Szabó Esztert pár másodperces animációiról ismerhetjük. A Brüsszelben, Lille-ben, Párizsban és New York-ban is kiállitó művésszel miről másról is beszélhettem volna, ha nem a jó és a gonosz harcáról. Ő nem gondolja, hogy a világunkban uralkodik valami szabály, ami kiegyenlíti ezeket az erőket. Lille-ben, a Le Fresnoy művészeti központban két évet töltött, ahol egy számára teljesen új alkótói módszerrel ismerkedett meg, melyben az előre tervezésen és az elméleti megalapozottságon volt a hangsúly. A párizsi Montrouge-i rezidencián ezzel szemben a folyamatos, spontán alkotás dominált az inspirativ közeg hatására. New York más szempontból volt kiemelkedő, mégpedig a kapcsolatok terén. Szinte folyamatosan kiállításokra járt, ismerkedett és, hogy végül milyen művet hozott létre, kiderül a filmből...  A Párizs-Budapest-metró egy interjúsorozat, melyben a művészeti élet szereplőit kérdezem kötetlenül. Olyanokat keresek fel, akik nem feltétlenül ismertek, de munkásságuk mégis egyedi és fontos. Három év alatt 80 beszélgetés készült 10 országban, leggyakrabban mégis Párizsban és Budapesten találkoztam interjúalanyaimmal, akik közt van író, festő, fotós, kurátor, filmes, filozófus és életművész.

Rabóczky Juditot annak az ürügyén kerestem fel, hogy egy irodaházban több nagyméretű szobrát is kirakták. Ettől függetlenül a szobrászok általában nincsenek rivaldafényben, kevésbé ismertek, mint a festők. Pedig Rabóczky Judit nagyon sok díjat nyert már: junior Prima díjat, Barcsay-díjat, Derkovits ösztöndíjat. Kiállítása jelenleg is látható a Műcsarnokban. A beszélgetés elején szobrászokról beszélgettünk, Wang Du-ról, Cy Twombly-ról (aki inkább festő, de vannak szobrai is), Ai Wei Wei-ről. Rabóczky Judit a mában él, és a mai technikai lehetőségeket használjak. Sokszor jobban hatnak rá a társművészetek produktumai, mint más szobrászok. Egy tánc, mozi, jó beszélgetés inspirálni tudja. Római ösztöndíja alatt erőteljesen hatott rá Giotto művészete, a diplomamunkáját is ő inspirálta.