Mi tart meg valakit a tudományos pályán akkor is, amikor úgy tűnik, minden arra mutat, hogy ideje kiszállni? Hogyan lehet újra és újra megtalálni a motivációt, és miért fontos, hogy egymást is megtartsuk?
Ez az epizód a harmincéves magyar kutyakutatás történetét bemutató beszélgetéssorozat része, amelyben az ELTE Etológia Tanszékhez kötődő kutatók mesélnek pályájuk fordulópontjairól, a tudományos munka örömeiről és kihívásairól.
Ebben az adásban Faragó Tamással és Ujfalussy Dorottyával beszélgetek. Tamsa nemrég indított az Etológia Tanszéken saját kutatócsoportot egy rangos ERC pályázat elnyerésével, Dorottya pedig nemcsak az Etológia Tanszék, hanem a HUN-REN TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének is elismert kutatója.
Mindketten végigmentek a tudományos pálya buktatóin – voltak pillanatok, amikor komolyan felmerült bennük, hogy hátat fordítanak a kutatásnak. De végül maradtak. És úgy tűnik, nem bánták meg.
Szó lesz arról, milyen védőháló segítette őket akkor, amikor a legnagyobb szükség volt rá, és hogyan próbálják most ők is visszaadni ezt a támogatást a következő generációnak. Hisznek abban, hogy a tudományban nemcsak az eredmények számítanak, hanem a közösség is – és hogy a pozitív visszajelzés kultúrája nemcsak szebbé, hanem fenntarthatóbbá is teszi ezt a pályát.
Tartsatok velünk egy inspiráló, őszinte beszélgetésre a tudományról, kudarcról, kitartásról – és arról, hogyan lehet emberségesen is sikeresnek lenni.
Ez itt az Etológusok. Podcast.
A kérdező: Bőhm Sára
A zenét szerezte: Bőhm Marcell
Az adás elkészítését a MEC_N 149124 pályázat támogatta.