A mai adás igazán különleges, hiszen nem csak egy jó barátommal beszélgettem, akivel rengetek közös projektünk van, de tettük mindezt az anyanyelvén angolul. A vendégem ugyanis Neil Hanson volt, aki Leeds-ből költözött Magyaroszágra idestova hat éve, ám nem állt le a zenéléssel, megalapította a rendkívül kreatív The Sex Wild East névre hallgató electro-punk formációját és még az otthoni Kleine Schweine zenekara is aktív, még ha idő hiányában ritkán is.
A magyar undergound hiphop kultúra számomra egyik legkedvesebb figurájával, Balázsovics Misivel beszélgettem szöveginek inspirációról, csapataival való munkafolyamatok dinamikáiról és persze az ezeket átszövő sztorikról.
Ivánfi Dani barátommal beszélgettem a hangmérnöki munkálatokhoz vezető útjáról, ami egy egész életművet összefoglaló beszélgetéssé kerekedett, egészen a Blind Myself-től a Shell Beach-en át a Stubborning és még ezen túl.
A mai adásban a nemzetközileg is elismert és értékelt banda, a Compact Disco alapítóival beszélgettem az idén 15 éves karrierjüket körbeölelő dolgokról.
Egy igazán különleges és egészen friss formáció volt a vendégem, hiszen élő dob és DJ párosítást nem minden nap lát az ember, pláne olyat, amit DJ Nikita és Tiszai Vivi nyomnak.
Hangácsi Márton énekes/dalszerzővel beszélgettünk inspirációkról, kreativitásról és a modernizálódó zenei szakma/ipar hatásairól a most megjelent "TüköReflex" lemeze alkalmából.
Bemutatkozik az All Strapped névre keresztelt budapesti újvonalas hiphop brigád, akikkel körbejártuk milyen is ma új zenei projektet indítani nulláról, ráadásul vajmi kevés tapasztalattal.
Ezen podcast indításában nem kis önzőség is szerepet játszott, hiszen az általam érdekesnek talált emberek számomra fontos kérdésekkel faggatása mellett a saját szövegeimre való figyelemfelhívás is cél volt. Most elérkezett az idő az évadzáró epizódhoz, ahol is bezárul az első kör minden értelemben, mert most a kezdő lépésnél is kezemet fogó barátom, Áron Andris bombázott engem a The Southern Oracle nevű zenekarom “Skypusher” című dalának szövege kapcsán. Ezzel a talált, süllyedt torpedó játszma lépéssel nagyon jól ráérzett az ügyre, ugyanis ebben szinte minden olyan téma szerepel, amiről legtöbbször írni szoktam. Kinyitotta a gondolatcsapot a fejemben, a zenekaros dolgok szinte minden szegmensére kitértünk egy igen hosszadalmasra sikerült bármiféle kötöttség vagy feszengés nélküli elmézgetés keretein belül.
A mai műsor egy kissé rendhagyó, hiszen a vendégem a szövegírás és egyáltalán zenekarozás elején jár, viszont pontosan ezért tartottam fontosnak és érdekesnek, hogy elkészüljön ez az epizód hátha meghozzuk a kedvét azoknak a hallgatóknak akik fontolgatják belevágjanak-e (spoiler alert: mindenképpen). Szóval beszélgető partneremet azok ismerhetik főként, akik a zenei szakmában mozognak, mert részese ő ennek a világnak már jó ideje, csak épp a színpad túloldalán, hiszen a Fish! road-jaként tevékenykedett hosszú éveken át és persze koncertre járó kolléga, akinek a zene fontos szerepet játszik az életében, ezt a szórakoztató férfit pedig úgy hívják Dajka Bálint. Bálesszal az említett kulisszák mögötti munkák révén ismerjük egymást, mindig öröm vele találkozni és beszélgetni, bele tudunk merülni a témákba. Most sem volt ez másképp, zenekart indítani rendkívül izgalmas, szövegírásba kezdeni pedig kemény dió, ilyesmikről elmézgettünk a nem régiben alapított Shosanna The Shrike névre keresztelt bandája és az “Ode To The Loyal” című első számuk kapcsán, ami napokban fog debütálni.
https://www.instagram.com/sts.metal/
https://www.facebook.com/stsmetalband/
Mai vendégem a magyar hardcore közeg egyik legfontosabb zászlóvivő zenekarának, a Satelles-nek az énekese, Bokis Balázs volt. Visszamentünk egészen a zenekar alakulásáig, ami a felgyülemlett gitár riffek és dalszövegek köré épített brigád azonnali termékenységéből fakadóan konstans halad előre. Szinte óramű pontossággal íródnak egymás után a lemezek, viszont kicsit sincs izzadság szaguk, sőt nagyon is érződik a lendület, a szorgalom és a kifejezési vágy tökéletes összhangja mind a zenei oldalon és a szövegek terén is. Érdekes háttér infók, munkafolyamatok és a zenekar összekovácsolásának szakaszai a banda ars poeticájának mondható “The Wolf You Feed” című daluk körül mozogva.
Ma újra dupla vendéggel jelentkezem, ráadásul először a műsor folyamán egy tényleges összeülés keretein belül. A két jómadár nem mai bútordarabja a magyar zenei szakmának, rengetegszer találkozhattatok már velük különböző berkekben, személy szerint pedig az egyik legkedvencebb hazai zenekarom, a Shell Beach alapító gitárosa Somló Pál és a friss lendületért felelős 3 éve énekesi pozíciót betöltő Bodóczy Zoltán barátaimmal elmézgettünk egy igazán kötetlen epizódban. A 2016-os kislemezük óta nem jelentkeztek új anyaggal, több tagcserén is átestek, viszont Undos csatlakozásával megindult egy új korszak, aminek az első mérföldköve a jövő év elején megjelenő harmadik nagylemezük lesz. Boncolgattuk a dalírási folyamatokat és a szövegek szimbiózisát, miként inspirálták egymást tudat alatt és hogy mik a tervek zenekar reneszánsza kapcsán. A választott dal a “Hero” volt, de kitértünk az teljes anyag koncepciójára, valamint tömérdek sztorit is felemlegettük és még egy kis encore becsúszott akkora volt a lendület.
Mai vendégem neve vagy legalábbis arca biztosan ismerős lehet azoknak, akik az elmúlt 10 évben Budapesten és vonzáskörzetében keményzenei koncerteken megfordultak. Ez a srác az egyik alappillére a magyar underground-nak, szívét lelkét beleteszi, hogy életben tartsa és pár éve egy zenekart is verbuvált a hasonló eszméket képviselő barátaival Still Cold néven, tehát a beszélgető partnerem Fekete Márk. Elmézgettünk, milyen volt bekerülnie ebbe a közösségbe, mit jelent neki a hardcore és ezen keresztül a benne kavargó gondolatokat hogyan írja ki magából, illetve hogy ez milyen összhangban működik a zeneszerzéssel. A dal pedig amit választottam az “Arista” címet viselni, a leírásban lévő linkre kattintva tudjátok meghallgatni.
https://stillcoldhc.bandcamp.com/track/arista
Kis zenekarok is legalább akkor odaadással vannak a művészetükért, fontosnak tartom, hogy ezt támogassam amiben csak tudom, például, hogy teret kapjanak ebben a műsorban, főleg amikor még mindig nagyon gyenge lábakon áll a nem egészen két évvel ezelőttig hatalmas energiával működő zenei közösség.
Ismét egy különkiadással jelentkezem, ahol a vendégem a magyar grafikus szakma egyik legkiemelkedőbb színfontja és az én személyes kedvencem, akivel hosszú évek óta nagyon jó barátok vagyunk, az ismeretségünk pedig zenei körökből fakad, hiszen a Hope The Last és később az Our Youth zenekarok gitárosa volt, ez a remek fickó pedig nem más, mint Barna József.
Szabadúszóként például olyan zenekarokkal dolgozott már, mint a Subsrcibe, a Grenma, a Prosectura vagy a Junkies, de neki köszönhető a Fishing On Orfű fesztivál arculata is, valamint a Bravo és a Rockstar magazinok és még sorolhatnám.
Mivel a műsorban rengetegszer megemlítettük különböző epizódokban, arra gondoltunk dumálunk egyet milyen is zenekarokkal dolgozni grafikusként, miként befolyásolják a szövegek a munkafolyamatot és a végeredményt és persze egy csomó ehhez kapcsolódó sztorit is felemlegettünk.
BROWN GRAPHICS:
Facebook & Instagram
Mai vendégem az új vonalas metál zene hazai feltörekvőinek egyik kiemelkedő alakja, a zenesulis barátokból nem is olyan régen verbúválódott Tiansen zenekar énekesnője Radó Éden. Beszélgettünk arról milyen is egy kezdeti lendületben lévő zenekarnak a pandémia által visszafogottan megállni a helyét, fenntartani a közönség és saját maguk lelkesedését, kreatívnak maradni és tervezni a bizonytalan jövőt. Az általam mindig is nagyon érdekes zene és szövegírási folyamatok mellett szó volt kétnyelvűségről, vallásról és világnézetekről az amúgy is mögöttes tartalmakkal bíró dalszövegei közül a számomra szívügyként kezelt Föld bolygóhoz való viszonyokról a “Nobody Talks” című számuk kapcsán.
Mai vendégem az Egri underground zenei élet rendkívül fontos alakja, aki ’99 óta nyomja a dallamos punkot gitáros-énekesként, a számomra egyik legkedvesebb Szükségállapot nevű zenekarban, ez a valaki pedig nem más, mint Mikó László. Lacival a 2000-es évek második felében sokat nyomultunk együtt, ugyanis akkoriban az Eger-Mezőtúr-Szeged bermudaháromszögben rengeteg zenekar és ezáltal nagy közösség mozgott az emo irányába, amit akkor legalább akkora divat volt utálni, mint szeretni. Viszont a szokásos felszín alapján megítélt és sokszor teljesen másnak beskatulyázott stílus több volt annál, mint amit rá akartak húzni a pop kultúra által. Nosztalgiáztunk kicsit, átbeszéltük a zenekar teljes munkásságát és Laci hangmérnöki ambícióihoz jutottunk, amit egy nemes cél vezérel, méghozzá a közösség fenntartása az egyre nehezebb helyzetben. Önmagunk fejlesztése jeligére a középpontban pedig a “Lehetnék” című dal szövege került.
Mai vendégem a kemény zene igazi szerelmese, aki még abban az időben kezdett el ilyen koncertekre járni, amikor lányokkal csak elvétve lehetett találkozni és leginkább fiús közeg volt, de ez egy cseppet sem tántorította el, sőt. A psychobilly szcénában lelt először befogadó emberekre, ahol dobosként kezdett tevékenykedni, majd innen nőtte ki magát és alapította meg saját punk rock zenekarát, a The Hellfreaks-et, tehát a tiszteletre méltó hölgy nem más, mint Radnóti Zsuzsa. Elképesztő kitartásának gyökeréig visszamentünk, ami egészen kiskorából ered, ahogyan a többnyelvűség is. Ezekkel felvértezve az elmúlt 10 évben a zenekarával többször körbejárta Európát, sőt még Amerikáig is eljutottak. A kapcsolatépítés mestereként volt már több kiadójuk, de most egy igazán nívós nemzetközi brigád állt mögéjük, amihez, mint kiderült még én közrejátszottam. Szóval ilyen ehhez hasonló dolgokról elmézgettünk a “Tabby” című dalszövege körül mozogva.
Mai vendégem az underground zenei szféra pop ikonja, aki ugyan nem lett a Headbanger’s Ball műsorvezetője, de az országot képviselte már fehérnemű cég arcaként, zenélt sokezer ember előtt és tévés díjat is magáénak tudhat a zenekarával, ami a saját nevét viseli, de mégis egy tökéletes összhangban működő egységet alkot. Sztorik a konyhapadlón írt dalokról és a művészi klipek bonyodalmas háttérmunkálatairól, külföldi tervek a pandémia idején írt dalok felvételeihez és még sokmindenről elmézgettünk Korbucz Sonyával, a SONYA zenekar “Kripta (Tales Of Youth)” címe szerzeménye körül mozogva.
Mai vendégem a magyar hardcore punk szcéna egyik legfontosabb zászlóvivője, a debreceni Hanøi zenekar énekese, Szabó Péter. Elmézgettünk a magyarul írt dalszövegek összekovácsoló és közönségformáló erejétől, a zenei alázaton át a pandémia által létrehozott ingerszegénység és információ túltengés paradoxonjáig mindenféléről, vagy épp hogy milyen velejárói vannak brazil jiu jitsu mesterképzésének és még azt is megtudtam milyen néven kezdték a zenekart a srácok jó 15 évvel ezelőtt. Tervek a mai bizonytalan zenei élet amúgy is alsó rétegeiben, pozitív hozzáállás ás hálaadás azért amink van, mindez a “Kontúrok” című legújabb lemezükön található dal vonzáskörében.
Mai vendégem a szó lehető legjobb értelmében vett igazi paraszt gyerek, aki ráadásul punk, a baráti és szakmai kapcsolatunk pedig olyan mélyre nyúlik vissza, mint nem sok mindenkivel. Ez a sztereotípiákat teljes vállszélességgel megcáfoló életigenléssel teli rendkívüli multitálentum pedig nem más, mint a Mihaszna Film alapítója valamint a Téveszme zenekar énekese, Nagy Viktor. Ösztönös tehetséginek egyik legkiemelkedőbbikének, a nagy költőink jelentős részét is megszégyenítő dalszövegekként lejegyzett szerzeményeinek apropójából elmézgettünk élete kalandos útjáról, ami egyelőre csupán a hallgatói tiszteletét és elismerését parancsolja maga után, amíg az irodalomkönyvekbe be nem íródik. Táptalajként pedig az “Önbecsülésed Megmaradásának Vésztartaléka” című szerzeménye szolgált, amit a leírásban megtalálható linkre kattintva tudtok meghallgatni.
Mai vendégem sok koncertre járónak ismerős lehet, hiszen olyan zenekarok stábjához tartozik, mint a Lazarvs vagy a Subscribe. A színpadon is rengetegszer találkozhattatok már vele, hiszen jó pár éve alapította a Chocolate Starfish néven futó Limp Bizkit tribute-ot, valamint a mostmár szintén nem kezdő hiphop brigádot, a Gekkot. Ezek mellett sok helyen megfordult már, gitáros vagy beatmakerként, producerként ám most a nemrégiben debütált Live Life Hard formáció frontembereként hívtam meg és az “Only Death Can Change Me” című első daluk szövege volt a középpontban.