Hogy függ össze a művészet, a psziché extremitásainak felfedezése a (re)traumatizációval, és mi jelenthet kiutat a traumából egy művész számára a pandémia árnyékában? Mi határozza meg a különbséget az elszenvedett traumák ismétlése es transzformálása között? Az elmúlt nyáron egy trauma-tudatos táncművészeti workshop keretei között azt vizsgáltuk, hogy miként lehet értékes előadóművészeti alkotást létrehozni egy érzelmileg biztonságos környezetben.

Simon István balettművész, aki nemzetközi táncos karrierje mellett kulturális manager, gazdaságtudományi doktori képzés hallgatója, a Praetorian Art and Health Consulting non profit szervezet alapítója. Simon-Hatala Boglárka táncművészekkel dolgozó gyógytornász, jelenleg egészségtudmányi phd program keretei között kutat és a szervezet tanácsadója. A Praetorian azzal a céllal jött létre, hogy anti-abuzív megoldásokkal mozdítsa elő az előadóművészek képzését és tevékenységét illetve, hogy felhívja a figyelmet a művészek mentális egészségének fontosságára. 2021 nyarán a Traumaközpont közreműködésével valósult meg a Taming Our Trauma projekt, melyben előadóművészek és mentális egészséggel foglalkozó szakemberek a világ különböző országaiból dolgoztak együtt egy négyhetes workshop keretein belül annak érdekében, hogy rehabilitálják a művészeket és ezen túl a művészek művészetét. Meghívott vendégeinkkel Gerlinger Lilla, a Traumaközpont munkatársa, és a projektben személyesen is részt vállaló klinikai szakpszichológus beszélget. A beszélgetést a következő epizódban folytatjuk.