Hogyan ír valaki színdarabot egy jó emberről, akit csupa rossz ember vesz körül? Egyáltalán miért születik ma új színpadi mű, ha oly sok a remek, már meglévő darab, melyek közös gondolkodás alapjai lehetnek? Hogyan határozhatja meg egy egész alkotás közegét egyetlen rádiótelefon és miként fér meg egymás mellett harmóniában a színházi alkotótér és a fülbelövésektől hangos tetoválószalon? Elvágyódás, múltba révedés, a mindenható tagadása, mindez egy hatalmas kanál humorral tálalva, s ennek ellenére, vagy éppen ezért; nagyon is mélyre ásva. Erről és így beszélgettünk a Staféta pályázat nyertes Szarvasnak gyermeke című darab alkotóival, Vinnai Andrással és Szabó Zoltánnal.