Folytatás, melyben több a kérdés, mint a válasz.
Nagyszünet két óra közt; miért kell a csend és miért kell újra a megszólalás.
Összegzés, státusz, számvetés.
Megírni egy szöveget; gyártás vagy alkotás?
Az alkotásra fordított energia mellett marad-e energia arra, hogy az alkotásról gyártsak tartalmat?
Milyen tanulságai vannak a szakmai nívó melletti kiállásnak, miért életbevágó érvényesíteni a magam elképzeléseit a munkámat illetőn? Hogyan készülök egy újabb anyagra és miért szeretném, hogy a védjegyem legyen, hogy terepen dolgozom és nem a távolból készítek anyagot?
Ebben az epizódban arról beszélek, miért nem várok soha arra, hogy felkérjenek, megkérjenek, megrendeljenek tőle valamit. Milyen hozadéka van, ha egyszerűen megteszem, megvalósítom, ami eszembe jut és fontosnak tartom.
Váratlan és nagyon várt találkozások és egy új vers.
Hogyan tettem magam láthatóvá, s még sok egyéb, a szokásos monológ, újult erővel, új intenciókkal, lendülettel.
Hogyan változtattam meg az életritmusomat, miként alakítottam a szokásaimon az elmúlt hetekben, hogy a jelenlegi testi igényeimet - ezáltal haladásomat az úton - a legjobban szolgálják azok.
Beszélek a válaszadás kultúrájáról és arról, hogyan kerültem kapcsolatba a Kalevalával. Felolvasás is lesz, igaz nem egy írásomat, hanem levelezésemet olvasom fel, Grecsó Krisztiánnal.
Az Utam a sikerkönyvig mérföldköve, hogy publicista lettem, honnan, hova kalauzoltam magam, arról beszélek.
A holokauszt hazai áldozatainak emléknapja, Lajta Béla építész, a tokajhegyaljai zsidók és a nyakfájdalom is helyet kaptak e részben.
Magyar Narancs publicisztika, újabb kutatói tereptúra, könyvesboltok kontra antikváriumok, demokratikus történetírás és megint John Lukacs.
Jó nehezen; azaz soha rosszabbul.
E szakaszában a munkának, így vagyok.
Mit jelent jó nehezen lenni, miért fontos ez, miért nem kerülném ki sohasem. Semmiért.
"Aki szellemi munkát végez, annak fontos, hogy kézzellfoghatót is létrehozzon." - ez a legfontosabb gondolata ennek az epizódnak, s minden más eköré épül, minden példa és cselekmény,
A heyltörténészek hatalmas szerepéről egy csodálatos történeten keresztül mesélek. A fáradhatatlan kíváncsiság és kutatókedv ajándéka ez a gyömrői történet.
Nowy Targ, Lengyelország - Gyergyószentmiklós, Románia.
Előbbiben jártam, erről mesélek, utóbbival összeköt ez az út, pontosan olyan kifürkészhetetlen módon, ahogyan az megtörtént.
Ahogyan minden megtörténik, ha teszem a dolgom és a lábaim, egyiket a másik után.
Ha a dolgomon vagyok, az út mutatja magát.
Miért életvbevégó, hogy mindent, ami igazán fontos megcsináljunk, de ami nem fontos, az pótcselekvésként ne vegye el a helyet, időt, energiát tőlünk.
Mert az a néhány fontos, néha nem is olyan sokat kívánó cselekedet lesz, ami mozgásba lendíti az életet.
"Sokkal szebb volt híresnek álmodni magam, mint híresnek lenni."
Ki mondta ezt és miért olyan fontos ez a gondolat?
A zsidóknak nincs karácsonya. De mi van, ha mégis?
Ki készítette a hanukai gyertyatartómat és miért hagyok rajta idei viaszt is?
"- Cukor az élet!
- Csak szopni kell tudni."
Vajon kik és miért állapították meg ezt a szentenciát?
50 epizód, 50 évem.
Ennek a fele sem tréfa.
