Vannak fontosabb dolgok, mint egy podcast, főleg, ha azt senki nem is hallgatja; a kutyasétáltatás, egy műszaki vizsga, egy 20+ éves barátság, lakásfelújítás, értekezletek, bankfúziók és gyereknevelés, például. Na ettől függetlenül 373 nap rádiócsendet követően megpróbáljuk megint, mert hiányzott a mikrofon, egymás társasága és persze ti. A legfontosabb kérdés már csak az, lehet-e 15 percnél hosszabb egy intro és hogy hívják azokat az embereket, akik egy olyan rádióműsort nem hallgatnak, amiből nincs új adás? Új évadunk első adásából kiderül az, hogy hány törött autója van Daninak éppen most, hogy megállíthatatlanul elmúlik-e a létezés, ha gyorsítva hallgatjuk a podcastokat, hogy lettek-e kölykei Topáznak és persze, hogy hanyadik évadnak számít ez az új. A vége persze a szokásos terápiás morfondírozás lett, hallgassátok szeretettel, vagy tekerjétek át, mint a zenéket!

Egy csapat askenázi, egy roma család, egy 40-es informatikus és egy vakvezető labrador utazik a szolnoki zónázón - lehetne ez egy kellemetlen poén is, de nem, ez a Szigorúan Bizalmas 85. epizódja, szóval tulajdonképpen az életünk. Fogadjátok szeretettel idei utolsó, ünnepi, évösszegző adásunkat, aminek a tematikáját persze Dani jó előre (1 nap) kitalálta, de annyira félszavakból is értjük egymást, hogy Jocó teljesen másra készült. Így nem derült ki az adásból, hogy melyik az idei év 5 legjobb újonnan forgalomba hozott cukormentes édesipari terméke, az viszont annál inkább, hogy milyen gyakran mondják be az azerbajdzsáni m1-en, hogy "visszafoglalták" Hegyi-Karabah-ot. Ha 10 óra 20 perckor indítjátok el a felvételt, pont Jocó ünnepi köszöntőjénél lesz éjfél, jó szórakozást!

A műsorfolyam története során először névnapokat ünneplünk, miközben Jocó éppen nagyon elfoglalt: titkos projektje  (ami igazából egy vállalkozáskezdemény) ismét látható és nyilvános – persze nem úgy, mint ez a rádióműsor, hanem tényleg. A sarokban egy ázott őrkutya szunyókál, míg Dani a magyar egészségügy állapotáról elmélkedik – ebből szerintünk átívelő lesz – Jocó pedig a szakszervezeti bizalmi pályát fontolgatja. Az átívelők közepén drámai fordulat áll be Focus történetébe, ismét meghal egy rapsztár, Románia pedig szépen lassan utóléri a magyar gazdaságot – miközben az adás házigazdái egymás hegyén-hátán nyitják a zárójeleket, mintha nem lenne holnap.

Egy barátomat érdekelné, hogy meddig lehet januárban boldog új évet kívánni? Az előző évnyitó adás inkább válaszolgatós-mesélős volt, most jöjjön egy velejéig évértékelős, listaállítós top-akárhanyas megfejtés, amiben már a kérdésfeltevés is tökéletesen bemutatja a két főhős közti fényév távolságot. A másodikká átminősített harmadik blokk pedig 2023-al kapcsolatos twitteren megtalálható jóslatokat elemez végig és váratlan meglepetéseket tartogat. Maradjatok velünk!

Rég nem látott sűrűséggel érkezik az újabb bizalmass epizód, ez talán már egy újévi fogadalom jele? Vagy csak Dani pörgött túl? Esetleg Jocó újabb eltűnését fontolgatja és előre vezekel? Ez kevésbé derül ki, mint egy átlag telex clickbait híradó bármelyik címében megfogalmazott talány, de parádés módon válaszolunk az összes nemhallgatói kommentre, levélre és válaszra. Dani kitalál egy játékot, de csak egy blokkal később ugrik neki be, mire majdnem lego-podcasttá változunk, csak Romániában nem volt Lego, úgyhogy inkább mégsem. Újévi, ünnepi adás helyett inkább nemhallgatókkal foglalkozó adás lett - persze lehetett volna toplistázni, meg jövendőlni is, de azt majd következő adásban fogunk, nektek már csak el kell dönteni, hogy az mikor legyen. 

Igazi ünnepi adás a 78-ik. És, mint az ünnepkor szokás, mi is visszatekintünk a mögöttünk hagyott hónapokra és epizódokra: előbb a Spotify-al értékeljük az évadot (szupersokan (nem)hallgattatok és szerettetek minket, amiért nagyon hálásak vagyunk), majd elbúcsúzunk Sanyi bácsitól és felidézzük az elnémított adásokat. Elutazunk Mürába, Lappföldre, Erdélybe, a Kunigunda utcába, és az Olaj SC-vel és CopyCon-nal Szolnokra.

Ünneplünk, elfáradunk, megbeszéljük, átértékeljük... Végül pezsgőt bontunk, de nem ezekre…

286 nappal az adásfelvétel után poszt-szovjet rakétaként lőjük ki az éterbe valaha volt legháborúsabb podcastepizódunkat. Jocó a történetek véges, vagy végtelen számáról filozofál (de szerintünk ez már volt adásban), Dani devizapiaci tanácsokat kér, Tanár Úr pedig kijavít minden - a műsorvezetők által - rosszul használt terminus technikust. A Latin-amerikai társadalmi különbségek és a lehetséges emigrációs célországok átgondolása után egyenes úton megyünk neki az 1945 óta példátlan katonai konfliktusnak, nevezze is bárki bárhogy. Szóbakerülnek a nyersanyagok, a meg-nem-történt casus belli-k, a támadás valódi okai, a lehetséges végkimenetelek, és rengeteg, az átlag-nem-hallgató által nem ismert nagyon fontos és meghatározó részlet, amik így, bő fél évvel a Z-betűs csapatszállítók bevonulása után is tudnak új nézőpontokat adni a szemünk előtt zajló történelem követéséhez - és ráadásként az is kiderül, hogyan lehet megakadályozni, hogy Jocó eltűnjön. Végül, de nem utolsó sorban külön köszönet illet egy Jademan nevű fórumozót, akiről bár nem tudjuk, hogy kicsoda, de puszta szívjóságból visszahozta ezt az epizódott a végleges pusztulásból!

Dani túlságosan lelkes, Jocó viszont nagyon siet, ennek következtében megilletődötten csöppenünk bele életünk első olyan podcast-felvételébe, ami egy előre összerakott stúdióban és előre kiválogatott zenékkel készül. Megpróbálunk minden blokkot bezsúfolni az adásba, de nem sikerül, ettől viszon rekord hosszúra dagad a műsorfolyam, amiben mindenféle démonok elől menekülünk. A világ-artisjus algoritmusokkal vértezte fel magát és éppen értünk jön, Topáz élő adásban engedelmeskedik és kiderül, hogy kinek a házát látta Dani Bukarestben. Akkora helyesbítésekbe vagyunk, hogy az még a holdról is látszik - többek között Beton Hofinak is kijut belőle: ha hallgatná a podcastot, első kézből tudhatta volna meg, hova vonult be Jézus. Kaptunk újra nemhallgatói levelet, gázszámlát, idegbajt és halálhírt, adtunk gondolatokat, ötleteket és szakértői becsléseket - hiszen Jocó szerint a közműtőzsdét nem szabad nézni, a civilizációs összeomlástól pedig megment majd minket az emberiség élniakarása, meg a kapitalizmus láthatatlan keze.

Lassan kijelenthetjük, hogy a legmélyebb, legérzelmesebb és leglelkesebb epizódjaink mindig azok, amik hosszabb szünet után elsőként keletkeznek - ez az aktuális éppen a szokásos első féléves köddé válásunk végére próbál meg pontot tenni. A műsor történetének leghosszabb intrójával és legkiterjetteb “miről-nem-beszélünk” listájával veszi kezdetét az időkapszula 71. megtöltetése, ahol Daninak új podcast-ötlete támad, Jocó pedig szélsőséges véleményt fogalmaz meg a házasság és a mennyország társadalmi berendezkedéséről - persze kicsit magyarázkodunk is a “nagyszünet” kialakulásának okait keresve. Olvasói levelek érthető okokból nincsenek, van viszont élménybeszámoló egy másik podcast közönségtalálkozójáról, ahol nagy meglepetésünkre több -, a műsorfolyam megszűnésének okait firtató - nem-hallgató is megjelent. Ennek örömére Dani outolja a CSRM műsorvezetőinek valódi neveit, Jocó pedig válaszol négy kérdésre, bizonyítván rátermettségét, hogy szükség esetén helyettesíthesse valamelyik tagot az általunk korábban többször podcast-válogattnak titulált entitásban. Jocó egy váratlan meglepetéssel mérföldes lépteket tesz a patreonos üzleti modell felé, cserébe Dani elmeséli neki, mennyire balkán Bukarest (két blokk kellett hozzá!). A Netflix buborékba zárta Jocót, Dani családja ismerkedik a Rubik kockával, a Gyilkos tó látszik a propelleres Tarom gépről, Daninak pedig életében először fájt Trianon. Buna ascultare tutror!

Ukrajnáról kellene beszélni, de szakértőnk nem ért ma rá, úgyhogy a téma végül a miről-nem-beszélünk listára került fel és végig kerülgetjük a (bennünk) forr(ong)ó kását. Topáz ismét velünk vezeti műsort, amiben - egy orbitális zárójel keretein belül - kiderül, hogy mi az a három jel, amiből világos lett, hogy Dani kezdi otthon érezni magát Piliscsabán. Kezdünk rájönni arra, mi kell egy új helyen történő meggyökerezéshez, de még mindig kérdés, hogy lehet-e egyetemi évek után új, igazi barátokat szerezni. Nem beszélünk a nagy világrettegésekről, arról viszont igen, hogy miért csak egy dologtól tud a lakosság félni egy időben. Vannak átívelők, hezitálunk kicsit az arcba kapott didaktikus, Netflix-evangéliumon, lett egy szakdolgozat-ötletünk, amiről kiderül, hogy igazából egy startup és van új levélírónk, akit elfelejtettünk felkérni arra, hogy visszamenőleg jegyzetelje ki a korábbi epizódokat. Jocó Szolnokra költözik, de annak ellenére, hogy a paneleket még az orosz lövegek sem tudják elpusztítani most egy téglaépítésű társhasház zárószintjét lakja épp be. Az ottléthez kap egy Matt hasonmást, egy csomó szolnoki polgárt, kesztyűboltot, harangzúgást - a hiányzó gyorsétterem pótlására pedig Dani tesz ígéretet. Ja, az inflációt meg még a legelején megfejtettük.

Piros lett a paradicsom, nem sárga
A felvétel átcsúszott most szerdára.
Jocó dupla epizódot tervez, közben két telefon közül nem vesz fel egyet sem és visszahív mindenkit aki ismeretlen számról keresi. Dani oly annyira nem beszél a keresztény könnyűzenéről, hogy 30 percen át taglalja pályatársai dalos szereplését és az sms szavazás varázsait. Topáz rosszalkodik, Dani rászól Jocóra, de kutyus veszi magára. Oroszországtól Amerikáig utazunk, hogy kiderítsük Nektek, miért térdel le egy fehér repper és hogy mit énekelnek kórusban a szolnoki fekete nők a banánhéjról. Danit megdicsérik a munkahelyén, Jocó szerettei harmadjára élik túl a covid-ot, van egy lelkes levélírónk és Jocó nem akar Kulcsár Edináról beszélni, de nem tudja ki az a GwM. 0% adásmenet, 100% podcastben elmesélt vicces videók.

Ha mindig is tudni akartad, hogy hány ország-beli útlevele volt élete során egy, a 70-es évek végén született szabadkai magyarnak, vagy azt, hogy mi volt a titka a NB1 2016-17-es kiírását megnyerő kispesti labdarugócsapatnak, esetleg azt, hogy miért focizik ennyi afroamerikai srác a magyar elsőosztályban, vagy, hogy mennyire bonyolult a taxiengedélyhez szükséges PÁV2 vizsga, akkor ez az epizód pont Neked szól, a lebetegedő Jocó helyére beugró Laci ugyanis mindezekre válaszolt, majd a műsor történetének legnagyobb helyesbítése gyanánt a Boszniával kapcsolatos tévinformációinkat és féltudásunkat is eloszlatta. Ezen felül van az adásban telefonbetyárkodás, covid-fertőzött covid szakértő, némi XCC és NATO-bombázás, meg komoly pillanatok és elhamarkodott szóviccek is. Szóval csak a szokásos - reméljük senki nem hallgatja. Az epizód nyomokban Jocót tartalmaz.

Oppá. A világtörténelem legnyálasabb szigbiz epizódját sikerült összehozni, amiben fény derül a sötét titokra: Jocó ezt a három évet és 65 (55...) adást használta fel arra, hogy a racionálisan gondolkodó, pragmatikus, technokrata Daniból egy érző lelkű mindfull beszélgetőpartnert faragjon. Román mélyvízzel kezdünk, majd pillanatokon belül a művészetek és a marketingkommunikáció közt húzódó keskeny határvonal pengeélén találjuk magunkat, de annyira sem jövünk zavarba, mint egyszeri ír turista a román koronaőrök láttán. Kiderül, hogy már nem működik, ha vicces cikkeket olvasunk be, még akkor sem, ha románok is szerepelnek bennük, továbbá, hogy Dani mit sem sejt a déli határainktól 70 km-re kialakulóban lévő szituációról, ami "kőkemény, gyors felfutású harci cselekménybe torkollhat akár már rövid időn belül". A fő kérdés persze az, hogy ki a partizán megasztár-emlékműsorának legnagyobb hiányzója. Vannak természetesen átívelők, van egy betelefonáló szakértő, van egy gyönyörűen megható nem-hallgatói levél és vannak témák, amikről nem beszélünk. Ti meg levélben írjátok meg, hogy milyen három szóval jellemeznétek a 2021-es éveteket és hogy hány percnél sírja el magát Dani.

Most az egyszer légyszi ne tekerjétek át a zenéket, főleg a másodikat és a harmadikat, nagy jelentőségük lesz a téma szempontjából - sőt a harmadik végén Jocó különvéleményt fogalmaz meg! Tatabányáról sugárzunk egy cukker kutya és Dani kólaböjtjének köszönhetően bubis víz társaságában. Jocó borkostolón volt, ahol sértegették, de ebből még nem következik az, hogy minden sommelier kopaszodik, talán csak azok, akik csillagánist javasolnak alacsony tannintartalmú borhoz. Dani régi dokumentumokat keres és kincseket talál - időkapszula az időkapszulában 🤯 -, Jocó belelkesedik, aztán együt fejtik meg, hogy visszaforgatnák-e két évvel az idő kerekét. A rekordmennyiségű nem-hallgatói levél felolvasása közben a műsor készítői maguk is küldenek egy nem-hallgatói levelet saját magunknak az adás keretein belül, aminek egy váratlan pillanatában előkerül egy román zászló. Mivel ennél tovább már magam sem tudom fokozni a műsor meta-jellegét, csak annyit mondok, hogy ebben az adásban köszönünk el Tatabányától - méghozzá úgy, hogy az inkriminált blokk előtt egy olyan felvétel szól, amiben Dani Jocó Tatabányára költözése előtt kb 9 évvel reppel Jocó legjobb tatabányai barátja Matt és zenekara kíséretében. Dani nem tudja, mi fog lejönni a nem-hallgatóknak ebből a kusza, többdimenziós két órából, de Jocó szerint kerek lett.