Egy újabb karácsony. Nem múlhat el VersKaszt nélkül.

Magával ragadó történet Gárdonyitól. (Szeretettel!)

Elhangzott: Inárcs, 2024. április 21-én A középkori Szent György templom helyén felállított kereszt szentelésén.

A Segítsd a királyt! Imre herceg halálának pillanatával kezdődik, amikor is a király hatalmának folytonossága kérdőjeleződik meg. A művet a '80-as évek Magyarországának ábrázolása mellett személyes tragédia ihlette: Ratkó 1981-ben elveszítette Attila nevű fiát. "Semmi sem maradt az írói prekoncepcióból: nem a hatalom és az ember viszonyát vizsgálja a mű. Ugyanis a szereplők nem engedelmeskedtek az írói szándéknak. Inkább a megmaradás áráról beszélnek, arról, hogy vajon nem fizettünk-e többet megmaradásunkért, ittmaradásunkért, mint amennyit Európa elvárt tőlünk" - írja a József Attila-, Szabó Lőrinc-, Váci Mihály- és Szép Ernő-díjas Ratkó József.

Angolról fordítva-A "The Little Match Girl" Hans Christian Andersen dán költő és író irodalmi tündérmese. A haldokló gyermek álmairól és reményeiről szóló történet először 1845-ben jelent meg.

Disznótorban

A kortársak ellenszenvvel olvasták a verset. Sembera Calasantius József cenzor állítólag botrányos véteknek találta az ég-gömböc-töltelék képsort.

A költő későbbi rajongója, Váradi Antal, amikor a verset elolvasta, nem akart

tovább hallani Petőfiről, aki ilyen silányságokat termel. PÁNDI PÁL világított az ilyes vélemények okára: "Az emberi lét végső kategóriái egyszinten a zsíros eszem-iszommal: bizony ez merész képzettársítás, vastag tréfa, erős vágás a korabeli közízlésen".

SŐTÉR ISTVÁN a költeményről szólva kiszámított, programszerű nyerseségre, a hasonlatok szándékosan kihívó trivialitására utal. ' A régebbi és az újabb vélemények azt bizonyítják, hogy érdemes a verssel ma is foglalkozni.

Petőfinek van "természetes érzéke a művészi tökéletesség, a »belső forma«, vagyis mindaz iránt, ami egy költeményben rend és alakítás, ami a gondolati anyag saját idoma,

egyensúlyozott, arányos elhelyezkedése és szerves egésszé tapadása" - állapította meg HORVÁTH JÁNOS. Ez a megállapítása erre a versre is érvényes. A költő a vers címében jelzi az alaphelyzetet: a disznóölést rendszerint követő vidám lakomában, eszem-iszomban vesz részt. Jókedv, vidámság, hangulatos pohárköszöntők határozzák meg a tort, amelyet megírni, versbe szőni csak tárgyról tárgyra szökdelve lehetne, ha a külső és belső forma meghatározó elemei nem tennék egységes szemléleti egésszé a költeményt. A külső forma /hangtani, szótani, mondattani, szóképi és verstani/ elemei- a belső forma /értelmilogikai/ elemeivel szervülve hozzák létre az egységes szemléletet.

Forrás: http://acta.bibl.u-szeged.hu/3583/1/etno_lingu_019_020_379-385.pdf

https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt

https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/

PC: https://anchor.fm/ferenc-balogh/episodes/02-20--Diszntorban-e1srgum

YT: https://youtu.be/_IKBLAVdMuI

A Bertához írott verseket a népköltészetből átvett metaforák, a népdalok friss és üde hangvétele jellemzi. Bertához szól a Szerelem gyöngyei ciklus, melynek kiemelkedő verse a Fa leszek, ha… kezdetű népies műdal. Az első versszak első két sora két mondat, melynek mondatpárhuzamában felcserélődik a fő- és mellékmondat helyzete („Fa leszek, ha fának vagy virága. / Ha harmat vagy: én virág leszek”). A harmadik sor folytatja ezt a formai játékot, de a negyedik sor alárendelésként kapcsolódik az előző mondatokhoz. A második strófában a mondatok kétsorosak, variálják az előzőekben megfigyelt mondatpárhuzamokat, és megszólítják a „leánykát”, akihez beszél a lírai én. Az utolsó versszak zárójeles megjegyzése („hogy/ Egyesüljünk”) visszautal a negyedik sorra („Csakhogy lényeink egyesüljenek”). A mondatpárhuzamból következő állandóságérzet illetve tagmondatok helyzetének és kifejtettségének változásából származó folyamatosságérzet a mozgás képzetét kelti. A vers metaforái (pl. fa, virág, harmat, csillag, napsugár, mennyország, pokol), amelyek a megszólított nőre vonatkoznak, a romantikus költői lélek kifejezői. A szöveg poétikai és szerkezetbeli megformálásából a népköltészetnél tudatosabb alkotásmódra következtethetünk.

Petőfi legnagyobb szerelme felesége, Szendrey Júlia volt, akit 1846-ban ismert meg. A hozzá írt versek két csoportra oszthatók aszerint, hogy házasságuk előtt vagy után keletkeztek. Előbbi művekre az udvarlás, vallomásosság jellemző, ezeknél jelentősebbek azonban későbbi alkotásai, mivel ezekkel Petőfi megteremtette a hitvesi költészetet.

A Szendrey Júlia ihlette versek egyes darabjainak hangja a népies beszédmód mellett az élményhez kötöttség folytán személyesebb, egyénibb.

A szerelmi ódák és elégiák a romantikus személyiséget helyezik előtérbe és esetenként össze is kapcsolódnak a forradalmi látomásos költészettel.

Forrás: http://irodalomtizenegyc.hupont.hu/5/elemzes

https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt

https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/

PC: https://anchor.fm/ferenc-balogh/episodes/02-19--Fa-leszek--ha-e1skqc2

YT: https://youtu.be/CmGONi9CQJo

A naphoz

A mai Astoria szálló helyén állt Kölber kocsigyáros háza, az épület második emeletét a nemrég indított Pesti Divatlap szerkesztője, Vahot Imre bérelte. Az olykor forradalmárkodásba tévedt, de leginkább kupec-lelkű szerkesztő szerény fizetést ad segédjének, az irodalomba valósággal berobbant Petőfinek, viszont függönnyel elkerít egy zugot – ne szépítsük: egy konyha melletti cselédszoba az –, s a költővel aláíratott munkaszerződés szerint a lakhatást is vastagon beszámítja a javadalmazásba. Vahot ért hozzá, hogyan lehet jótékonyságnak, tehetség-pártolásnak, sőt, családias gesztusnak előadni a kizsákmányolást. Két-három évtized múltán persze maga is hiszi, amit emlékezéseiben makacsul hajtogat, hogy „Petőfi sohasem lett volna az nélkülem, amivé lett”. Mindenesetre akkor, 1844 szeptemberében még békés a kapcsolatuk, s Petőfit se a napfény-hiány, se a „szűk kalit“ más fogyatékossága nemigen zavarja – akinek versírás a mestersége, jobb, ha élcelődve tudomásul veszi, hogy nem is lehet pompás szobája. A kelmednek szólított, kollegának tisztelt nappal alkudozó strófákban ugyanaz a hetyke báj hallható, ami például a megrendítő-hősiesnek induló Halálom című négysorosban: „A halál két neme áll előttem“ – a csattanó, hogy „Éhen vagy szomjan halok-e meg?“

Három hónappal később itt írta a János vitézt, innen röptette hősét az Óperenciás-tengeren is át.

Forrás: https://ligetmuhely.blog.hu/2012/10/16/fenycsova_lobbant_petofi_sandor_a_naphoz

https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt

https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/

PC: https://anchor.fm/ferenc-balogh/episodes/02-18--A-naphoz-e1sjmd5

YT: https://youtu.be/lQ0QOJOlxBI

Petőfi Sándor Az apostol c. művében a főhős személyiségének fejlődését és mozzanatokban elénk tárt életútját ismerhetjük meg. A fejlődés leginkább belső monológok által mutatkozik meg. A "szőlőszem-monológ" 16-17 évesen fogalmazódik meg a főhősben a világtörténet olvasása közben.

A monológ rímtelen, szerkezetileg három részre tagolható. A "szőlőszem-monológ" párhuzamba állítható a költő Az ítélet c. versével.

Az első egység elejéből rögtön kiderül, hogy egy metaforával a szőlőszem és a Föld azonossá lesz. Itt filozofikus tartalmú gondolatokat olvashatunk: a szőlőszem megéréséhez egy egész nyár kell, nem csoda hát, hogy a világ "megéréséhez" évmilliókra van szükség. A gondolkodó igen bizakodó a jövővel kapcsolatban: "bizonyára meg fog érni egykor". És ha megérik a Föld, akkor a nép boldogan lakomázik belőle, tehát a fejlődésnek meglesz a gyümölcse. "A szőlő a napsugaraktul érik", állapítja meg, s az allegorikus gondolatmenetet folytatva a Föld éréséhez szükséges napsugaraknak az emberek lelkét nevezni meg. "Csak a nagy lélek, s ez ritkán terem; / Hogyan kívánhatnók tehát, hogy / A föld hamar megérjék? ..." ő tehát türelmes, szerinte nem kell sürgetni a természetes folyamatokat. Az egységen egy jól kidolgozott, komplex kép vonul végig.

A második egység szerkezeti határa az "Érzem, hogy én is egy sugár vagyok" tagmondat, ugyanis itt jelenik meg először a monológ során a "lírai én". Úgy érzi, hogy küldetése van a világban. A "nagy szüret" elérkezése akkor lesz, amikor tehetségével és elhivatottságával hozzátehet valamit a világ előrejutásához. A főhős úgy gondolja, az ő műve nem lesz kiemelkedően nagy, de legalább mű lesz, és ez a tudat segít neki az újrakezdésben a kudarcok után, valamint értelmet ad a halálának: ". életemnek a tudat erőt ad, / Halálomnak pedig megnyugovást." Az emberi élet parányi időtartam a világ megéréséhez képest, ezért kell újrakezdeni, és nem elvesztegetni az időt. "Mi a célja a világnak? / Boldogság! S erre eszköz? A szabadság! / Szabadságért kell küzdenem.": ebben a három sorban Petőfi világszemléletére ismerhetünk, amely lényege abban áll, hogy az emberiség fő célja a boldogság elérése, ennek eszköze pedig az egyéni, illetve nemzeti függetlenség kivívása.

A harmadik szerkezeti rész a "fogadjatok, ti szabadság vitézek" tagmondattal indul, amelyben az eddig szabadságért elhunyt, illetve ezután meghalni kész emberekhez szól Szilveszter egyes szám második személyben. Itt esküszik hűséget a szabadságnak, illetve kimondja, hogy kész az életét is adni a haza illetve a világ sorsának jobbá tételéért: "S hahogy véremben lesz egy pártütő csepp, / Kiontom azt."

A "szőlőszem-monológ" jól tanúsítja azt, hogy Petőfi sok meggyőződésében fellelhető elemet szőtt hőse életébe, sorsába; így bátran tekinthetünk erre a monológra Petőfi eszméinek lecsapódása, kivonataként.

Forrás: https://doksi.net/hu/elemzes.php?order=Show&id=286

https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt

https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/

PC:https://anchor.fm/ferenc-balogh/episodes/02-17--Szlszem-hasonlat-e1rv4h4

YT: https://youtu.be/hqTm-SvdEuc

A szeptemberi fordulat után 

A szeptembervégi események igazolták a költőt. A nép, ismét a nép, a pesti nép váltotta tettre Petőfi eszméit. A feltámadott tenger árja kiűzte Jellačićot az országból. Az őszi győzelmek, a téli vereségek, majd a tavaszi diadalok történelmi levegőjében lesz Petőfi költészete a nemzet harci lelkiismerete, szabadságharcos lírája. Ennek a szakasznak költeményeiben érik teljessé Petőfiben a magyar szabadságharc poézise, az a felejthetetlen költőiség, amely máig körüllengi a nemzet tudatában 1848–49 emlékét. Írjon a költő a hősies apáról (A vén zászlótartó) vagy a harcok nehezét vállaló katonáról (Tiszteljétek a közkatonákat); írjon csatadalt, lelkesítőt, vérpezsdítőt (Csatadal; Csatában) vagy rázza meg a hadi kudarcokon elcsüggedőket (Vesztett csaták, csufos futások), 1848–49 teljes levegőjét érezzük verseiben. Nincs ebben a megejtő, poétikus szabadságharc-képben semmi érzelgős elem, semmi mesterkélt romantika. De benne van a szabadságháború pátosza: a magyar trikolór lobogása, de nem a paraszti kaszák és kapák villogása nélkül; benne van a nemzeti ügy történelmi atmoszférája, de nem hiányzik belőle a nemzetté válni akaró nép plebejus-méltósága. Jakobinus színezete van ennek a szabadságharc-poézisnek, s így az igazi: az Akasszátok föl a királyokat! forradalmi radikalizmusa éppúgy magyar és 48-as jelszó, mint az, hogy "Isten után legszebb és a legszentebb név | A honvéd-nevezet!" (A honvéd). A költemények éle most elsősorban "külső ellenünk" ellen fordul. A történelem követelését teljesíti a költő, amikor a szabadságharc és forradalom összefüggő nagy feladatának ekkor elsősorban szabadságharcos vonatkozásait hangsúlyozza (Élet vagy halál, Buda várán újra német zászló, A székelyek, Föl a szent háborúra!). Szeptember végéig belső politikai győzelmekre volt szükség ahhoz, hogy leverjék a külső ellenséget. Szeptember után a nemzet létkérdése az ország szíve ellen törő ellenség megsemmisítése volt. Nem ritka ennek a szakasznak költeményeiben a tudatosan népies-népszerűsítő hangütés (Péter bátya, A székelyekhez). Ezzel rokon jelenség Petőfi szabadságharcos lírájában a dalszerű kifejezés, a virtust-támasztó, mámorosító csatadal-típus. Petőfi teljesen magáévá éli a műfaj követelményeit. A tömör, frappáns kifejezés, a harc drámai nagyszerűségének rajza, a vezérmotívumot csengető refrén, a hatást fokozó forma úgy tüzesedik szenvedélyes lírává Petőfi csatadalaiban, hogy a költő szinte személyesen van jelen a csatatéren, s a dal a csata sodrában, az élmény melegében születik. A Csatában zárószakaszának közvetlen gesztusa fejezi ki a költő jelenlétét a harcmezőn.  

Forrás: https://mek.oszk.hu/02200/02228/html/03/480.html 

https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt 

https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/  

YT: https://youtu.be/JsvCVVwiql8 

A híres vers 1848. március 13-án Pesten íródott. Petőfi 1848 márciusában az egész nemzet szószólója volt, és a Nemzeti dal is a közösséggel való egybeolvadást testesíti meg.

Petőfi ekkor már nemcsak népies költő volt, hanem a nép költője, aki nemcsak egyéni érzéseit fogalmazta meg, hanem népének politikai érdekeit is tolmácsolta. „A nép az én vallásom, a nép az én Istenem” -vallotta.  Úgy gondolta, a nép először uralkodjon a költészetben, és azután már uralkodni tud a politikában is.

Abban is hitt, hogy a világ célja a szabadság. Arra a kérdésre, amelyet sok író és költő feltett magának a romantika korában, a kérdésre, hogy mi végre vagyunk a földön, Petőfi azt válaszolta: „Az emberiség célja, hogy boldog legyen. Az eszköze erre a szabadság.”

Az, ami több mint másfél évig csak prófétálás, látnoki jövendölés és látomás erejű kívánság volt Petőfinél, most hirtelen valóság lett: 1848 elején kitört a forradalom Olaszországban, aztán tovább terjed Franciaországban, majd Németországba, Ausztriába is eljutott.

A magyarok sokáig csak lelkesedtek, az országgyűlésen szép dolgok hangzottak el, de nem történt semmi, a beszédet nem követte tett. Aztán eljött március 15-e és a forradalom elérte Magyarországot is. A történelem Petőfit igazolta: ami eddig csak prófétai látomás volt, az most már tény lett.

Az intő jeladás versei után most már a harci riadó verse következik, Petőfi cselekvésre szólítja fel a magyarokat. A Nemzeti dal eredetileg egy népgyűlésre íródott, pohárköszöntőnek egy március 19-re tervezett bankettre, ám a március 15-ei események másként alakították a sorsát. Minthogy az események felgyorsultak, a Nemzeti dal lett a forradalom nyitánya.

Forrás: http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/petofi-sandor-nemzeti-dal-elemzes/

https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt

https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/

YT: https://youtu.be/TQ1YLMnjMK4

Ez a vers 1848. december 8.-án született, amikor az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vívmányait eltiporni készülő osztrák seregek támadást indítottak Magyarország ellen. Ekkor már a forradalom központja nem Budapesten, hanem az ország keleti részén volt. Petőfi ezt a versét egy tiszántúli nagyvárosban, Debrecenben írta. Szükség volt egy olyan költeményre, amely ismét lelket önt az elcsüggedt, reményvesztett forradalmárokba, s valami olyat tesz, mint a Nemzeti dal március 15.-én.

Petőfi levelet írt az országgyűlésnek. Ehhez mellékelte ezt a költeményét. A vers nagy tetszést aratott az országgyűlés tagjai között. Ezért elhatározták, hogy nagy példányszámban nyomtatják ki, és küldik el a honvédtáborokba, hogy a harcoló katonák elolvasva újra erőre kapjanak.

Petőfi levele az Országgyűlésnek 1848. december 8-án

„Képviselő polgárok! Milyen nagy fontosságú lehet egy kis költemény, bizonyítja egy francia tábornok levele, ki azt írta a konventnek, hogy vagy küldjenek neki tetemes segéd sereget, vagy küldjenek egy kiadást a Marseillese-ből. Ha elég buzdítónak találják önök a következő költeményt, nyomtassák ki annyi példányban, amennyit szükségesnek fognak látni, és küldjék szét országszerte a magyar táborba. Részemről igen óhajtom, hogy miután szigorú körülményeim elvonták egy kis időre a hadi pályáról személyemet, legalább lélekben ez alatt is részt vegyek nemzetem harcaiban.”

Forrás: https://segedanyagok.files.wordpress.com/2013/03/csatadal_2.png

https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt

https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/

YT: https://youtu.be/l9Q8sxVIWZc

Petőfi Sándor Az alföld című verse 1844 júliusában keletkezett Pesten. Jelentősége az új tájeszmény megfogalmazása: Petőfi a rónaságot, az alföldet magasztalta, amivel újat hozott a magyar irodalomban. Tudjuk, hogy a romantika tájeszménye másmilyen volt. A romantikus táj mindig vadregényes, zordon, ember nem lakta hegyvidék. Ezzel szemben Petőfi a síkságot, a rónaságot tette meg új tájeszménnyé.

Petőfi elsőként fedezte fel a Róna szépségét a magyar irodalomban. Az alföldi táj Petőfi előtt a legköltőietlenebb és leghétköznapibb magyar táj volt. Az ő költészete által lett szép magyar tájjá. Túl ezen az alföld nemcsak tipikus magyar táj, hanem-korláttalansága, tágassága miatt- a szabadság jelképe is.

Petőfi viszonyulása az alföldhöz: az otthon, a haza iránti szeretet és a szabadságvágy érzéseit kelti fel benne a táj (Petőfi az alföldön született, és gyermekkori élményei is ide kötötték).

Petőfi tájleíró költészetének jellemzői:

·  Petőfi az alföld költője, elsőként fedezi fel a költészet számára magyar róna szépségét

·  tájleírása pontos, hiteles, részletes

·  nem a helyszínen keletkeznek versei, hanem a visszaemlékezés szülöttei

·  a puszta sík vidéket a haza, a hazaszeretet, a szabadság jelképévé emeli

·  tájversei romantikus ihletésűek, erősen érzelmi töltésűek

·  műfajkeresés

·  A versek valóságos, földrajzilag meghatározható tájat ábrázolnak

·  Petőfi a költői leírás során perspektíva kezelésének, a szűkítésnek és a tágításnak mestere

Petőfi tájköltészetének egyik legismertebb darabja szülőföldjét, az Alföldet bemutató költeménye, Az alföld, mely 1844. október 5-én jelent meg a Honderű című lapban.

Forrás: http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/petofi-sandor-az-alfold-elemzes/

YT: https://youtu.be/Z1CFWipiLOM

https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt

https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/

Petőfi Sándor: Szeged szeggel

A vers 1843 áprilisában íródott. Petőfi sok más korai művéhez hasonlóan ez is szerepvers (a szereplírához való ihletet Petőfi színészélményeiből merítette): benne átveszi, eljátssza hősének szerepét.

Jelen esetben a gyümölcsöt lopó gyermek a vers beszélője, akit a költő egyes szám első személyben szólított meg. A fiút lebuktatja és elpáholja a szomszéd bácsi, amiért bemászott a kertjébe, hogy körtét szedjen a körtefáról.

Érdekesség, hogy Petőfi több kortársa is tudni véli, hogy ennek a versnek konkrét életrajzi háttere van: hősének modellje maga a gyermek Petőfi volt, így a költőnek nem kellett a szomszédba mennie témáért.

A vers műfaját kétféleképpen szokták meghatározni. Mondjak rá, hogy népi életkép, mivel Petőfi az életéből ellesett jelenetet írd le dalban. Kiragad egy életdarabot a nép világából és megversei.

Az életkép azonban állókép jellegű műfaj, míg ez a vers csupa mozgalmasság (Petőfi dinamikus egyéniségét tükrözi). Mivel egy történetet ad elő, úgyszólván követelmény is a mozgalmasság. Ezért Pándi Pál szerint találóbb lenne „mozgó életkép” -nek nevezni a verset.

De vannak olyan elemzők (pl. Goda Imre), akik szerint a versben nem a történet a lényeges, hanem a szereplő, ezért a műfajt nem annyira életképként, mint inkább zsánerképként kéne meghatározni (a zsánerkép megnevezés a „zsáner” szóból ered: ha azt mondjuk, „valakinek a zsánere”, akkor arra gondolunk, hogy a kedvelt ember típusa milyen).

Forrás: http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/petofi-sandor-szeget-szeggel-elemzes/

https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt

https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/

YT: https://youtu.be/38HDkU2auvk

A vers 1847 novemberében íródott, tehát csak pár hónappal a Falu végén kurta kocsma után, amelyben már megjelent némi társadalmi célzatosság. Hasonló indulat fűtötte Petőfit a Pató Pál úr írása kor, ám ebben a versben az „urak” ellen megnyilvánuló ellenszenve már szatírává erősödött.

A vers műfaja zsánerkép, egy jól meghatározható embertípust ábrázol Petőfi meglehetősen szatirikusan. A zsánerező, egyoldalú ábrázoláskor egyetlen jellegzetes tulajdonság kiemelésére törekszik a költő, amelyet az ábrázolt figura hordoz, de hordozhatnak más is. Hangsúly általában nem a figurán, hanem az éles szemmel meglátott emberi tulajdonságon van, melynek kifigurázása humoros hatású.

Persze az ilyen egyoldalú, egy tényezős ábrázolás szatirikus hatású is lehet, de nem okvetlenül az. Petőfi zsánerképeit kivétel nélkül mind humorosak, szatírába csak a nemesek portrét rajzolva hajlik át a költő. Ebben az esetben ugyanis az ábrázolt típushoz sem rokonszenv nem fűzi, sem megbocsátó türelmet nem érez iránta.

Pató Pál alakjában Petőfi az átlag magyar földbirtokost akarta kifigurázni, tehát Pató Pál nem népi figura, hanem kisnemes vagy Bocskoros nemes. Ugyanakkor az is hangsúlyt kap a versben, hogy Pató Pál úr magyar nemes (a költő talán úgy gondolta, más országokban nem ilyen a nemesség, mint nálunk). Ezek szerint Petőfi a lustaságot és a halogatást nemcsak osztályjellemzőnek tekintette, hanem etnikai jellemzőnek is, jellegzetesen magyar karakter jegynek. A vers nemcsak a nemesi réteg, hanem a magyar mentalitás görbe tükre is. Az, hogy a magyar nemes milyen, Petőfi számos versének témája lett. A Pató Pál úrban még csak egy hibát, egy emberi gyarlóság figurázza ki, de későbbi hírhedt versében, A magyar nemes címűben ennél sokkal tovább megy, és a magyar nemesség teljes bűnlajstromát pontokba szedve közreadja.

Sajnos a torzító tükör, amit a nemesség elé tartott, a valóságot mutatta. Nem vádolhatjuk Petőfi túlzással, a nemesi osztállyal szembeni előítélettel vagy elfogultsággal: azt verselte meg, amit látott, az igazat. Valóban többségben voltak akkoriban a Pató Pál urak, ha az igazi Pathó Pál nem is tartozott közéjük...

Forrás:

http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/petofi-sandor-pato-pal-ur-elemzes/

YT: https://youtu.be/FHLlT2j2-DA

https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt

https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/

A vers 1849 januárjában íródott Debrecenben, abban a városban, amely a Pestről elmenekülni kényszerülő első magyar kormány új székhelye lett. 1848 őszétől Petőfi katonaként harcolt, és egyik állomása századával Debrecen volt.

Az Európa csendes, újra csendes az egyik utolsó költeménye, amelynek megírásakor az európai forradalmak már sorra elbuktak, és a magyar szabadságharc helyzete is rosszul állt (elvesztettük a Dunántúlt és Pest környékét).

Ez az aktuális történelmi helyzet adja a vers központi gondolatát – a magyarság és a környező népek szembenállását –, amelyet több egymástól különböző beszéd helyzetben fogalmaz újra a költő.

A címbeli csendes Európa tehát arra utal, hogy a fegyverropogás véget ért, újra csend van, mert a forradalmakat leverték. A cím a vers első sora, téma jelölő cím, amelynek nyomatékosító szerepe is van.

Ezzel a versel Petőfi még próbál újra hangot adni, erőt, reményt, biztatást adni az egyre reménytelenebbül küzdő magyaroknak, akiknek azt kell látniuk, hogy nincs segítség, a környezetünkben mind oda vannak a forradalmak, elzúgtak, vége van.

Forrás: https://blog.verselemzes.hu/jegyzet/petofi-europa-csendes-ujra-csendes-elemzes/

YT: https://youtu.be/wFFRWvznAeE

https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt 

https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/

A vers 1847 szeptemberében íródott, amikor Petőfi épp esküvője után volt és a mézesheteket töltött a feleségével Koltón, egyetlen arisztokrata barátjának, gróf Teleki Sándornak a birtokán, aki kölcsönadta a kastélyt. A magyar irodalomban Petőfi volt a hitvesi költészet megteremtője: más költőink a feleségükhöz nem írtak verseket, legfeljebb csak az udvarlás idején, amikor még ostromolták a hölgyet (pl. Vörösmarty Csajághy Laurát).

A vers Petőfi szerelmi lírájának egyik legismertebb darabja. Szerelmes vers, de mégsem olyan a témája, az elmúlás hangulata érződik belőle. Petőfi az élet, a boldogság, a szerelem mulandóságáról mereng.

Nem a felhőtlen boldogság verse, pedig megírásakor a nászútján lévő költőnek a lehető legboldogabbnak kellett volna lennie. Nagyon furcsa, hogy a mézeshetek alatt ilyen komor, sötét színekkel festett gondolatok születtek Petőfi fejében. Ez a boldogságból fakadó balsejtelem meglepi és elgondolkoztatja az embert.

A Szeptember végén teli van kimondott és kimondatlan kételyekkel, félelmekkel. A költő, aki látomásaiban az emberiség sorsáért aggódott, most a saját sorsával kapcsolatban bizonytalan.

De Júlia is furcsa hangulatban volt a vers keletkezésének idején. Aznap ezt írta naplójában: „A bércek, mint szerelemnélküli jegyesek, néznek erre sötéten, komoran: fejeiken a fehér hó koszorú, mellyel őket eljegyzé már a közelgő tél magának.”

Forrás

http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/petofi-szeptember-vegen-elemzes/

https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt

https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/

YT https://youtu.be/xnzsUerHdnE

A vers 1847 augusztusában keletkezett Szatmárnémetiben, Petőfi pályájának azon szakasza után, amikor sok népdalt írt. Ebből az időszakból viszont már inkább szerelmi költészetét és szabadságról szóló verseit ismerjük. A Falu végén kurta kocsma műfaja népies helyzetdal vagy életkép, melyben Petőfi egy kis történetet mond el E/3. személyben. Akárcsak A helység kalapácsának, ennek a műnek is egy falusi kocsma helyszíne. Méghozzá egy „kurta” kocsma. De mit is jelent az, hogy kurta?

A kurta kocsma „kurta” jelzője nem a kocsma méretére, hanem típusára vonatkozik: olyan kocsmát jelentett Petőfi idejében, amelyben nem egész évben miértek bort, hanem csak októbertől áprilisig (Szent Mihály napjától Szent György napjáig). Tehát egy szegényebb kocsmáról van szó, a szó általános és konkrét értelmében is.

Zene: The Budapest Gipsies

Forrás: http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/petofi-falu-vegen-kurta-kocsma-elemzes/

FALU VÉGÉN KURTA KOCSMA...

Falu végén kurta kocsma,
Oda rúg ki a Szamosra,
Meg is látná magát benne,
Ha az éj nem közelegne.

Az éjszaka közeledik,
A világ lecsendesedik,
Pihen a komp, kikötötték,
Benne hallgat a sötétség.

De a kocsma bezzeg hangos!
Munkálódik a cimbalmos,
A legények kurjogatnak,
Szinte reng belé az ablak.

„Kocsmárosné, aranyvirág,
Ide a legjobbik borát,
Vén legyen, mint a nagyapám,
És tüzes, mint ifju babám!

Húzd rá cigány, huzzad jobban,
Táncolni való kedvem van,
Eltáncolom a pénzemet,
Kitáncolom a lelkemet!”

Bekopognak az ablakon:
„Ne zugjatok olyan nagyon,
Azt üzeni az uraság,
Mert lefeküdt, alunni vágy.”

„Ördög bújjék az uradba,
Te pedig menj a pokolba!...
Húzd rá, cigány, csak azért is,
Ha mindjárt az ingemért is!”

Megint jőnek, kopogtatnak:
„Csendesebben vigadjanak,
Isten áldja meg kendteket,
Szegény édesanyám beteg.”

Feleletet egyik sem ad,
Kihörpentik boraikat,
Végét vetik a zenének
S hazamennek a legények.

Az Egy gondolat bánt engemet 1846 végén keletkezett. Szilveszterkor született, akárcsak maga Petőfi, aki szilveszterkor mindig kettős ünnepet ül: egyszerre búcsúztatta az óvet és saját életének egy újabb elillant évét. Az Egy gondolat bánt engemet sorrendben a második évzáró verse.

Akkortájt Petőfi úgy érezte, hogy Szendrey Júlia, akit 1846 őszén ismert meg, elfordul tőle. A meghitt családi élet, amelyről azt hitte, végre elérhető közelségben került, most hirtelen megint távolinak és elérhetetlennek tetszett. Úgy tűnt, a házasság reménye szertefoszlik.

Ekkor Petőfi véglegesen felállította a fontossági sorrendet közügy és magánélet között (erről tanúskodik Szabadság, szerelem című verse), és úgy döntött, hogy a közösségért vívott harc a szerelemnél is fontosabb.

Ezt azért érdemes megemlíteni, mert az a lobogás, az az érzelem kitörés, amelyet a Júlia iránti szerelem táplált, végül nem szerelmi költeményben, hanem egy közéleti versben jut kifejezésre. Az Egy gondolat bánt engemet arról tanúskodik, hogy a költő a legnagyobb családért, az emberiségért akarta feláldozni magát. Illyés Gyula szerint „ha érzelem-kitörést, szinte szerelmi lobogást keresünk, azt ebben a versében találjuk meg”.

A születésnap és a szerelmi hullámvölgy mellett a vers születésének volt egy harmadik fontos apropója is: a világ nagy változások előestéjén állt, s a romantikán felnőtt nemzedéket egy nagy történelmi megrázkódtatást váró korhangulat jellemezte.

Akkor legjobb elméi át érezték a közelgő változások izgalmat: ki félelemmel vagy aggodalommal, mint például a forradalomtól idegeskedő Széchenyi, ki pedig lelkes várakozással, mint Petőfi.

Petőfi esetében a költő személyisége és a történelmi kor, amelyben élt, szerencsésen találkozott egymással. Alkati sajátossága volt ugyanis az erős indulatiság, az érzelmek intenzív átélése, a temperamentumosság, a lobogás.

Ő nem tartotta bölcsnek a sztoikusokat, akik jót és rosszat egyforma közönnyel fogadnak, ő mindent érezni akart, az örömet is, a fájdalmat is, képes volt „Teljes szívből szeretni és gyűlölni”. Ez az érzelmi erő, amely Petőfiben megvolt, végletes magatartáshoz vezetett, és időnként az egyik véglet mellett feltűnt a másik is: ez magyarázza az életigenlés és a halál gondolat kettőségét.

Forrás: https://verselemzes.hu/petofi-sandor-egy-gondolat-bant-engemet-elemzes/

YT: https://youtu.be/1g1KDK7eRlM

https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt

https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/

A helység kalapácsa 1844 októberében keletkezett, Petőfi első epikus költeményeként. A költő arra szánta, hogy demonstrálja vele az új költői ízlés, amit ő akar behozni a magyar irodalomban. Meglehetősen támadólag lépett fel, hiszen egy olyan művet alkotott, amivel gyakorlatilag kicsúfolta, kigúnyolta az uralkodó stílusirányzatok. Szembehelyezkedett a romantika dagályosságával, pátoszával, fennkölt hangnemével és a szentimentalizmus (és a biedermeier) negédességével, érzelgősségével, finomkodásával is.

Ezt nem is nagyon nézték el neki a kortársai: ekkor kezdték egyre keményebb bírálatok, kritikák érni Petőfit, aki addig töretlenül népszerű volt (népdalszerű, könnyed verseit szerették az emberek). A gúnyos, kissé érdes hangvételű stílusparódia túlságosan éles váltás volt az addigi költészetéhez képest, szokatlan volt az embereknek, és nem kedvelték.

Forrás:

http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/petofi-a-helyseg-kalapacsa-elemzes/

YT: https://youtu.be/zph3x1nYQ9g

Facebook: https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt

Instagram:  https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/

A Füstbement terv 1844 áprilisában keletkezett. A nagy útról hazatérő fiú élménye kap hangot a versben. Ebben az időben Petőfi olyan családverseket írt, amelyeknek alaphangulatát a hazatérő gyermek érzelmi állapota adja.

A versnek hiteles életrajzi háttere van. Az 1844 áprilisában Dunavecse felé tartó Petőfi rengeteg viszontagságon volt túl: katonáskodása közben megbetegedett, leszerelték, végignyomorgott egy telet Debrecenben, aztán gyalog Pestre ment, ahol felkereste Vörösmarty Mihályt és megmutatta neki verseit.

Vörösmarty ajánlására a Nemzeti Kör arra készült, hogy kiadja Petőfi Versek című kötetét, amelyre előleget is adtak a költőnek. Vahot Imre pedig Vörösmarty ajánlására segédszerkesztői állást kínált neki júliustól induló folyóiratánál, a Pesti Divatlapnál.

Petőfi tudta, hogy korábban sok szomorúságot okozott szüleinek azzal, hogy makacsul kitartott a színészkedés mellett, de most végre jó hírrel állíthat be hozzájuk: a színészéletet otthagyta, verseit kiadja a Nemzeti Kör, és biztos megélhetésre van kilátása: segédszerkesztő lesz a Pesti Divatlapnál.

Sorsa tehát jobbra fordult, ez adta neki a bátorságot, hogy hazalátogasson szüleihez (akiket nem mert meglátogatni addig, amíg nyomorgott és csavargóéletet élt). De Dunavecse felé közeledve önbizalma elpárolgott.

Aki anyagi helyzete azóta megromlott, egy mészárszéket bérelt és feleségével olyan kicsi lakásban lakott, hogy a költő nem is tudott a szüleinél megszállni, mert nem volt hely. Az amúgy is elkeseredett apa nem volt büszke vándorszínész és költő fiára. Hogy mennyire nem értette meg Petőfit, arról képet kaphatunk az Egy estén otthon című versből, amely apa és fia beszélgetését örökíti meg.

Édesanyjától azonban meleg fogadtatásra számíthatott a költő, így már a hazaúton azon töprengett, mit fog majd mondani neki, amikor viszont láthatja.

Forrás: http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/petofi-fustbement-terv-elemzes/

YT:  https://youtu.be/bIVWTAMSm34

Az Itt van az ősz, itt van ujra 1848. november 17-30. között keletkezett, a legutolsó őszön, amelyet a költő megélt, a szép, hegyes-Lankás Erdődön. Petőfi ezen a vidéken töltötte mézes heteit feleségével egy évvel korábban, és néhány hét múlva fog megszületni fiuk, Zoltán. Így aztán várakozás és aggodalom, gond és reménykedés tette feszültté ezt az időszakot.

A szabadságharc sorsáról is egyre rosszabb hírek érkeztek, egyik vereség jött a másik után, és a költő ezzel a versel tudott a mindennapi események fölébe emelkedni, anélkül persze, hogy elszakadt volna tőlük.

Ha az ősz megjelenik egy versben, akkor bármiről is szóljon, az elmúlás hangulatát ébreszti, hiszen az ősz -mint évszak- metaforikusan a természet halála.

Ugyanakkor a legköltőibb, legpolitikusa évszak is, erről a számtalan őszi vers tanúskodik, amely megszületett mind a magyar irodalomban (pl. Kosztolányi Dezső Szeptemberi áhítat), mint a világirodalomban (pl. Shelley:Óda a nyugati szélhez).

Petőfi is számos őszi verset írt, nem az Itt van az ősz itt van ujra az egyetlen, hanem ott van pl. a Szeptember végén vagy a Beszél a fákkal a bús őszi szél. Ezekben az a közös, hogy nincs bennük egy olyan felvett póz vagy szerep, mint pl. a váteszköltői (látnok, próféta) szerep köré írt versek. Ezek pátosz mentes és egyszerű versek, hol vallomásosok, hol a bensőséges öröm kifejezései.

Az Itt van az ősz, itt van ujra egy magánéleti idill leírásával indul, Petőfi egy mindennapi beszédhelyzetet vesz fel kiindulópontként, magában mélázik, meditál. A vers tehát egyfajta belső monológ.

A felütés miatt hihetnénk egy őszi tájleíró versnek is, de a folytatásból nyilvánvalóvá válik, hogy az őszi természet nem önmagát jelenti, hanem jelkép: Petőfi antropomorfizálja (emberszerűvé teszi), egy kedves női alakkal azonosítja, aki alszik, ha álmos, és aki épp most leveszi szép ruháit, hogy aludni mehessen.

A vers romantikus stílusú, témája a létezés öröme, ezt az örömöt fejezi ki Petőfi költőileg (az ősz általában az elmúlást szokta jelképezni, de itt a megújuló életet szimbolizálja). Műfaja dal, címe téma jelölő, a cím a vers kezdő sora.

A vers hanghordozása elégikus, belsőséges, bizalmas, játékos, kérlelő. A lírai én kissé elérzékenyült, intim, bizalmas, idillikus. Meghatottság, szinte áhított árad a versből.

A költő által használt fő kifejezőeszközök: ismétlés, jelzős kifejezések, metaforák, Megszemélyesítés, felszólító módú igealakok.

A 8-9. versszakban az eddig csak sejtetett női alak, Júlia valóságosan is megjelenik. A költő figyelmezteti őt, hogy legyen tisztelettel az alvó természet iránt, és legyen figyelmes, ne ébressze fel. Így aztán a költő és kedvese suttogva beszélgetnek és halkan váltanak csókot, nehogy felébresszék álmából a szendergő természetet.

Így lényegében a vers a nagy szerelmes versek hangulatával zárul, ugyanakkor felerősödik a természet (ős)anyai elvének sugalmazására is.

A vers nem szerelmes vers, hanem a létezés örömének a dala: az ősz ezúttal nem a halál szimbóluma, hanem a megújuló életét. Hiszen a termékenység, az utódok születése, az új élet születése által az élet újra és újra győzelmet arat a halál felett.

Az Itt van az ősz itt van ujra valószínűleg hattyúdala készült a költő szándéka szerint. Nem ez Petőfi utolsó verse, de abban a tudatban írta meg 1848 végén, hogy talán ez lesz az utolsó, hiszen a frontra készült katonaszolgálatra, csatlakozni kívánt Bem seregéhez (1849 januárjában jelentkezett a tábornokánál).

Forrás: http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/petofi-itt-van-az-osz-itt-van-ujra-elemzes/

YT: https://youtu.be/E9F23G1qz98