Ebben a sorozatban a kutyakutatás elmúlt harminc évét idézzük fel, és közben azokkal a kutatókkal beszélgetünk, akik régóta részesei a tanszék életének, akik nemcsak a tudomány, hanem a történetek, emlékek és közös élmények őrzői is.

Ma két régóta a tanszéken dolgozó kollégával beszélgetek: Pogány Ákos, az ELTE Etológia Tanszék adjunktusa, és Pongrácz Péter, a tanszék docense. Péter eredetileg a halak miatt került ide, aztán jöttek a nyulak, a kutyák, most pedig már a macskák és vadmacskák világa érdekli. Ákos pedig a madarak miatt csatlakozott a tanszékhez, de ma már az Alfa Generáció Laborban a digitális világ hatásait vizsgálja. Mindketten jól ismerik a régi gödi állatházat is – azt a helyet, ahol a tanszék sok mai története elkezdődött.

A kutatás mellett rengeteget oktatnak is, aktívan részt vesznek a hallgatók képzésében, így a tudásukat nemcsak a tudományos közösséggel, hanem a következő kutatónemzedékkel is megosztják.

Szó lesz arról, milyen érzés ennyire szabadon kutatni, miért izgalmas az alapvető kérdések mögé nézni, és hogyan lesz ebből a társadalom számára is hasznos tudás. Beszélgetünk arról, hogy mit jelent az oktatásban az egyenlőség, és arról, milyen hasznos, amikor egy csapatban sokféle hátterű ember találkozik – meg persze arról is, miért jó kutatónak lenni.

Tartsatok velünk, mert ebből a beszélgetésből is kiderül, hogy a kutatás nemcsak munka, hanem egy folyamatos felfedezés – néha kutyákkal, néha madarakkal, néha épp velünk, emberekkel.

Kérdező: Bőhm Sára

Zene: Bőhm Marcell