Mint – valószínűleg mindenki más is – mi is mélyre kotortunk zsírfoltos elménk sajgó salgó polcain, és előszedtük nektek azokat a filmes alkotásokat, sorozatos élményeket, amik vagy így, vagy úgy, de nyomot hagytak bennünk, amikor tavaly megnéztük őket.

Egy olyan adást hallhattok, amit valószínűleg az 5-10 évvel ezelőtti énünk körbe nevetett volna, bár akkor itthon még fel sem találták a podcasteket.

Disclaimer: ezek nem mind tavalyi filmek.

Godspeed.

Az év utolsó adásában fogadtuk az első női vendégünket, Kemény Zsófit, és az első operatőrünket is, M Deák Kristófot, akikkel egyrészt a Cicaverzum című filmjükről, másrészt pedig ehhez kapcsolódóan a mágikus realizmusról okfejtegettünk a PPM-től már jól megszokott módon (tehát az adás végére jöttünk rá, hogy mit is jelenthetne a műfaj). Sőt a végén még Reisz Gábor új filmjére is kitértünk.

Az adás igazi szakrális gyerek lett, ugyanis Halloweentől Adventig gyúrtuk, de szerintünk megérte.

1:34 – Intró

3:27 – A Cicaverzumról és az inkubátorporgramról

52:18 – Beszéljünk a mágikus realizmusról

1:45:52 – Magyarázat mindenre

Ezúttal Szabó Tomi vágóval beszélgettünk reklámfilmszakmáról, egyéni vállalkozói lélektanról és a komfortfilmekről.

Megnéztük a Barbie-t és az Oppenheimert – ki külön-külön, ki egyben. Összevetettük a különbségeket, azokat a szempontokat, amiért személyesen szerettük őket, és olyan kérdésekre is kitérünk, miszerint összeköthető-e a kettő egy passiótörténetként? A komoly dolgok mellett természetesen könnyedebb ügyekről is beszéltünk a Nagy PPM Podcast első, pilótaadásában. Legyetek kegyesek. 1:38 – Intró 2:31 – Storyboard vs imprózás 11:44 – Gondolataink a Barbie-ról 1:02:40 – Gondolataink az Openheimerről