Az Itt van az ősz, itt van ujra 1848. november 17-30. között keletkezett, a legutolsó őszön, amelyet a költő megélt, a szép, hegyes-Lankás Erdődön. Petőfi ezen a vidéken töltötte mézes heteit feleségével egy évvel korábban, és néhány hét múlva fog megszületni fiuk, Zoltán. Így aztán várakozás és aggodalom, gond és reménykedés tette feszültté ezt az időszakot.
A szabadságharc sorsáról is egyre rosszabb hírek érkeztek, egyik vereség jött a másik után, és a költő ezzel a versel tudott a mindennapi események fölébe emelkedni, anélkül persze, hogy elszakadt volna tőlük.
Ha az ősz megjelenik egy versben, akkor bármiről is szóljon, az elmúlás hangulatát ébreszti, hiszen az ősz -mint évszak- metaforikusan a természet halála.
Ugyanakkor a legköltőibb, legpolitikusa évszak is, erről a számtalan őszi vers tanúskodik, amely megszületett mind a magyar irodalomban (pl. Kosztolányi Dezső Szeptemberi áhítat), mint a világirodalomban (pl. Shelley:Óda a nyugati szélhez).
Petőfi is számos őszi verset írt, nem az Itt van az ősz itt van ujra az egyetlen, hanem ott van pl. a Szeptember végén vagy a Beszél a fákkal a bús őszi szél. Ezekben az a közös, hogy nincs bennük egy olyan felvett póz vagy szerep, mint pl. a váteszköltői (látnok, próféta) szerep köré írt versek. Ezek pátosz mentes és egyszerű versek, hol vallomásosok, hol a bensőséges öröm kifejezései.
Az Itt van az ősz, itt van ujra egy magánéleti idill leírásával indul, Petőfi egy mindennapi beszédhelyzetet vesz fel kiindulópontként, magában mélázik, meditál. A vers tehát egyfajta belső monológ.
A felütés miatt hihetnénk egy őszi tájleíró versnek is, de a folytatásból nyilvánvalóvá válik, hogy az őszi természet nem önmagát jelenti, hanem jelkép: Petőfi antropomorfizálja (emberszerűvé teszi), egy kedves női alakkal azonosítja, aki alszik, ha álmos, és aki épp most leveszi szép ruháit, hogy aludni mehessen.
A vers romantikus stílusú, témája a létezés öröme, ezt az örömöt fejezi ki Petőfi költőileg (az ősz általában az elmúlást szokta jelképezni, de itt a megújuló életet szimbolizálja). Műfaja dal, címe téma jelölő, a cím a vers kezdő sora.
A vers hanghordozása elégikus, belsőséges, bizalmas, játékos, kérlelő. A lírai én kissé elérzékenyült, intim, bizalmas, idillikus. Meghatottság, szinte áhított árad a versből.
A költő által használt fő kifejezőeszközök: ismétlés, jelzős kifejezések, metaforák, Megszemélyesítés, felszólító módú igealakok.
A 8-9. versszakban az eddig csak sejtetett női alak, Júlia valóságosan is megjelenik. A költő figyelmezteti őt, hogy legyen tisztelettel az alvó természet iránt, és legyen figyelmes, ne ébressze fel. Így aztán a költő és kedvese suttogva beszélgetnek és halkan váltanak csókot, nehogy felébresszék álmából a szendergő természetet.
Így lényegében a vers a nagy szerelmes versek hangulatával zárul, ugyanakkor felerősödik a természet (ős)anyai elvének sugalmazására is.
A vers nem szerelmes vers, hanem a létezés örömének a dala: az ősz ezúttal nem a halál szimbóluma, hanem a megújuló életét. Hiszen a termékenység, az utódok születése, az új élet születése által az élet újra és újra győzelmet arat a halál felett.
Az Itt van az ősz itt van ujra valószínűleg hattyúdala készült a költő szándéka szerint. Nem ez Petőfi utolsó verse, de abban a tudatban írta meg 1848 végén, hogy talán ez lesz az utolsó, hiszen a frontra készült katonaszolgálatra, csatlakozni kívánt Bem seregéhez (1849 januárjában jelentkezett a tábornokánál).
Forrás: http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/petofi-itt-van-az-osz-itt-van-ujra-elemzes/
YT: https://youtu.be/E9F23G1qz98