A 60. Hangosító a Dologidő elnevezésű független szakmai kezdeményezésről szól, melynek keretében idén tavasszal Szabó György közös gondolkodásra hívta mindazokat, akik a kortárs előadó-művészet területén dolgoznak, és érte tenni akarnak. A fórum nem titkolt célja az, hogy őszre megszülessen egy olyan írásos munkaanyag, amely a terület működéséhez új pályázati rendszert és finanszírozási modellt kínál. Az adás vendégei: Nagy Zoltán, a FESZ ügyvezetője, a SÍN Művészeti Központ ügyvezető igazgatója, Szabó György, a Műhely Alapítvány és a Trafó alapítója, valamint Szabó Réka, az egykori Tünet Együttes (jelenleg: Szünet Együttes) művészeti vezetője.Szabó György: „Meglepő módon én elég erős egységet érzékeltem azok között, akik eljöttek.”
Szabó Réka: „Van egy nagyon erős belső motorral, misszióval rendelkező, öntörvényű művésztípus, aki nem kiszolgálni akarja a közönséget, hanem partnerévé tenni, felrázni.”
Nagy Zoltán: „A kérdésfeltevés maga is innováció.”
Az 59. Hangosítóban, az előző epizód folytatásaként, ismét a történelmi drámáról lesz szó. Ezúttal két olyan író szemüvegén keresztül, akik több fontos, történelmi témájú színpadi művet írtak. Az adás vendégei Márton László és Spiró György.
Márton László: „A hivatalos történelmi drámafelfogás nem változik.”
Spiró György: „Az érdekel engem abban az elmúlt korban, ami ma is olyan.”
A Hangosító 58. adásában a történelmi drámák meglehetősen tágan értelmezett fogalma kapcsán arról beszélgetünk, mire lehet jó egy ilyen színpadi feldolgozás, mennyiben jelentenek inspirációs forrást a történelmi dokumentumok, valamint szó esik fikció és tények viszonyáról is. A vendégek: Kelemen Kristóf rendező, Székely Csaba drámaíró és Tompa Andrea író, kritikus.
Kelemen Kristóf: „Az ügynökaktákban a leginspirálóbb részek a kitakarások.”
Székely Csaba: „Az élet maga nem annyira jó dramaturg, rengeteg unalmas dolog történik.”
Tompa Andrea: „A művek mindig a láthatatlant próbálják láthatóvá tenni.”
Az 57. Hangosító vendégei Kiss-Végh Emőke és Tarnóczi Jakab, akik az elmúlt években saját szövegekből rendeztek előadásokat. Hogyan és miért léptek erre az útra, mi foglalkoztatja őket ezekben a produkciókban? Erről kérdezte a két fiatal színházcsinálót a moderátor, Gócza Anita.
Kiss-Végh Emőke: „Nagyon kevés színész tud a testével jól bánni.”
Tarnóczi Jakab: „A test egy csomó mindent elárul: bizonytalanságot, önbizalomhiányt.”
Az 56. Hangosítóban a Kolibri Színház botrányosra sikerült igazgatóválasztása kapcsán azt járjuk körbe, hogyan zajlik ez a folyamat tőlünk nyugatabbra. A vendégek: Gáspár Ildikó rendező, Jozefina Komporaly műfordító, a londoni University of the Arts docense, Márkus Virág, a Berliner Ensemble nemzetközi kapcsolatokért felelős munkatársa és Székely Kriszta rendező. A moderátor Gócza Anita.
Gáspár Ildikó: „Németországban van egy kifejezés, az intendáns-ringlispíl, amire ha egyszer felkerülsz, akkor nem tudsz róla lekerülni.”
Jozefina Komporaly: „A nagy színházak esetében közvetítő irodák bonyolítják az igazgatói pályázatokat.”
Márkus Virág: „Az intendáns mint egy hercegprímás, élet-halál uraként ül a piramis tetején.”
Székely Kriszta: „A színház mindig a társadalom állapotának lenyomata.”
Az 55. Hangosítóban bábszínházi alkotók beszélnek az aktuális bábművészeti trendekről és arról, hogy mitől nevezhető bábszínháznak a bábszínház. A vendégek: Fodor Orsolya bábrendező, Gimesi Dóra, a Budapest Bábszínház irodalmi vezetője, Lázár Helga bábrendező-előadó, valamint Markó Róbert, a veszprémi Kabóca Bábszínház igazgatója. A moderátor Gócza Anita.
Fodor Orsolya: „Az elmúlt két évben több olyan előadást láttam, amelyben színpadi helyzetben interakcióba lépnek a mesterséges intelligenciával.”
Gimesi Dóra: „A gyerekeknek semmilyen problémája nincs egy absztrakt produkció olvasásával.”
Lázár Helga: „Fel tudok sorolni öt-hat olyan kulcstémát, amelybe nagyjából az összes németországi független színházi előadás besorolható.”
Markó Róbert: „Én azt érzékelem trendként, hogy kicsit mintha a klasszikus formákhoz találnánk vissza.”
Az 54. Hangosító fénytervező vendégei több generációt képviselnek. Van, aki kizárólag táncelőadásokat „fényez”, van, aki egy ismert kortárs tánctársulat munkáin kívül szinte csak prózai darabokban dolgozik, és van, aki a fénytervezésen kívül koreográfusként alkot. Mindazonáltal négyőjük közül csak egyvalaki nem a tánc világából érkezve kötött ki a világosító pultnál. A beszélgetőtársak: Dézsi Kata, Mervel Miklós, Rovó Virág és Kovács Gerzson Péter. A moderátor: Gócza Anita.
Dézsi Kata: „Én technikusként tekintek magamra.”
Kovács Gerzson Péter: „A magyar kőszínházi világ nem design-munkának tekinti a fénytervezést.”
Mervel Miklós: „A táncban az volt a kihívás, hogy nincsen semmi… testek vannak, meg tér van.”
Rovó Virág: „A kortárs magyar táncszférában összemosódnak bizonyos munkakörök.”
A Színházi Kritikusok Céhében, mint bármely szakmai és érdekképviseleti szervezetben, mindig voltak új belépők és lemorzsolódó tagok, és ez ma is így van. Azt azonban nem nehéz észrevenni, hogy az elmúlt bő évtizedben a kritikusi tevékenység vonzereje alaposan megcsappant, és ennek logikus következményeként a kritikusdíj életben tartása is egyre hősiesebb feladat. Az 53. Hangosító vendégei olyan színikritikusok, akik időlegesen vagy véglegesen felfüggesztették a hivatásszerű foglalkozást a színházzal: Hajnal Mártonnal, Kovács Natáliával, Sztrókay Andrással és Varga Anikóval Gócza Anita beszélgetett.
Hajnal Márton: „Elbizonytalanodtam a klasszikus kritikaírás hasznosságában.”
Kovács Natália: „Talán azért is felszabadító, hogy ezt letettem, mert én családi vonalon hozom a munkafüggőséget.”
Sztrókay András: „Nagyon kevesen nem égnek ki attól, hogy minden este színházba mennek.”
Varga Anikó: „Mi vagyunk az a generáció, akinek a szocializációjához még hozzátartozott az, hogy ‘életpálya’ a kritikus léttel összefüggésben.”
Az 52. Hangosító témája az idei Wiener Festwochen, mely az egyik legnagyobb európai színházi fesztivál. A 2024-es programsorozatot kiemelt figyelem övezte, már csak azért is, mert idén mutatkozott be a fesztivál új művészeti vezetője, Milo Rau, aki már nevében is radikális változásokat ígért. És valóban, megjelent néhány teljesen új programelem, a Wiener Festwochent átnevezték szabad bécsi köztársaságnak, ahogy meglepően hangzott az esemény szlogenje is: „Tartozunk a világnak egy forradalommal”.
A mai adásban elsősorban az új formátumokról lesz szó, valamint azt próbáljuk meg körbejárni, hogy tényleg gyökeresen más volt-e az idei fesztivál, és milyen lehet a folytatás.
A vendégek: Erdődi Katalin független kurátor, dramaturg és Kricsfalusi Beatrix irodalom- és színháztörténész. A moderátor Gócza Anita. Erdődi Katalin: „Ennek a politikai performansznak a mediatizálása nagyon erősen sikerült.”
Kricsfalusi Beatrix: „Itt mégiscsak arról van szó, hogy valaki 13,6 millió adófizetői euróból csinál forradalmat 2024-ben.”
Az 51. Hangosító ötletét az ELTE BTK színháztudományi képzésének őszi konferenciája adta, mely a Színház és archívum címet viselte. Ezen a konferencián hangzott el Boros Kinga előadása A megbízhatatlan és a megbízható színháztörténeti dokumentumokról. A színházi kutatások nehézségeiről, kihívásairól beszélgettünk Boros Kinga teatrológus dramaturggal, Fuchs Lívia tánc- és Szabó István színháztörténésszel. A moderátor: Gócza Anita.
Boros Kinga: „Nem vagyok érdekelt a morális ítélkezésben.”
Fuchs Lívia: „Ki gondoskodik arról, hogy az előadásokról készült felvételek kutathatók legyenek?”
Szabó István: „A történetet mindig újra kell írni.”
Az 50. Hangosító vendégei színházi tolmácsok: Kozma András, Pászt Patrícia, Török Tamara és Veress Anna arról beszélgetnek, miért tekinthető külön szakmának a színházi tolmácsolás, milyen tulajdonságok és tudások szükségesek ahhoz, hogy jól végezzék a munkájukat. A moderátor Gócza Anita.
Kozma András: „A fordító egy hullámhosszra tudja hozni a rendezőt és a színészeket.”
Pászt Patrícia: „...úgy tudjak jelen lenni, hogy jelen se legyek, ne is vegyék észre, hogy ott vagyok.”
Török Tamara: „Rákapcsolódom a rendezői gondolkodásra, szinte már tudom, hogy mi lesz a következő mondata.”
Veress Anna: „Ez egy folyamatos libikókázás a két kulturális terület között.”
A Hangosító 48. adásának vendégei a „vidékiség” kapcsán beszélnek tabukról, dilemmákról: Háda Fruzsina színésznő (Budapest-Záhony), Kelemen Kristóf rendező (Niké, szabadságunk szobra), Kricsfalusi Beatrix irodalom -és színháztörténész és Nagy Zsolt színész.
Háda Fruzsina: „A mi nagyszüleinkkel eltűnik az a paraszti kultúra, ami nekem még meghatározó volt…”
Kelemen Kristóf: „Milyen abnormális, hogy az ember akkor tud jobban kapcsolódni a szülővárosához, amikor egy projektet csinál róla.”
Kricsfalusi Beatrix: „A vidék mint homogén massza kizárólag Budapestről nézve létezik.”
Nagy Zsolt: „Mindent meghatároz bennem az, ahol én születtem és felnőttem.”
Az elmúlt időszakban széles sajtónyilvánosságot kapott az Átrium megszűnése, de arról kevesebb szó esett, hogy néhány társulat szintén bejelentette: megszűnik vagy „csendes üzemmódba” vált. A 46. Hangosító vendégei ilyen csapatokat képviselnek. És alcímet is adtunk a beszélgetésnek: A független színházi lét bizonytalansága 2023 Magyarországán.
Kovács D. Dániel: „Jó lenne azt gondolni, hogy a független színház nem csak a fiatalkori lázadás terepe lesz a következő időszakban.”
Sarlós Flóra Eszter: „Kimondod azt, hogy valami nagyon hasonlóban hisztek...”
Tárnoki Márk: „Nem tudjuk, hogy mi van a halál után.”
A 45. Hangosító vendégei – Orlai Tibor, az Orlai Produkciós Iroda alapító-tulajdonosa, dr. Rihay-Kovács Zita ügyvéd, a Független Előadó-művészeti Szövetség, a FESZ jogásza és Veres Gábor mecénás, civilben bőrgyógyász – arról beszélgetnek, milyen lehetőségei vannak a független színházaknak, van-e élet az állami támogatáson túl. A moderátor Gócza Anita.
Orlai Tibor: „Ezen a jelenlegi helyzeten csak összefogással, együtt gondolkodva tudunk túljutni.“ dr. Rihay-Kovács Zita: „Sokkal nagyobb munka elvinni vidékre egy olyan független társulatot, ahol nincsen híres ember, vagy nem a Harry Pottert játsszák.“ Veres Gábor: „Ha marketing-piaci szempontból nézem, ez egy nagyon pici piac.“
A Színház folyóirat podcastjében az idei Kritikusdíj és a szeptember 19-i ünnepélyes díjátadó részben csak apropó, hogy szó essen a díj közelmúltjáról, és még inkább megreformált jelenéről, amit a szervezeten belül hosszas előkészítő munka előzött meg. Ránki Júlia mikrofonja előtt a Színházi Kritikusok Céhe társelnökei, Kovács Bálint és Puskás Panni.
A 43. Hangosítóban – az előző részt folytatva – még mindig a színházi látvánnyal foglalkozunk. Az adás vendégei Ágh Márton látványtervező, Dömötör András rendező és Jászay Tamás kritikus. A moderátor Gócza Anita.
„Szerintem az az érvényes látvány, aminek egyszerre van profán és nem evilági olvasata.” – Ágh Márton
„Másféle színházi felkészültséget meg technikát jelent ilyen terekben mozogni.” – Dömötör András
„Mi, kritikusok nagyon nem tudunk beszélni a látványról.” – Jászay Tamás
A 42. Hangosítóban a magyarországi színházi előadások látványvilágával foglalkozunk, illetve azzal, hogy miben és miért más a német színházi vizualitás (már persze a költségvetésen túl). A vendégek: Bányai Tamás világítástervező, Geréb Zsófia és Kovalik Balázs rendezők. A moderátor Gócza Anita.
„Ez az egész látványtervezés egy hatalmas verseny a 20. század második felétől fogva” – Bányai Tamás
„A hagyományosan dramatikus szövegek sokszor egészen más képi világot húznak be” – Geréb Zsófia
„A vetítés és élő-kamerázás pillanatnyilag azért a szegénység kőlevese" – Kovalik Balázs
„A döntésnek a meghozatala években mérhető... Nagyon sokat dolgoztunk azon az elmúlt években, hogy a belső és külső okokat hogyan tudjuk szétválasztani” – mondja Szabó Réka a Hangosító különkiadásában, melynek apropója a Tünet Együttes művészeti vezetőjének a társulat megszűnését bejelentő búcsúlevele. A kérdező Gócza Anita.
