Idei utolsó vendégünk a Crippled Fox, akik ősszel egy kéthetes, 11 állomásos turnét toltak le Mexikóban. Sztorik apokaliptikus szerelőudvarokról, csupaszív mexikói rajongókról, kaliforniai bandákról, az utánozhatatlan kaliforniai pogóról, és arról, hogy milyen volt a mexikói halottak napján koncertezni. Műsorvezető: Soós Tamás
A Koncertsztorik podcast új adásának vendége Szabó Benedek és Sallai Laci a Galaxisokból, akik elárulják, hogyan enyhültek meg az elmúlt évben és kezdték el újra játszani a régi gitárslágereiket, miért vinnék el A teljesség felét a Fábry showba, milyen vad rocksztárélet folyt Baján, a végén pedig az is kiderül, hogy akkor most feloszlik-e jövőre a Galaxisok.
Műsorvezető: Soós Tamás
„Megtanultuk, hogy nem szabad komolyan venni a rock and rollt” – mondja a műsorban Agócs Márton és Katona Bálint, akik ehhez igazodva viccesen sztoriznak a komolyan vett zenélésről és a komolytalan rock 'n' rollról, egymás művészi szintű szívatásáról, a zsámbéki Faház-életérzésről, első gázsikról és első teltházakról, májusra kiürülő zenészszámlákról, Agócs Marci telefonkönyv- és naptáragyáról, szezonálisan elszállt egókról, koncert utáni hipervándorlásról, a gimis tinizenekarukról, és az Aurevoir-siker receptjéről („nagycsaládosokból nagylétszámú zenekar = Müpa félház”), de szóba kerül a lófingató chilipálinka, az Irigy Hónaljmirigy, Bálint bukikorszaka, és az a para eset is, amikor a dobosuk kilyukadt tüdővel nyomott le egy koncertet – és utána még egy komplett átbulizott hétvégét.
Műsorvezető: Soós Tamás
Új adásunk vendége Vörös András, az Ørdøg és a Diabolus In Musica énekese, aki március elsején a Superbutt-tal ad jubileumi koncertet a Dürer Kertben, mi pedig át is sztoriztuk vele a zenekar 25 évét.
Visszarepülünk a Superbutt hőskorába, amikor az Ignite-tal, a Pro-Painnel és az In Flamesszel turnéztak, összehaverkodtak a Clawfingerrel, a Faith No More-ral buliztak Ausztriában, és több tízezer embernek játszhattak a német With Full Force fesztiválon a Pro-Pain, az Anthrax és a Motörhead előtt. De „telehánytuk a padlást, de hagyjad, nem kell felszedni, mert a kutya majd úgyis feleszi” sztorik helyett inkább arról beszélgetünk, hogy miért jó varázstalanítani az idoljaidat, miért nem az élet értelme heti háromszor eljátszani a Pioneert, és miért nem boldogította volna, ha a saját műfajában világsztár lesz, mint Báthory Zoli a Five Finger Death Punch-csal. Hogyan kerültek ki Kubába turnézni, amikor már nem létezett a zenekar? Mit műveltek a dobzseni Nick Barkerrel a pesti éjszakában? Fog még 70 évesen is Superbuttot énekelni? Az adásból ez is kiderül.
Műsorvezető: Soós Tamás
Új adásunk vendége Kolibri, aki első nagyobb sikerei után döntött úgy, hogy elmegy világot látni, és hazaérve meglepve konstatálta, hogy egyéves eltűnése nemhogy nem ártott a karrierjének, de népszerűbb lett, mint valaha. Világkörüli útjáról, teltházas őszi turnéjáról, és Baba Azizzal készülő új albumáról is mesélt a Recordernek.
„Amikor elutaztam, abban sem volt biztos, hogy akarok-e még valaha színpadon állni” – mondja Bognár Bandi, aki podcastunkban elmeséli, hogyan jött rá a világ egyik legszebb tengerpartján, hogy neki tényleg a zenélés az útja. Kolibri részletesen beszámol az útjáról, amin egy kukában talált gitáron kezdte el írni új lemezét, amelynek Baba Aziz lesz az executive producere, de szóba kerül az is, hogyan találta meg a boldogságot képkeretezőként, és miért kellett túlélésre játszania Észak-Indiában.
Bandival átbeszéljük a szinte minden helyszínen teltházas visszatérő turnéját, ami előtt teljesen elment a hangja („A bizonyítási vágy ráült a torkomra”), első fellépését, amin a közönség felé ment le a színpadról, mert nem tudta még, mi az a backstage, és azt is, hogyan teljesedett ki a zenéje azóta, hogy Háló Gerivel és Horváth Mátéval trióban, zajos, gerjedő gitárokkal játssza érzelmes, bensőséges számait.
Műsorvezető: Soós Tamás
Új adásunk vendége Grandpierre Atilla, a jövőre 50 éves Vágtázó Halottkémek frontembere, aki a Fellázad a Semmibe Vett Öröklét című új lemezükről, a VHK-koncertek eksztázisáról, a Rituális Színházról, és arról is mesélt, hogyan próbáltak forradalmat kirobbantani egy-egy jól sikerült fellépésükkel.
A Koncertsztorik podcast új adásának vendége a Jazzbois, akik a legsűrűbb és legizgalmasabb évükön vannak túl. Nyáron játszottak a Montreux-i Jazz Fesztiválon, lenyomtak két Európa-turnét, ősszel ráadásul az eddigi legnagyobbat, 12 állomással, főzenekarként, teltházat csinálva nem ritkán 5-600 fős helyeken, köztük az újvonalas, fúziós jazz-soul-funk londoni fellegvárának számító Jazz Caféban, megjárták a legmenőbb amerikai showcase fesztivált, az austini SXSW-t, és kihoztak egy nagylemezt, a beszédes című Still Bluntedot.
A podcastban Czirják Tomival, Molnár Benczével és Sági Viktorral beszéltük át a Jazzbois idei kalandjait.
Műsorvezető: Soós Tamás
A Koncertsztorik podcast új adásának vendége a nemrég Grammy-re felterjesztett Söndörgő, akikkel a korai, kombi Trabantos turnéikról, a Chris Potterrel közös albumukról, a Snarky Puppy-hoz fűződő barátságukról, és arról is beszélgettünk, hogyan lett az amerikai turnémenedzserük Prince első számú asszisztense.
Műsorvezető: Soós Tamás
Fotó: Frank Olivér
A Koncertsztorik podcast új adásának vendége az ország egyik legnépszerűbb metálzenekara, a Lazarvs, akik októberben jubileumi bulival ünneplik meg a Hellish című, az idén 10 éves alaplemezüket. Kocsonyássá váló gitárokról, lyukas színpadokról, Weedeateres házibuliról, és a nemzetközi, nightlineres turnézásról is beszélgettünk Áron Andrással és Makai Lászlóval, akik őszintén elmesélték azt is, hogyan élték meg tavaly azt a traumatikus tagcserét a zenekarban.
Elmesélik Andris miskolci sztoriját, amikor annyira pörgette a fejét a Judas alatt, hogy elájult a koncert közepén, a fishinges óriásvihart, amikor Makkos nem mert fellépni, és a legendás hajdúszoboszlói esetet is, amiről semmit se spoilereznénk. Beszélünk a koncert előtti ivásról is, hogy milyen volt Andrisnak az önpusztítós éveiben turnézni, és Makkos feleleveníti azt a koncertet, ami után megfogadta, hogy soha többet nem iszik alkoholt fellépés előtt és alatt – csakis utána, de ma már azt is mértékkel.
Műsorvezető: Soós Tamás Fotó: Frank Olivér
Az AWS májusban egy emlékezetes Budapest Park-koncerttel koronázta meg új korszakát, másnap pedig a Viszlát nyár c. slágerük 50 ezer ember előtt hangzott el a Puskásban, amikor Azahriah ezzel zárta poptörténelmi triplázását a stadionban.
Hogyan élték meg az emlékturnét énekesük, Siklósi Örs halála után?
Milyen volt, amikor bedobták a mélyvízbe az új énekesüket, Stefán Tomit?
Hogyan hozták le a Parkos bulit a dobosuk utolsó pillanatos szalagszakadás után?
Miért volt nekik duplán megható, hogy Azahriah eljátszotta a Viszlát nyárt a Puskásban?
Miért rokkantak bele majdnem az Útvesztő című daluk befejezésébe, amit Örs még felénekelt a halála előtt?
És mi az a komment, amivel úgy igazán ki lehet hozni őket a sodrukból?
Brucker Bencével és Schiszler Somával Soós Tamás beszélgetett.
Fotó: Frank Olivér
A Koncertsztorik podcast idei első adásának vendége a dallamos poszt-hardcore szupergroup, a Shell Beach, akik tavaly tíz év után hozták ki harmadik lemezüket, a Solar Flare-t, amivel felléptek angliai fesztiválokon, rangos európai showcase-eken, voltak balti és német turnén, legendás londoni klubban, és még a háború előtt Izraelben, most májusban pedig egyik abszolút kedvencükkel, az ausztrál nu-progos Closure In Moscow-val turnéznak. A Koncertsztorik új adása meghallgatható a Spotify-on, az Apple Podcastsban, vagy más ismert podcasthallgató appokban!
Somló Palival és Mohácsi Matyival átbeszéltük tavalyi nagy évük minden fontos buliját: többek közt a portsmouthi Takedown Festivalt, ahol az azóta szupersztárrá nőtt, rejtélyes Sleep Token előtt játszhattak és összehaverkodtak a Loathe-tal, a volt marhatelep helyén kialakított, extrém/tech/prog metálos Tech Festet és az ottani merchös bandázást, ahol whiskyre cserélik a zenekarok a pólóikat, és a pici, de legendás, londoni kulthelyen, a The Black Heartban tartott fellépésüket, ahol világsztárok szoktak titkos koncerteket adni. Szóba került, hogyan barátkoztak össze menő zenekarokkal (Enter Shikari, Closure In Moscow) és hogyan lettek ebből közös turnék, és elmesélték, milyen volt a hírhedt berlini szexklubban, a KitKatben játszani, ráadásul úgy, hogy az utolsó pillanatban kellett új énekest találniuk a kilépő Totik Zoli helyére.
Felelevenítettük a kétezres évek pezsgő hazai underground színterét és az első, kultiplexes Shell Beach-koncertet is, amiről kiderült, hogy létezik róla egy komplett felvétel, amit Paliék gőzerővel keresnek, és beszéltünk a Stubbornnal és The Southern Oracle-lel közös, első európai turnéjukról is, amin gázpalackról főztek kávét, gyúróterem padlóján aludtak, és walkie-talkival tartották a kapcsolatot.
Baj, ha a zenélés 20 év és több Eu-turné után is még egy költséges hobbi? Kell a külföldi siker, hogy itthon érdekes legyél? Mit tud nagyon az angliai közönség, és miért rohadt jók a német klubok? Milyen volt több kutyának játszani, mint embernek? Mi volt minden idők legjobb Shell Beach-bulija, és miért olyan nagy dolog, hogy most a Closure In Moscow-val turnézhatnak? (A magyar buli május 7-én lesz a Dürer Kertben, a podcastben ajánlott svéd bandát itt tudod csekkolni.)
Műsorvezető: Soós Tamás
Fotó: Frank Olivér
A Koncertsztorik podcast ötödik adásának vendége a Carson Coma. Hogyan élik meg az elsöprő sikert, a több ezer sikítozó rajongót, és a rohadt nagy színpadokat? Miért kerülnek töredék másodpercekre egzisztenciális válságba, és miből születnek a csupaszív, energikus koncertek? A Budapest Parkban a júniusi teltház után szeptember 1-jén saját fesztivállal duplázó zenekar két ritkábban nyilatkozó tagját, Bóna Zsombor gitárost és Gaál Péter ütőhangszerest sikerült mikrofonvégre kapnunk, akik elárulták azt is, hogy milyen hetekig durva gyomorfertőzéssel koncertezni.
Péter mesél arról is, hogy milyen volt frontemberként kiállni a színpadra, és elénekelni a lomtalanítós punkszámot, amit ő írt a IV-re, és kiderül az is, hogy ellentmondásos-e az alkoholizmus társadalmi problémájáról beszélni interjúkban, majd eljátszani a Kurvára bebaszunk című Böiler-klasszikust a koncerteken.
Megkapargatjuk azt a mítoszt is, hogy a Carson Coma is egy-két év alatt futott be, mint a mai újhullámos hiphophelőadók (náluk ez inkább 4-5 év volt), és felelevenítjük a korai turnékat, amikor 40 embernek játszottak a Végállomás Klubban a Parazol előtt, vagy a szúnyogokat csapkodták maguk körül Szolnokon, fel se fértek a színpadra, és Zsombor egy mezőn futkosott gitározás közben.
Beszélünk a legelső Carson Coma-koncert adrenalinrobbanásáról, felgöngyölítjük az első évben lemorzsolódott, hetedik Carson Coma-tag rejtélyét, és kiderítjük, hogy az ősszel bécsi koncertre készülő zenekarnak vannak-e ambíciói a nemzetközi porondon, vagy továbbra is csak a magyar piacra koncentrálnak.
Természetesen szó esik a szeptember elsejei minifesztiválról is, az előzenekar-választásról („szétadom, ha vannak rajongóink, akik csak így eljönnek ránk, és kapnak az arcukba egy kis Kibaszott Embereket meg Hocuspony-t”), és arról is, hogy milyen az, amikor a délutáni napsütésben megnyílik a moshpit a Carson Coma-közönségben.
Műsorvezető: Soós Tamás
Az adás a Mastercard támogatásával jött létre.
A Koncertsztorik podcast negyedik adásának vendége a Blahalouisiana, akik augusztus 24-én már a második nagy koncertjüket adják a Budapest Parkban. Hogyan lett az énekesnőjük, Schoblocher Barbara az ország egyik legjobb frontembere? Miért gondolkoztatja el őket az Azahriah-jelenség, és ők miért futottak be lassabban, ha már a Blaha előtt is volt egy sikeres zenekaruk? A basszusgitáros Jancsó Gáborral és a gitáros Szajkó Andrással megfejtjük azt is, hogy mi a tökéletes piamennyiség egy koncerten, miért jó nagy tömeg előtt a magányról énekelni, és egyáltalán milyen érzés színpadon állni zenészként. Mi zajlik le bennük egy-egy koncert alatt? Milyen az, amikor hirtelen bevillannak emlékképek a színpadon? Hogyan kerülnek flow-ba, és milyen kicsinyes hibák tudják kipöccenteni onnan őket? Min szoktak veszekedni koncert után, és hogyan kezelik az olaszos hangulatot a zenekarban? Előtte azonban végigfutunk az együttes (koncert)történetén, és átbeszéljük azt is, hogy a tavalyi lemezük, a Hozzánk idomult éjjel az ég milyen szintlépést hozott az életükbe, adódnak-e fura vagy kellemetlen helyzetek abból, ha öt férfi és egy nő turnézik együtt, de szóba kerülnek a VOLT-os Arctic Monkeys-buli titkai, és az a kivételes koncert is, amin a Blaha minden tagja tökrészeg volt. Műsorvezető: Soós Tamás
A podcast a Mastercard támogatásával jött létre.
A Koncertsztorik podcast harmadik adásának vendége Vitáris Iván, aki júniusban adta élete legjobb és legfontosabb koncertjét az Ivan & The Parazollal a Budapest Parkban. Miért ezen a bulin állt vagy bukott a zenekar jövője, hogyan adja vissza a sors a Parazol-átkot, és menti meg őket a leggázabb szituációkban, és miért írtak motörheades számot a készülő lemezükre?
Ivánnal a júniusi parkos koncertjükből kiindulva göngyölítjük fel, hol is tart ma a Parazol, mennyire tette őket taccsra a covid és a traumatikus tagcserék, és hogyan tudtak úgy megújulni, hogy közben megduplázták a közönségüket. Iván egy hármas csillagrombolóval fejti meg a képletet, kielemzi az 5 legnépszerűbb számukat Spotify-on, és őszintén beszél a koncertezés anyagi oldaláról is.
Megkérdezzük, hogy haverzenekarként mit szólnak a Carson Coma gyors sikeréhez, és mennyire frusztrálják a ma már mindenhol elérhető nézettségi és látogatottsági számok, mire kifejti elméletét arról, hogy a magyar zeneipar is olyan, mint a magyar társadalom: vannak a nagyon befutott „gazdagok” és a kisebb, szintén ügyes, de szegény zenekarok - és a kettő között óriási a szakadék. Kitérünk az élet nagy kérdéseire is (Beatles vagy Stones? Jagger vagy Gillan?), seperc alatt eljutunk Newtonig, és máris a prágai Stones-bulin találjuk magunkat, amit Iván végigzokogott, miután belecsaptak a Street Fighting Manbe. Szóba kerül a bordeauxi Rival Sons-koncertre való kijutásuk filmbe illő története, és az is, hogyan intézte el Iván az utolsó pillanatban, hogy felléphessenek a Szigeten tavaly.
Miért hisz még mindig a kettős beszélben? Hogyan fogja jobban kihasználni a hangját, és miért énekelt eddig baritonként főleg tenor dolgokat? Miért nem mert soha beugrani a közönségbe, és milyen volt, amikor kitörte a bokáját egy koncerten? Tényleg végig kell szívni 13 évet turnézással, hogy igazán jó legyen egy zenekar? Mivel traktálták a sheffieldi Arctic Monkeys-rajongók a Szigeten, és mi a legnagyobb álmuk, amit már két éven belül valóra válthatnak? Hallgasd meg Iván válaszait a Recorder új podcastjában!
Műsorvezető: Soós Tamás
A podcast a Mastercard támogatásával valósult meg.
A Koncertsztorik podcast második adásának vendége az ország egyik legütősebb live actjével egész nyáron intenzíven turnézó Analog Balaton, akik tavaly majdnem kiégtek a fesztiválszezon végére. Milyen közel jutottak a feloszláshoz, és mi mindenen változtattak, hogy újra szórakoztató legyen számukra a koncertezés? És miben hasonlítanak a balatoni lángososokra?
Az adásban visszatekerjük az időt az első évig, amikor még ingyen jártak fellépni mindenhová, az elektronikus zenére alkalmazzuk Murphy törvényét (ami el tud romlani, az el fog, pláne, ha 1500 kábel van összedugva), és megpiszkáljuk kicsit a mítoszt, hogy miért nem adtak ki sokáig zenéket, és miért csak élőben lehetett évekig meghallgatni az Analog Balatont. Kiderül, hogy nem sírják vissza azt a szabadságot, amikor még bármerre csavarhatták koncerten a számaikat: ma már sokkal fixebbek a koncertjeik, a LENT című lemezük mégis sokkal nagyobb szabadságot adott nekik - de milyen téren?
Mi történt Abával a tavalyi Fishing on Orfűs koncerten, amitől egészen meghatódott? Melyik daluk katartikus őrület minden egyes alkalommal, és mennyire fullon pörgés a szeszen a turnézás? És mégis miért lenne fura, ha az ember táncol a saját zenéjére?
Legendás bakik, emlékezetes bulik, és minden idők legjobb Analog Balaton-koncertjei a Recorder új podcastjában.
Műsorvezető: Soós Tamás
Az adás a Mastercard támogatásával valósult meg.
A Koncertsztorik podcast első adásának vendége Dzsúdló, aki pár év alatt lett az ország egyik legnagyobb popsztárja. Juhász Marcival átbeszéljük, hogyan vált belőle magabiztos színpadi előadó, mennyire tud még koncertekre járni úgy, hogy folyton felismerik, és elárulja, melyik bulin volt igazán para halálfélelme nézőként.
Előadóként a legnagyobb félelme az, hogy kevés ember előtt kell fellépnie, ezért is tartja nagy szerencsének, hogy a fiatal zenészek ma már egy-két év alatt eljuthatnak oda, ahová az előző generációknak tíz évébe telt. A gyorsan jött siker árnyoldalairól is mesél, elmondja, miért érzi magát néha úgy, mint BoJack Horseman, aki a semmi elől menekül, és mit nehéz feldolgozni a népszerűségben.
Már a legelején elhatározta, hogy nem akar celeb lenni, és hatalmas csalódásnak élné meg, ha a Blikk lehozna róla egy cikket. Ha tehetné, punkbulikba és ötórás deep house szettekre járna rotyogni hetente többször is. Saját koncertjein is a kettősséget szereti, több dalát is úgy dolgozta át élőben, hogy igazi poppunkos rázás legyen. Szeret lángnyelvek között rugdosódni, mert közben olyan keménynek érzi magát, mint Ozzy Osbourne, de otthon már mosómedvés videókat nézeget.
Szó esik minden idők legjobb Dzsúdló-koncertjéről, a tavalyi egészségügyi parájáról, a koncerteken való ivásról és cigizésről, de röviden kifaggatjuk a szeptemberben érkező 3. lemezéről és a rendhagyó júliusi koncertjéről is a Budapest Parkban.
És még ezer dolgot kivesézünk: Hogyan készül a kiemelt koncertjeire? Beck Zolinak melyik mondata visszhangzik sokat a fejében? Kivenné a legnagyobb slágerét a műsorból, ha megunná? Mennyire függő típus? Melyik dala lepte meg azzal, hogy milyen jól működik élőben, és miért nem szeretné, ha bólogató kutyák vennék körül, akik szerint minden jó, amit csinál?
Műsorvezető: Soós Tamás
A podcast a Mastercard támogatásával jött létre.
A Kedves Lemezem podcast új adásának vendége a magyar underground hiphopszcéna legenigmatikusabb és legöntörvényűbb figurája, a 32 éves Lotfi Árzsáng, alias Baba Aziz, aki több mint hároméves hallgatás után rukkolt elő R.I.P. című első lemezével, amitől a kritikusunk szeme is elkerekedett. Közel kétórás beszélgetésünk alatt megismerkedünk az emberrel a legenda mögött.
Baba Aziz szinte kizárólag olyat tesz (vagy nem tesz), amit nem szokás a magyar zeneiparban. Sosem lép fel élőben. Népszerű régebbi dolgait eltünteti a netről (például a Palvin Riddim című dalát vagy a Tiltsál Föl Miki357-rendezte klipjét). Fogja magát és három és fél évig nem ad ki saját zenét. Úgy featel Beton.Hofinál, hogy nem lehet érteni, amit mond (Pulled Pork). Amerikai soulzenéket samplingel. Egy ideje már videoklipeket sem csinál. Az első lemezéről azt mondja, hogy lehet, ez lesz az utolsó is. Mindenre van magyarázat, és ezeket a magyarázatokat mind meg is kapjuk tőle podcastunk legújabb adásában.
Fontos, hogy nem a zenélésből él, ezért nem kell olyat csinálnia, amihez nincs kedve. Tízperces hidegzuhannyal indítja a napot, aztán elautózik Pomázra dolgozni (tárgyakat tervez Magyarországon forgó hollywoodi filmekbe, az első ilyen munkája az Emma Stone főszereplésével készült Szegény párák volt), hazafelé Szentendrénél beugrik egy kicsit úszni a Dunába, majd otthon kezdődhet a zenekészítés. Megbeszéltük azt is, hogy mi volt benne addig, amíg kijött a lemez, és mi van benne azóta.
Műsorvezető: Varga Ferenc
Köszönet Fodor Máriusznak a segítségért.
A Nagy Évem podcast utolsó utáni adásának vendége Sisi, aki alig több mint egy évvel ezelőtt tűnt fel a Yalla című számával, amit öt másik dal követett, és most csütörtökön hozza ki az első EP-jét SISTEMATIIK címmel.
"Akkor már irkáltam szövegeket, de nem tudtam elképzelni, hogy, én, a szegényen felnőtt kislány, aki nem ismeri az apukáját, és anyukája kiment Németországba, amikor kilenc volt... tehát ez az árva kislány, aki Ausztriában dolgozik úszómesterként, hazaköltözik és megváltja a zeneipart... ez jól hangzott, de még csak a gondolattal sem játszottam el, hogy lehetséges lenne, mert otthon ültem egy tízórás műszak után, írtam két versszakot, nagyon élveztem, nagyon éltem, de nem kapcsolódott össze a fejemben a két pont" - kezdi népmesébe illő élettörténetét Sisi. Hogyan sikerült végül a zeneipar megváltása? Ez adásunkból kiderül.
Műsorvezető: Varga Ferenc
A Kedves Lemezem podcast évadzáró adásába a jelenleg Berlinben élő Németh Zsófiát hívtuk el, aki Piresian Beach néven alkot hálószobazenéket már több mint tíz éve. A 2012-ben megjelent Alle Falle című lemeze kapcsán kibeszéljük a Tumblr- és zeneblog-korszakot, a lo-fi, indie hálószobapop nagy hazai szcénájának történetét, a becsüs szakma vonzerejét, a megismételhetetlen zajharmóniákat, és egy jó hálószoba ismérveit.
Németh Zsófival az adás elején arról beszélgettünk, hogyan érzi magát a színpadon egy előadó, akinek nem lételeme a koncertezés. Tud-e működni valakinek a zenekarozás, ha inkább molyolgatni szeret? Egyáltalán hogyan jönnek létre a Piresian Beach-számok? Hogyan ír olyan szövegeket, amiknek nincs is igazi jelentésük? Miért az EP-formátum az ideális? Miért ritkultak meg a kiadványai a nagyon sűrű 2010-es évek eleji időszakhoz képest? Miért felszabadító a zenék szándékos elcseszése, és miért férne rá minden zenekarra egy kis anarchia?
Szóba kerül még a zenei képzettség hiánya, megosztjuk egymással a zeneiskolás visszautasítások meghatározó korai emlékeit. Felidézzük, milyen volt a blogok fénykora, hogyan találtak egymásra a Tumblr-érában a zenészek, milyen közösségformáló ereje volt nemzetközi szinten, és hogyan esett egybe a hálószobazene hazai felfutásával. Még azt is érintjük, hogy milyen hatást gyakorolt az egyszerre komolyan és önmaga paródiájaként vett Cool Lista egy Cool Listásra, illetve Zsófi részvételét Szombat Éva Orgazmust kérek, nem rózsát című projektjében.
Műsorvezetők: Huszár András és Varga Ferenc
A Kedves Lemezem podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatásával jött létre.
A Filmzene podcast első évadának záróadásában olyan aspektusát vizsgáljuk meg a filmzenéknek, amiről eddig csak érintőlegesen beszéltünk, pedig óriási hatást tudnak gyakorolni a nézőre: ez a betétdal. De mitől lesz igazán felejthetetlen egy betétdal? A választ Weyer Balázzsal keressük, aki olyan sorozatok és filmek music supervisorként dolgozott, mint a Társas játék, az Aranyélet, A besúgó vagy A Viszkis.
Weyer Balázs nem titkolja, hogy a zene mindig fontosabb szerepet töltött be az életében, mint a film, de azért elmeséli, hogyan zajlott a filmes coming-of-age időszaka, és melyek voltak azok a filmzenék, betétdalok, amikre először figyelt fel. Megtudhatjuk, miért volt ideális munkahely az HBO, ahol kitanulhatta a zenei szerkesztés csínját-bínját, mi pedig alapos kiképzést kapunk az egyes dalok filmes felhasználásához fűződő jogosítási procedúrák nem egyszer kalandos mikéntjéből.
Miért érződnek futószalagon gyártottnak sok sorozat betétdal-válogatásai? Muszáj, hogy zenei szerkesztőként személyes kötődésed legyen a munkádhoz? Mi történik akkor, ha egyetlen problémás jelenet megoldására kell beugrani egy produkcióba? Át lehet-e tolni egy nemzetközi terjesztésre szánt HBO-sorozatnál egy csak a magyar kulturális kontextusban értelmezhető betétdalt?
Weyer rendszerező típus, de hogy pontosan milyen rendszer szerint építi fel magának azt a zenei könyvtárat, amiből aztán jelenetekhez válogathat betétdalokat, az csak az adásból fog kiderülni. Ahogy az is, hogy melyik sorozathoz válogatott mindegyik szereplőnek egy-egy külön zenei világot jelképező playlistet, hogyan örökítette meg egy máskülönben elfeledett bárzongorista és presszó történetét, hogyan jutott eszébe az Első Emelet a Duran Duranról A besúgóban, milyet szól a hegedű, ha éppen lelőnek egy koncentrációs táborban, és milyen válságot kellett egy rögtönzött nemzetközi szakértői csapattal megoldani a Saul fia cannes-i bemutatója előtti hétvégén.
Műsorvezető: Huszár András és Varga Ferenc
A Filmzene podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatásával jött létre.
