Kivételesen nem "A nyolcadik lét" alkotásai egyikét tartalmazza ez a felvétel.

Andrea beszél arról, hogyan látja ő József Attilát. Valamint elmondja a költő Tanítások című versét is.

Hálával és tisztelettel a művész 119. születésnapja alkalmából.

Köszöntünk A nyolcadik lét hangcsatornán, az alkotói beszélgetések első adásában!

Azért indítjuk el ezt a beszélgetéssorozatot, hogy közelebb hozzuk az alkotásokat, megmutassuk, hogyan születtek és milyen üzenetet hordoznak számunkra.

Az a tervünk, hogy ezeket a beszélgetéseket kinyitjuk, ha van rá igény. Így "A nyolcadik lét" kedvelői is bekapcsolódhatnak, kérdezhetnek, megoszthatják élményeiket és elmondhatják, mit mozdított meg bennük egy-egy alkotás. 

A nyitó alkalommal mi alkotók beszélgetettünk, a kezdetekről, az alkotási folyamatról és “Az asszony, aki fává változott” című alkotásról. 

A nyolcadik lét honlapján itt találod az alkotást: https://anyolcadiklet.hu/az-asszony-aki-fava-valtozott/

A beszélgetésben említett e-könyv innen érhető el: https://anyolcadiklet.hu/e-konyv/

Ha szeretnél értesülni híreinkről és az újabb eseményekről, kérd a hírlevelünket: https://anyolcadiklet.hu/nyolcadik-let-hirlevele/

És akkor megállt az idő
Hazug leple lehullott hirtelen
Mozdulatlanná dermedt a látvány
Amint százezer őslélek táncolt velem

Ahogy a hét után a nyolc
Úgy jött el újfent a pillanat
Hogy megriadt álmok tengerén
Érkezzen meg a vörös pirkadat

Ám ez most mássá érett
A sors kegyelmében megfogant
Egy csöppnyi gyermek
A végtelen égtenger alatt

A szélbe szórta magvát
A névtelen erő
Hogy kiengedje hatalmát
Amint a földből tör elő

És akkor, igen akkor
Súlytalanul zuhanva
Önmagába térve
Megállt az idő

2022. augusztus 17.

S még mielőtt átléptem volna a kaput
Hol az öröklét titkát őrizik
A meg nem nevezhetők
A Mester szólt: Foglald el helyedet
Én földre ültem trónszékek helyett
És megmozdult a föld
Belézuhantam zuhanva
Végeérhetetlenül
Míg lábam gyökeret vert
Magas hegy tetején
S ím újra ott álltam vele
Szemléltük a világ pusztulását
Midőn házakat
Hatalmas dobozokat
Sodort magával
A megállíthatatlan
A hömpölygő
Áradat
Hát itt lenne vége
Vagy mégsem
A pusztulás
A tisztulás
Az Élet éled újra
Amint a szellem megmerítkezik
A tiszta forrásban
Narcissus lelkem
Tükrét eltörve
Átkát letette
Visszavezet önmagába
Isteni lét ez
Halhatatlan
Folyvást teremt
S a Mester újra szólt: Foglald el helyedet
Évezredek múltán
Amint az idő kígyója körbeért
Tanítása beérett
Nem vitt már tovább
A kapunál állok újfent
Hogy mindent elveszítve
Minden legyek magam
Beteljesedik hamarost

2022. július 27.

A lélek dalol
Vágya életre kelti a testet
Mikor magára marad
A vágy kalandra hívja
Hogy letérjen az útról
Mikor társa a szellem
Mind az úton maradnak
Nyomukban életre kel
A nap fénye
S kezdetét veszi
A tiszta teremtés

Vagyok a kő
Mit vízbe dobnak
Vagyok a tüske
Mi befúródik
A bőröd alá
Vagyok a villám
Mi feszültséget teremt
Vagyok a pofon
Mely arcul csap
Váratlanul
Változást hozok
Változás vagyok
Gyűlölsz vagy szeretsz
Összehúzódsz vagy felbátorodsz
Az már Te vagy
Van, hogy fáj nekem magamnak
Amit teszek
Ám be kell lássam
Én csak egy kő vagyok
Isten kezében

(2022. május 30.)

Lassan eszmélek
Sorra veszem
Kik maradtatok még
Hitben
Szeretetben
Megvetés nélkül
Ítélkezés nélkül
Tisztán
Láttok engem
Beavatott szemmel
Két élet között
Látjátok feleim…
A lélek és szellem
Nászából
Új életet teremt
Kitől sorsomat kaptam
Hogy magam is
Kinyíljak
A teremtés erejére

(2022. 05.23.)

És mikor eljő az idő
Ne féljetek
Ajkatok a forrás vizét érinti
Kortyoljatok belé bátran
Nem állhatnak már többé
Közétek
Ostyát osztó papok
Felmagasztalt tudósok
Hamis próféták
Meglátjátok
Felismeritek magatokat
A víztükörben
Aminthogy magatok vagytok
A forrás
A délibáb szertefoszlik
Egyesülve önnön
Szellemetekkel
Lelketek már
A fényes úton jár
Dicsérjétek hát
A szent szellemet
Amint megmutatja magát
Bennetek
Áldottak vagytok mind
Kik hitükben gyökérre találva
Egymást is tápláljátok
Isten kegyelmében

2022. június 3.

Mikor az Úton járok
A tér s idő végtelen
Magam vagyok a mérték
A bőségben
Mely elárasztja
Lelkem s szellemem
Végeérhetetlenül
Mint hegyi patak
Zúdul alá
Magas hegyemről
Hol az Élet lakozik
Teljességében
Engedd hát
Lelkem
Testem
Hogy fürödjek
A végtelenben
Ajándék ez
Letörli izzadságcseppjem
Homlokomról
Ahogyan haladok
Áldásban
Kegyelemben
Minden egyes lépésem
A tágasságban
Visszhangzik
Mikor az Úton járok

2022. június 10.

Vedd el mindenem
Mit magaménak hittem
Könnyen adom
Felemelt fejjel
Kitárt karral
Nincs múlt
Nincs jövő
Fedetlenül
Adom át magam
A jelennek
Kegyelmedbe helyezve
Létem minden
Pillanatát
Egyedül állok most
Előtted
Amint befogadsz
Befogadlak
Nincs hangos szó
Csendes az ünnep
Kenyered megtöröm
S kehellyé válok
Enmagam
Félelmeim leteszem végül
Kitárom lelkem
Terved előtt
S míg végére érünk a napnak
Alázatossá teszel
Uram

Megállok csendben
Becsukom szemem
Átölelem magam
Szorosan tartom
Míg homlokom kisimul
Lassan halkul
Szívem dobogása
Fülemben a lüktetés
Figyelemmé feszül
Míg bátorodom
Bátorkodom
Nem félni már
Vége
Egy új kezdődik
Izgalom hajt
Nem ragaszkodom
Elrugaszkodom
Talajtalan
Süvítő órák
Napok s évek
Zuhanok egyre
Felfelé
Kard
Bot
Kehely
S végül a gyűrű
A világnak vége
Új nap virrad
Telítve fénnyel
Nyisd ki szemed!

(2021.11.23)

Hajnalra kelve
Megfordul a Nap
A fent és lent varázslatában
Fordítsd a háromszöget is
Épp amint ujjaid mozdulnak
Belépsz lelked templomába
Hol kívül marad a kósza élet
S belül marad minden mi lélek
Szemed az arany keresztre figyel
Hogyan hull alá a sötét
Csillagport szór fejedre
Hajszálaidon egyre
Kimosódik a szelídség
Harcod leteszed a Csendbe
Finom élek pihennek ott
Hol találkozik élet és halál
A smaragd termek homályában
Fehér asztal
Korona
Kehely
Kard
Szomjúhozod a tudást
Lefelé visz az ajtó
Bíbor esőben
Szíved vöröslőn kiterítve
A kőoltáron lüktet egyre
Démonok rebbennek szét
Közelében a jóság
Elviselhetetlen erőtér
Homlokodon a jel
Egyszerre vagy
Három világban
Kicsinyke s hatalmas
Az égre látsz a föld alól
Fák gyökerei közt
A fény az út
Kívül s belül
Fent és lent
Pont vagy és végtelen
Életeid köszönnek sorra
Az őrület küszöbén
Üvöltenél, ám csend a hangod
Zihálva bátor
Még egyetlen lépés
Az utolsó
Az idő eltűnik
Míg kibukkan a legnagyobb titok
Szemedbe nézel
S látod a Mindent
Hol tűz és víz, föld és ég
Egybekerülnek
Európa sikolya
Tör fel a mélyből
Hófehér lánggal
Kőlépcsők tövében ébredsz
Fehér köntösöd
Makulátlan

Nincs több szó

(2021.12.21.)

Túlcsordul bennem a létezés
Mit magamban nem tarthatok
Csak az hallja szavam
Ki hallani kész
Ki kérdez
S én válaszolok
Mint jó kertész
Figyelemmel
Hagyom nőni
Mi nőni akar
Épp annyit cseppentve
Türelemmel
Mások létéhez
Mi táplál
S meg nem ijeszt
Puha szeretettel
Mély lélegzettel
Tanulom a csendet újra

2021. november 28.

Tőled tanultam
A Törvényt
A rózsa illatát
Krisztus keresztjét
Benned a végtelen
Virágzott napfényesen
S a Hold táplálta
Őseink örökét
Hetedikként a sorban
Tanítóm lettél
Nyolcvankilenc telén
Két világ között
Az egyensúly törékeny
Kilépve a vonzás
Rabságából
Örök szabadság gyermeke
Emlékezem
Érezlek
Éltetlek tovább

1937-2021. december 3.

Nem kell hogy láss
Én látlak téged
Tudom az utat
Amin jársz
Még félsz kicsit
És folyton kérded
Mi vár ott rád

Nem kell hogy tudd
Én emlékezem
Mit elfeledtél
Elmondom hát
Tiszta a fény
Ahová tartasz
Karjaiban
Kegyelemre találsz

Nem kell hogy sírj
Siratnak téged
Az itt maradók
Szívük még bánat
Megsúgom
Mit suttogsz
A Hold fényénél
S könnyeikben
Mosolyra találnak

Nem kell hogy szólj
Én hallom csended

2021. december

Mikor a lélek lelket ölel
Fényében megfürdik az idő
Jelenné hömpölyög a figyelem
Mi múlt hamvából ébred
Öntudatára

Mikor lélekkel ölelkezik a lélek
Megáll a nagy kerék
S a pillanat jövőbe fordul
Mozdul a test is
Nyílik a szó

Mikor öleli lélek a lelket
A félelem burkából
Szabadul az élet
Körültekint
Pirosló orcával
Ím megfogant
A szeretet