Cáfolj meg, ha nem így van, de úgy érzem, nem vagyok egyedül azzal, hogy vannak napok, amikor egyszerűen nem érzem jól magam a bőrömben. Amikor a tükör közel sem a legjobb barátom, és bármit teszek, csak azt látom, mi nem tökéletes. Legyen az a bőröm, az alakom, a testem, bármi.Régen ezek nem csak napok voltak. A rossz gondolatok uralták az életem, a napokból hetek lettek, a hetekből hónapok, és lassan önutálatba fordult minden.Szerencsére ez már a múlt része, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek pillanatok, amikor megpróbálnak újra feltörni ezek az érzések. Ebben az epizódban arról mesélek, hogyan tanultam meg elfogadni a testem változásait, és mit teszek akkor, amikor újra előbújnak a régi, önkritikus gondolatok. Megosztom azokat az apró, mégis sokat jelentő kapaszkodókat, amik segítenek túlélni ezeket a napokat, amikor nem akarok tökéletes lenni, csak egy kicsit békében lenni önmagammal.Mert szerintem nem arról van szó, hogy mindig szeretnünk kell, amit a tükör mutat. Hanem arról, hogy megtanulhatjuk elfogadni, hogy lesznek ilyen napok is, és attól még ugyanolyan értékesek maradunk. 💛