói szemmel, feminista és etikai oldalról, nőként és társadalmilag érzékeny emberként.
Idén nyáron a Re-Vénusz sorozatunk keretében olyan régebbi epizódjainkat osztjuk meg újra, amik valamiért nyomot hagytak bennünk. Ez alól Késely Ajna úszóval 2021-ben, a 2020-as tokiói olimpia kapcsán készített interjúnk sem volt kivétel.
Ajnával élsportról, testképről és mentális egészségről beszélgettünk, amit az idei párizsi nyári olimpia apropóján különösen fontosnak éreztünk újra elővenni.
Mitől jó egy könyv, egyáltalán van jó és rossz könyv? Hogyan helyezkedhet el valaki a kulturális világban? Miért aktuálisak ma is Nádas Péter könyvei? Be kell fejezni egy könyvet, ami nem tetszik? Lehet kedvenc könyvünk? És a legfontosabb: hogyan találjunk időt az olvasásra ebben a rohanó világban?
Ilyen fontos kérdésekről beszélgettünk Ott Annával, aki kulturális menedzserként a közösségi médián is népszerűsíti az irodalmat. A nevéhez kötődnek többek között a Hadik kulturális programjai, a Margó Irodalmi Fesztivál és az olvass hashtag, idén pedig a Budapesti Metropolitan Egyetem diákjai óraadóként is találkozhatnak majd vele.
Idén nyáron, a Re-Vénusz sorozatban olyan epizódokat mutatunk meg újra, amik különlegesen tetszettek nekünk. Ez az epizód 2020 szeptemberében jelent meg.
Hogyan férhet meg egymás mellett az őszinte alkotás és a termelés kényszere a magyar popzenében? Hogyan hat a testképre a zeneipar, a művészetre a megújulás folyamatos kényszere? Kik tudják felszabadítani önmagukat, és mit kezdjenek ők a kiváltságaikkal? Lehet kontraproduktív, ha az egyenlőtlenségeket hangsúlyozzuk? Egyáltalán: nem beszélünk túl sokat a nemekről a zenében?
Szigeti Zsófi dalszerző, énekes 2016-ban alapította első zenekarát Shaibo néven, majd 2020-ban Solére néven szólóprojektbe kezdett, 2024 júniusában háromszor is a Coldplay előtt lép fel a Papp László Arénában. Ebben az adásban vele beszélget Rutai Lili, a Vénusz Projekt podcast egyik házigazdája.
Árvai Anita jogászként, egy betegség után kezdett el Veganeeta néven blogolni ételekről, egészséges táplálkozásról, növényi étrendről. Majd hat évvel ezelőtt megnyitotta saját vegán éttermét Balatonalmádiban. Mára a Veganeeta igazi sikersztori: a Veganeeta Home éttermet közel sem csak vegán vendégek látogatják, Anitát a Veganeeta blogon és közösségi médián is ezrek követik.
A húsevés feminista ügy, a növényi étkezés számos módon összekapcsolódhat a feminizmussal - még akkor is, ha elsősorban nem az igazságosságért és a kizsákmányolás ellen, hanem egészségügyi okokból voksolunk a kevesebb állati eredetű termék mellett.
Anitával elfogadásról, előítéletekről, húsevésről, vállalkozásról, pihenésről és a vidéki élet előnyeiről is beszéltünk.
Magyarországon minden tizedik nőnek endometriózisa van, de hatvan százalékuk egészen a diagnózis felállításáig nem is hall a betegségről - pedig az esetek közel felében meddőséget is okozhat, sokszor egyedüli tünetként. A tévhitekkel ellentétben a fájdalmas menstruáció nem normális. A betegség főleg a huszonöt és harmincöt év közötti nőket érinti. Itthon jelenleg több mint kétszázezer esetről tudunk, a diagnosztizálás is műtéttel zajlik. Egy-két endometriózis-specialistát és egy maroknyi nőgyógyászt leszámítva sok hazai orvos még mindig nem ismeri vagy ismeri fel a betegséget - ők jellemzően az idősebb generáció tagjai.
Ebben a Vénusz Projekt epizódban Inzsöl Júlia tartalomgyártóval, a Párnacsata, a Skip Intro és a Távkapcs podcastek műsorvezetőjével beszélgettünk, aki maga is érintett az endometriózisban.
A Libresse által életre hívott Menstruációs Szolidaritás Hónapja kampány az Endometriózis Magyarország - Női Egészségért Alapítvánnyal közösen kívánja felhívni a figyelmet a női egészség fontosságára és az endometriózis elleni küzdelem támogatására. Az endometriózis hatványozottan befolyásolja az ezzel élő nők életét: az ő helyzetüket és küzdelmeiket segíti hosszú ideje az Endometriózis Magyarország - Női Egészségért Alapítvány, aminek a Libresse idén is – immár harmadik alkalommal - gyűjt adományokat. Az elmúlt két évben így már több mint hétmillió forint gyűlt össze az alapítvány számára.
Tudtad, hogy minden májusban eladott Libresse termék árából harminc forint az alapítványhoz kerül? Vásárolj Libresse terméket májusban és támogasd a Endometriózis Magyarország - Női Egészség Alapítványt! Részletek a libresse.hu-n.
Az epizód a Menstruációs Szolidaritás Hónapja keretében a Libresse és az Endometriózis Magyarország - Női Egészségért Alapítvány támogatásával valósult meg.
Libresse
www.libresse.hu
www.facebook.com/libressemagyarorszag
www.instagram.com/libresse_magyarorszag/
Endometriózis Magyarország - Női Egészségért Alapítvány
www.endometriozismagyarorszag.hu
www.instagram.com/endometriozismagyarorszag/
www.facebook.com/endometriozismagyarorszag
A “magyar #Metoo” Marton László színházi rendező ügyével kezdődött, majd már ugyan nem szexuális-, de mindenképp hatalommal való visszaélés és bántalmazás kontextusában Eszenyi Enikővel folytatódott. Róla és a hazai színházi szakmáról, közegről Néder Panni színházi rendező indított párbeszédet egy Facebook-bejegyzéssel 2017-ben. Szemben az Egyesült Államokkal, ahonnan a #Metoo mozgalom indulását datáljuk, Magyarországon úgy tűnik, mintha ezeknek az ügyeknek, panaszoknak, belső vizsgálatoknak még a nyilvános kiállások ellenére sem lettek volna valódi következményei, és jóvátételről sem beszélhetünk. A hasonló ügyeket gyakran próbálja a közvélemény elkenni azzal, hogy utólag már nem lehet igazságot tenni, idővel érvényüket vesztik - és zárt rendszerként ehhez sokszor a jog is asszisztál.
Hogyan ismerhetjük fel, hogy bántalmazás áldozatai vagyunk egy munkahelyen vagy egy emberi kapcsolatban - és mi jön utána? Melyik terepen mennyire meghatározottak ezek a fogalmak? Miért vagyunk bizonyos közegekkel elnézőbbek, és hol húzódik a közösség felelőssége? Van nálunk kultúrája a szembenézésnek, a bocsánatkérésnek, a bűnhődésnek? Mit tanultunk, mit nem tanultunk a #Metoo-ból? Miért káros “az őrült zseni” mítosza? Lehet-e össztársadalmi érdekünk, hogy a hatalommal való visszaélés valóban szankcionálva legyen - és miért lehet egyes közegekben, pozíciókban ennek az ellenkezője az érdek? Mire jó, és mire nem jó a cancel culture, avagy az eltörlés kultúrája?
Ebben a Vénusz Projekt epizódban Néder Pannival beszélgettünk a Budapest-Berlin-London tengelyen.
Döbrösi Laura az elmúlt években az ország egyik legfoglalkoztatottabb színésznője volt, és bár szabadúszó színészként továbbra is játszik, sőt, úgy döntött, érdemes több lábon állnia: klímaaktivistaként műanyagmentességről, a környezettudatos civil lét kihívásairól, szigorúzöld életmódja megszelídüléséről; társadalom- és hatalomkritikus, közjóban gondolkodó emberként a színházi és filmes közeggel járó dilemmákról, (ön)ellentmondásokról és kiégési hajlamról is beszél. Emellett másfél éve elindította saját arcjóga vállalkozását Tükörország néven, ami mind a környezettudatossághoz, mind az öngondoskodáshoz és a nők kapitalista fiatalságkultusszal való kizsákmányolásához is kapcsolódik.
Ebben a Vénusz Projekt epizódban a fenti témákon túl szó esik egyéni és össztársadalmi kiégésről, a színészek és a politika viszonyáról, komplexusokról, munkába menekülésről és megküzdésről; vita-, kérdezési- és bocsánatkérési kultúráról, és háborús tudósításról is.
A Tükörországot keresd itt: https://www.tukororszagfaceyoga.hu/ vagy itt: https://www.instagram.com/tukororszagfaceyoga/
Döbrösi Laura nyilvános közösségi média oldala: https://www.instagram.com/dobrosilaurawerk/
Ahogy ezt az epizódot készítjük, a hazai sajtó újra a bicskei gyermekotthonban történt szexuális visszaélésektől hangos. A kegyelmi ügy egyebek mellett, de egyáltalán nem mellékesen rendszerszintű problémákra, mulasztásokra is rávilágít, és az egykori és jelenlegi állami gondozott gyerekeknek, a szexuális erőszak áldozatainak és a gyerekvédelemmel foglalkozó civileknek is nagy érvágás. Eközben a gyerekvédelem egyre gyakrabban válik politikai eszközzé itthon.
Hogyan lehetne a gyerekvédelem kevésbé kiszolgáltatott, mind a benne élő gyerekeknek, mind a benne dolgozó felnőtteknek? Miért a civil szervezetek és önkénteseik látnak el egy sor olyan feladatot, amit a mindenkori államnak kéne? Kapacitáshiány, pénzhiány, a törvények sajátossága, vagy a rendszernek nem is része az erre való gondolás? Mik az állami gondozásban felnövő lányok és nők sajátos problémái? Hol húzza meg a határt az ember, hogy ne vesszen el teljesen mások segítésében?
Ebben a Vénusz Projekt epizódban a Világszép Alapítvány munkatársával, Marton Krisztával beszélgetünk, akik állami gondozott gyerekeket mentorlának, szerveznek egyéni és kiscsoportos programokat.
