A Spiritusz következő adásában a határhúzás, a NEM-et mondás fontosságát és nehézségét járjuk körbe. Két vendéggel beszélget a műsorvezető, Németh Szilvia.

Egyikük Pokorny Lia, akit alapvetően életvidám, humoros, csodálatos mosolyú színésznőként ismerünk, és a Beugró című műsorral robbant be a köztudatba. A majdnem tökéletes boldogság receptje című önálló estjén a közönség megismerheti Lia „másik arcát” is.

Az önéletrajzi ihletésű darab olyan kérdéseket feszeget, mint: létezik-e tökéletes boldogság? Mi a helyzet akkor, ha a gyermekkori vágyálmoktól eltérően az életünk teljesen más irányt vesz? Mi van, ha folyamatosan rossz döntéseket hozunk? Ha mondjuk képtelenek vagyunk nemet mondani a felénk irányuló elvárásokra? Ha nap mint nap mások kedvére igyekszünk tenni ahelyett, hogy a saját belső hangunkra figyelnénk, arra, hogy nekünk valójában mi a jó?

Az adás másik vendége Lia szakmai (és magánéleti) tanácsadója, Rendi Mari addiktológiai, család- és párterápiás konzultáns. A műsorban olyan fontos kérdéseket is boncolgatunk, hogy miként tartanak nekünk tükröt a gyermekeink, hogyan működnek a társfüggő emberek, miért olyan fontos, hogy egyértelműen kijelöljük a határainkat – és arra is igyekszünk választ találni, hogy mi különbözteti meg az önszeretetet az önzőségtől.

A tartalomból:

• Lia és Mari kapcsolata: milyen szálak kötik őket össze?

• Függő gondolkodás: mit jelent, hogyan nyilvánul meg, és miért mondja Lia, hogy ő függő?

• Megfelelés, elismerés, nemet mondás: miért nehéz kimondani a nemet, miért akarunk mindig megfelelni, mi a társfüggőség (és miben különbözik a szerelemfüggőségtől)?

• Lia karrierje: a népszerű előadása előzményei és születése, Mari támogatása és a nemrég megjelent közös könyv beharangozója.

• Családi kapcsolatok: szülőkkel és gyerekkel való viszony, nevelési végletek, saját és mások érzéseinek szétválasztása.

• Személyes fejlődés: miért próbált Lia régen másokat megváltoztatni? Miért érzi fontosnak a saját változását? Milyen felfogást vallott az önzőségről 20 éve – és most?

• Élmények és érzések: mit kapnak a nézők Lia előadásaitól, és mit kap Lia? Szakítás a kőszínházakkal, félelmek, önfeltárás.

• Szülői szerep és tanulási folyamatok: felelősség, kötelesség, alkalmazkodás más-más életkorban.

• Boldogság: Lia és Mari gondolatai, a „majdnem tökéletes boldogság” receptje.

Bemutatjuk vendégeinket:

Pokorny Lia (született Pokorny Aurélia). Színészi pályafutását a Pinceszínháznál kezdte, majd a Bárka Színházban és az Új Színházban is játszott. 2012 és 2024 között a Centrál Színház tagja volt, ahol többek között a LIAison című önálló estjét is bemutatta.

Az utóbbi években önálló előadásokkal, könyvekkel és podcastokkal foglalkozik, amelyekben a személyes fejlődés, a társfüggőség és a nemet mondás témáit dolgozza fel. Legutóbbi könyve, A majdnem tökéletes boldogság receptje – És 99 kérdés függő játszmákról Rendi Marihoz az önismeret és a kapcsolati dinamikák mélyebb megértésére invitál.

Rendi Mari addiktológiai és családterápiás konzultáns, egészségtan-tanár, az Integrál Akadémia oktatója. A Magadért Alapítvány „A HELY” kuratóriumának elnöke, ahol hozzátartozói csoportokat és támogató közösségeket vezet.

Szakmai munkájában a családi és párkapcsolati dinamikák, a társfüggőség, a kémiai és viselkedési addikciók, valamint az önismereti fejlődés kérdéseivel foglalkozik. Csoportjaiban gyakorlatorientált módszerekkel segíti a résztvevőket az elakadásaik felismerésében és a változásban.

Szakmai tanácsadója Pokorny Lia A majdnem tökéletes boldogság receptje című előadásának, amelyben közösen dolgoznak fel olyan témákat, mint a társfüggőség, a nemet mondás képessége és az anya-gyerek kapcsolatok dinamikája.

Elveszi a férfi keresetét, folyamatosan alázza, akár még meg is üti – egy nőnek sokféle eszköze lehet arra, hogy bántalmazza a párját. Ma már egyre többször beszélünk a párkapcsolati erőszakról, de legtöbbször női áldozatokkal találkozunk. Pedig az „erősebbik nem” tagjai is elszenvednek bántalmazást – nem is olyan ritkán. Az érintett környezete viszont vagy nem hiszi el a férfi tragikus sorsát, vagy elbagatellizálja, legrosszabb esetben pedig viccet csinál belőle.

A Spiritusz adásában ismét tabukat döntögetünk. Bóna Judit vendége dr. Nagy Beáta Magda klinikai szakpszichológus, szociológus, az ELTE adjunktusa.

A tartalomból:

• Mi számít bántalmazásnak, és mikor beszélhetünk „csak” egy rosszabb napról egy kapcsolatban?

• Mi a női bántalmazás eszköztára – és miben különbözik a férfiakétól?

• Miért bántalmaz a nő, és mi a különbség a férfi és női bántalmazók működésében?

• Hogyan éli meg a férfi, ha ő az áldozat – és milyen reakciói vannak?

• Milyen típusai vannak a bántalmazásnak: lelki, fizikai, gazdasági?

• Mi a helyzet a kölcsönös bántalmazással – és hogyan alakulnak ki ezek a dinamikák?

• A bántalmazó kapcsolatokban milyen visszatérő minták figyelhetők meg?

• Egy nő, ha bántalmazó típus, minden kapcsolatában az marad, vagy a kapcsolat minősége hívja elő ezt az oldalt?

• Hogyan tudják a férfiak bizonyítani, hogy bántalmazták őket?

• Miért nehéz a férfiaknak segítséget kérni – és kapnak-e támogatást a férfiközösségben vagy a társadalomtól?

• Mi történik a gyerekekkel ezekben a helyzetekben?

• Milyen szerepe van a gyermekkori tapasztalatoknak abban, hogy valaki bántalmazóvá válik?

• Milyen feladata van a szűk családnak – és egyáltalán észreveszik-e a bajt?

• Van-e felelősség egy bántalmazó kapcsolatban, és hogyan lehet megálljt parancsolni a folyamatnak?

• Miért nem javasolt a párterápia bántalmazó kapcsolatokban?

• Mit tehet a szakember – és miben tud valóban segíteni?

Dr. Nagy Beáta Magda

klinikai szakpszichológus, szociológus, az ELTE adjunktusa

Dr. Nagy Beáta Magda pszichológusként és kutatóként elsősorban az emberi életút nehéz, sokszor tabusított területeit vizsgálja. Munkájában a párkapcsolati és családi dinamikák, a reproduktív egészségpszichológia, valamint a veszteségek, krízisek és a spirituális megküzdés kérdései állnak a középpontban.

Különösen foglalkoztatják azok a helyzetek, amikor a társadalom nem, vagy csak nehezen ismeri el valaki szenvedését – legyen szó meddőségről, gyermektelenségről vagy éppen férfiakat érintő bántalmazásról.

Szemléletét az empátia, a tudományos igényesség és a hiteles emberi jelenlét egyaránt jellemzi: célja, hogy a hallgatás helyére párbeszéd, a szégyen helyére pedig megértés kerüljön.

A kapcsolódásról elsőként talán a szülő-gyermek viszony jut eszünkbe, pedig a megtartó figyelem legalább ilyen fontos a barátságban, közösségeinkben és még a munkakapcsolatokban is. Beletartozik egy hiszti kezelése, egy figyelmes párbeszéd, az asszertív jelenlét és a megerősítés. Ez a tudás ősidők óta bennünk él, mégis nehéz a mindennapokban előhívni. Tudatossággal és gyakorlással azonban egyre jobban elsajátíthatjuk.

Ebben az epizódban Balogh Fruzsina pedagógus és önismereti szakember, a Kapcsolódó Nevelés Egyesület alapítója és elnöke mesél arról, mit jelent valóban kapcsolódni szülőként, barátként vagy közösségi tagként. Szó lesz arról is, miért élmény ez a folyamat, és hogyan tanulhatjuk meg újra és újra az odafigyelést.

Témáink többek között:

• hogyan maradhatunk jelen a gyerekeink mellett a rohanó hétköznapokban,

• miért nem veszélyesebb a világ, csak másképp szűrjük a történéseket,

• hogyan építhetünk ítélkezésmentes közeget magunk köré,

• miért fontos a gyerekek önszabályozó rendszerébe vetett bizalom, miközben mi is kereteket tartunk,

• elvárhatjuk-e a pedagógusoktól, hogy megtartó közeget biztosítsanak a gyerekeink számára.

Vendégünkről:

Balogh Fruzsina pedagógus és önismereti szakember, a Kapcsolódó Nevelés Egyesület alapítója és elnöke.

Gyerekkora óta érzékeny mások érzelmeire, és mindig kereste, hogyan lehet teret adni a szívnek és az érzelmeknek a mindennapokban. Gyermekei születése után találta meg a Kapcsolódó Nevelést, amely számára hazatérésélményt hozott, és azóta szülőcsoportok és képzések vezetőjeként segít másoknak is eligazodni a nehézségek között.

Szakterülete a kihívást jelentő gyerekekkel való munka – különösen az agresszió és az autizmus kezelése –, de saját tapasztalata révén jól ismeri a „tankönyvi” gyerekek világát is. Több mint 15 éve foglalkozik önismerettel: pszichodráma, családállítás, testfókuszú módszerek, mozgásmeditáció és más technikák kísérik útján. Legfontosabb erőforrásának mégis a Páros Meghallgatást tartja, amelyet tíz éve heti rendszerességgel gyakorol, és amelynek tapasztalatait ma már szülők sokaságával osztja meg.

Az ember társas lény, ezért a legtöbben vágyunk stabil párkapcsolatra, családra, gyerekekre. Mégis gyakran előfordul, hogy a kapcsolatok zátonyra futnak, a házasságok pedig válással végződnek. Ilyenkor új élethelyzetek születnek: mozaikcsaládok, amelyeknek megvannak a maguk kihívásai és lehetőségei.

A Spiritusz podcast új epizódjában Németh Szilvia vendége Bogár Zsuzsa tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta, a Mozaikcsalád Alapítvány elnöke. Szó esik a válás előtti és utáni döntésekről, a gyerekek érdekeiről, a mozaikcsaládok működéséről és arról is, hogyan lehet az új helyzetben mégis stabil és szeretetteljes közeget teremteni.

A tartalomból:

• Menthető házasságok: mikor érdemes még küzdeni, és mikor jobb a válás?

• Mi a gyerekek valódi érdeke: konfliktusok elkerülése vagy a feloldásuk megmutatása?

• Hogyan lehet közös megegyezéssel, békésen válni?

• Szülői felügyelet formái és hatása a gyerekekre.

• Bűntudat, túlkompenzálás, új társ bemutatása – mikor és hogyan?

• A keretek és szabályok szerepe egy új családban.

• Harcoló exek, lojalitás-konfliktusok, parentifikáció.

• Miért a stabil párkapcsolat a mozaikcsalád alapja?

• A mozaikszülő, nagyszülők és „új tesók” szerepe.

• A válás tragédiájától a mozaikcsalád erőforrásaiig.

Vendégünkről:

Bogár Zsuzsa tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta több mint tíz éve foglalkozik mozaikcsaládokkal. Alapítója és vezetője a Magyarországon egyedülálló Mozaikcsalád Központnak, ahol mediációval, pszichológiai tanácsadással, pár- és családterápiával segítik a hozzájuk fordulókat.

Munkájában nemcsak az újratervezett családformák támogatására fókuszál, hanem arra is, hogy a válási krízisben lévő pároknak utat mutasson a békésebb különválás felé. Több könyv szerzője (Az örökbefogadás lélektana, Mozaik a családom, Válásterápia), és hamarosan megjelenik új kötete is: Mi ketten – A párkapcsolat mint a család megtartó ereje.

Fontos számára a pszichoedukáció: rendszeresen oszt meg tartalmakat a közösségi médiában, tart online webinárokat, vezet szupervíziós csoportokat, és oktatóként is jelen van az ELTE Tanácsadó szakpszichológus képzésében. Kiemelten törekszik arra, hogy a szakmai utánpótlás érzékeny legyen a mozaikcsaládok sajátos helyzetére.

Hosszú távú célja a társadalmi szemléletformálás és a mozaikcsaládok körüli tabuk oldása. Hisz abban, hogy a nehézségek mellett ezekben a családokban számos erőforrás rejlik. Saját életében is érintett: férjével négy gyermekük van, közülük három már felnőtt.

A Spiritusz nyári szünet előtti utolsó adásában a kiégésről, a sokat emlegetett burnout-szindrómáról beszélgetünk, ami nyáron, a vakáció alatt sem kíméli az embert. Arról a tünetegyüttesről lesz szó, ami a nagyszüleink idejében még nem volt téma, gyerekeink viszont már jó eséllyel elkerülhetik, ha kellően tájékozottak és tudatosak lesznek ezen a téren. Nekünk viszont itt és most kell megoldást találnunk a kilábalásra, és a cél az, hogy a gyógyulás után elkerüljük a visszaesést – hogy képesek legyünk olyan hőfokon égni, dolgozni, menedzselni a család ügyeit, ami hatékony, és nem vezet újból kiégéshez.

Németh Szilvia vendége Kaszás Ágnes coach, tréner, akinek szakterülete a kreativitás és a fenntartható energia-menedzsment.

Vendégünkről:

Kaszás Ágnes coach és tréner, több mint 15 éve támogat vállalkozókat, vezetőket és csapataikat abban, hogy eredményesen és fenntartható módon működjenek – anélkül, hogy közben kiégnének. Munkája középpontjában a belső erőforrásokra épülő változás áll, amely nem kész megoldásokat, hanem testreszabott, kreatív folyamatokat jelent.

Pályaelhagyó jogászként különösen érzékeny a szakmai életutakat érintő fordulópontokra, az energiaszint és a teljesítmény összefüggéseire. Magyar, angol és francia nyelven dolgozik egyéni és csoportos formában, valamint inspirációs előadóként is jelen van szakmai rendezvényeken.

Munkáját a jelenlét, az odafigyelés és a sokszínű módszertani háttér jellemzi. Hisz abban, hogy a valódi változás kulcsa nem a technikákban, hanem az önmagunkra való odafigyelésben, az apró lépésenként felépített fenntartható energia-menedzsmentben rejlik.

A beszélgetés kérdései:

● Hogy lehet, hogy az idősebb generáció tagjai a kiégést nem, csak a kemény munkát ismerték, és most fanyalogva néznek a fiatalokra, akik panaszkodni mernek a túlzott leterheltség miatt?

● Mik a kiégés legtipikusabb jelei, és miben különbözik a fáradtságtól? A kiégésig vezető út 5 szakasza.

● Miért esik nehezünkre visszavenni a tempóból?

● Csak a sok munka okozhatja, vagy létezik családi/párkapcsolati kiégés is?

● Az önértékelési nehézségekkel küzdők hajlamosabbak a kiégésre?

● Kiégés, identitásválság, szégyenérzet – hogy függenek össze?

● Miért nehéz segítséget kérni ebben a helyzetben?

● A fiatalok már sokkal tudatosabbak ezen a téren? Lustaságból vagy bölcsességből keresik az Y és Z generációs fiatalok azokat a munkahelyeket, ahol kevesebbet kell dolgozni?

● A kiégés egyfajta „ébresztő”. Hogyan lehet felépülni, kigyógyulni belőle, és elkerülni a visszaesést?

● Nem megy a „semmittevés”, az olyan haszontalan! Sokan nyaralás közben sem tudnak pihenni, töltődni. A tengerparton fizikailag ugyan jelen vannak, de fejben már azon kattognak, hogy miket kell majd otthon csinálniuk… Milyen jótanácsokkal látná el szakértő vendégünk az utazás előtt állókat, hogy a vakáció valóban pihentető legyen?

● Azt mondják a szakemberek, hogy a mai gyerekek nem tudnak unatkozni, pedig ez egy hihetetlenül fejlesztő „tevékenység”. Rengeteg inger ömlik rájuk, és mi, szülők is túlszervezzük az életüket – nemcsak év közben, hanem a vakáció időszakában is… miért?

● A kiégés felismerése, beismerése nem tragédia, hanem lehetőség! A fenntartható energia-menedzsment módszere pedig esély arra, hogy megtaláljuk az egyensúlyt az életünkben. Ez nem a spanyolviasz: elődeink sok munka mellett is képesek voltak erre… Pihenés, unatkozás – újra képessé kell tennünk az agyunkat ezekre a rég elfeledett, életmentő elfoglaltságokra!

A megszokott rítusok, a tervek és a természet: saját bevallása szerint Juhász Árpád ezeknek köszönheti szellemi frissességét és jó erőnlétét. Bár botokra támaszkodva, de kilencvenévesen is túrázik, csodálja a sziklákat, a naplementét. Ahogy fogalmaz, soha nem az izgalmat kereste, inkább az elcsendesedést, a találkozást önmagával és a teremtő Istennel. Ezekért a mágikus percekért bizony meg kell dolgozni, de ha sikerül elérni őket, az igazán feltölti az embert.

Kalandokról, hitről és az indián életérzésről is beszélgetünk a júniusban kilencvenedik születésnapját ünneplő dr. Juhász Árpád geológussal, sokak Árpi bácsijával.

Dr. Juhász Árpád geológus, ismeretterjesztő és utazó 1935. június 1-jén született Pécsett. Az ELTE Természettudományi Karán végzett geológusként, később doktori címet is szerzett. Pályafutása során dolgozott muzeológusként, kőolajkutatóként, majd a TIT Természettudományi Stúdió igazgatójaként és a Magyar Televízió természettudományos szerkesztőségének főszerkesztőjeként is. Nevéhez fűződik számos televíziós sorozat és film, köztük a legendás Másfél millió lépés Magyarországon.

Több mint ötven ismeretterjesztő filmet és huszonhét könyvet készített, tudományos cikkei és ismeretterjesztő munkái generációkat tanítottak meg a természet szeretetére és tiszteletére. Munkásságát számos díjjal ismerték el, köztük a Pro Natura díjjal, a Lóczy Lajos-emlékéremmel, a Pro Urbe Budapest díjjal és a Magyar Örökség díjjal is.

Világjáróként több mint százkilenc országban járt, közel kétszáz gleccsert tanulmányozott, és olyan helyeken kutatott, mint a Himalája, az Alpok, Izland vagy épp a Vezúv. Aktív életet él ma is: túrázik, rádiós és televíziós műsorokban szerepel, előadásokat tart. Életét mindig a természet iránti kíváncsiság, a szellemi frissesség megőrzése és az elcsendesedés keresése jellemezte.

Dr. Juhász Árpád a magyar geológia és természettudományos ismeretterjesztés meghatározó alakja: több mint hat évtizedes pályafutásában kutatóként, szerkesztőként, íróként és filmkészítőként is sokoldalúan alkotott. Élete példa a folyamatos tanulásra, a fizikai aktivitás fontosságára és a természettel való mély, spirituális kapcsolatra.

Míg az alkohol-, kábítószer- és gyógyszerfüggőségről viszonylag sokat hallunk, létezik a kémiai addikciók mellett egy másik függőségcsoport is, amelyről kevesebb szó esik: ezek a viselkedéses függőségek. Ide tartozik például a túlevés, a szerencsejáték-, a szex-, sport-, kütyü- vagy társfüggőség, valamint a munkamánia is. Ezek a jelenségek sok szempontból hasonlítanak a szerhasználati addikciókhoz – mégis ritkábban kerülnek szóba.

Döbbenetes adat, hogy világszerte az emberek 30-50 százaléka érintett valamilyen szenvedélybetegségben – ez azt jelenti, hogy nagyjából minden második-harmadik ember valamilyen szerhez vagy viselkedésformához kapcsolódó függőséggel él. Ennek ellenére az érintetteknek csupán körülbelül 10 százaléka áll kezelés alatt.

Bár a társadalmi tudás és megértés egyre nő, a függőség ma is stigma, a téma sok esetben még családon belül is tabu marad. Ennek a hallgatásnak a megtörésére vállalkozunk a Spiritusz podcast legújabb adásában.

Németh Szilvia vendége Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus, aki segít megérteni a viselkedéses függőségek természetét, hátterét és a gyógyulás lehetőségeit.

Vendégünkről:

Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus, addiktológiai kutató, a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet munkatársa. PhD-fokozatát pszichológiából szerezte, kutatási és gyakorlati munkájának középpontjában a viselkedéses és szerhasználati függőségek állnak. Oktatott a Semmelweis Egyetemen, és aktív szereplője a hazai pszichológiai és addiktológiai szakmai közéletnek. Szélesebb közönség számára is ismertté vált az Ezerarcú függőség című könyve révén, amely közérthető módon tárgyalja a szenvedélybetegségek sokféle formáját és azok hátterét. Emellett több szakmai kötet – például Az addiktológiai zavarok pszichoterápiája vagy a Klinikai szakpszichológia a gyakorlatban – szerkesztője és társszerzője. A függőségeket nem morális gyengeségként, hanem megértésre és kezelési lehetőségekre szoruló állapotként közelíti meg.

A beszélgetés során felmerülő kérdések:

• Mi különbözteti meg a viselkedéses addikciókat a szerfüggőségektől, és mi a közös bennük?

• Mikortól tekinthető valaki függőnek? Hol húzódik a határ egy szokás és egy szenvedély között?

• Miért baj, ha valaki annyira szereti a munkáját, hogy „haza is viszi”?

• Mennyiben múlik a genetikai hajlamon, és mennyit számítanak a környezeti hatások (például a rossz társaság)?

• Milyen biokémiai mechanizmus áll a szenvedélybetegségek mögött? Létezik „veleszületett örömhiány” az agyban?

• Miért akar egy függő mindig többet? Hogyan működik a sóvárgás?

• A munkamánia és az edzésfüggőség gyakran elismert társadalmi tevékenységek. Vajon „jobb” ezektől függni, mint egy szertől? Érdemes ezekkel is foglalkozni?

• „Aki nem talál örömöt a létezésben, az a függőségekbe menekül.” – Mit gondol erről az idézetről egy addiktológiai szakember?

• Miért olyan nehezen elviselhető a csend, a magány vagy az unalom manapság?

• Hogyan vezethet a trauma a szenvedélybetegség kialakulásához? Mi dönti el, hogy valaki a megküzdés során függővé válik, más pedig nem?

• Hogyan sodorhat a tartós kialvatlanság pótcselekvésekbe?

• Mit tehetünk azért, hogy ne neveljünk függőségekkel küzdő gyereket?

Sokan – miközben sikert sikerre halmoznak – rettegnek attól, hogy kiderül róluk, szélhámosok, és nem érdemlik meg az elismeréseket. Az imposztorszindróma kifejezés új keletű, de az állapot régi és gyakori. Végzettségre való tekintet nélkül támadhat, és ha valakin elhatalmasodik, annak megkeserítheti a mindennapjait, a hivatását és a magánéletét. Az okáról, a megéléséről és a szindrómától való megszabadulásról is szól a következő Spiritusz, amelynek vendége Szél Felícia érintett, villanyszerelő, író, az Akik a sikertől szoronganak című könyv szerzője.

Vendégünk: Szél Felícia – kommunikációs szakemberből villanyszerelő, az imposztorszindróma magyar hangja

Szél Felícia sokoldalú pályafutása során kommunikációs szakemberként dolgozott évekig, ám épp ebben a szakmában erősödött fel benne az imposztorszindróma érzése: hiába a szakmai sikerek, belül folyamatosan kételkedett önmagában. A fordulat akkor jött el, amikor saját kezébe vette egy lakásfelújítás irányítását – és később villanyszerelő lett. Ma már ebben a szakmában dolgozik, és itt érzi először azt, hogy amit tud, az valóban az övé, és joggal bízik benne más is. Tapasztalataira építve megírta az első magyar nyelvű könyvet az imposztorszindrómáról, és társalapítóként részt vesz a Nők az Építőiparban Egyesület munkájában is, ahol másokat is bátorít a pályaváltásra, önazonosságra és szakmai hitelességre.

A rák nem válogat. Az öröklött hajlamon túl vajon mekkoraszerepe van a lelki folyamatoknak a tumor kialakulásában, és a gyógyulástmiként lehet a kezelések mellett pszichésen is megtámogatni? Erről beszélget Németh Szilvia a Spiritusz legújabb adásában két vendéggel: Folly Rékával,az idén 120 éves Folly Arborétum és Borászat tulajdonosával, háromgyermekesédesanyával, akinél bő másfél éve agydaganatot diagnosztizáltak. A műsormásodik felében prof. dr. Bányai Éva Széchenyi-díjjal kitüntetettpszichológus, hipnóziskutató professor emerita érkezik a stúdióba, akiszemélyes érintettsége mellett beszél majd két évtizedes, segítő szakemberkéntgyűjtött tapasztalatairól is.

A tartalomból:

– Sokat hallunk arról, hogy a túlsúly, a káros szenvedélyek,a dohányzás, az alkoholizmus rizikótényezők, újabban a feldolgozottélelmiszerek, a tartósítószerek, a mikroműanyagok is felkerültek a kerülendőklistájára. Az „összegubancolódott” emberi kapcsolatoknak, a lelkiőrlődésnek, a stressznek vajon mekkora szerepe van a rák kialakulásában? A rákvalójában a test vagy a lélek betegsége? Mi a helyzet a genetikával?

– Mekkora szerepe van a gyógyulásban a pszichének?Sokszor halljuk, hogy van, ami fejben dől el… Igaz ez a rák kiújulására is?

– Mit javasol a pszichológus, mivel tud erőt adniazoknak, akik nemrég szembesültek azzal, hogy rosszindulatú daganat van atestükben? Amikor az embert letaglózza a trauma, beszűkült tudatállapotbakerül. Miképp lehet innen kikerülnie, és hogyan képes eljutni oda, hogyelhatározza: „meg fogok gyógyulni”? 

– Pozitív, megerősítő gondolatok, esetek. Az időbenfelfedezett daganat, sok esetben „gyógyítható”. Melyek a legerősebb pszichésvédőfaktorok?

Rendszerető, rendetlen és a mániákus takarító. Sokan vagyunk sokfélék, és ha megosztjuk valakivel az életterünket, bizony kénytelenek vagyunk vele összecsiszolódni. Azonban jó néhány konfliktus igazából nem az elhagyott zoknikról és a bevetetlen ágyról szól. Vajon, ha valaki rendszerető, akkor a lelke is rendben van? És ha kívülről nézve káosz az élete, akkor komoly lelki gondokkal küzd? Mindez kiderül a Spiritusz adásából, ahogyan az is, hogy a szomatodráma hogyan segíthet minket a testi-lelki rend megteremtésében. Vendégünk Oláh Kata pszichológus, szomatodráma-vezető -oktató.

- A rend objektív vagy szubjektív dolog? Mindenkinek mást jelent?

- Olyanok leszünk, mint amilyen példát látunk otthon, vagy a temperamentumunk is meghatároz minket?

- Mi történik, ha a rend már nem csak rajtunk múlik?

- A rend-rendetlenség sokunk számára ismerős konfliktusokat szül. Mi történik, ha nem tudjuk megoldani őket?

- Mit kezdjünk a hozott mintáinkkal, ha nem szeretnénk azok szerint élni? Szakértőnk véleménye: ez már nem pusztán döntés kérdése, hanem önismereti munka is.

- Mit jelent a rend lelki tartalma? Rendben vagyunk, ha jól vagyunk?

- Ha felborul a belső rend, az kívülről is látszik?

- Hogyan kezdjünk neki a „lelki nagytakarításnak”?

- Lehet, hogy nem tárgyakra, hanem emberekre van szükségünk?

- A testünk mindig kommunikál – csak figyelnünk kell rá.

- E fenti összefüggésben Bóna Judit beszélget szakértőjével a szomatodrámáról.

- Szülőként hogyan tudunk példát mutatni?

- Hogyan függ össze a rend és az önismeret?

Vendégünkről:

Oláh Katát pszichológusként régóta érdeklik a test és a lélek összefüggései, a gyógyulás belső útjai, amelyek szerinte mindig egyben önmagunkhoz vezető utak is. Szenvedélyesen foglalkoztatja, hogy hogyan válhatunk boldogabbá, egészségesebbé, és miként élhetünk harmonikus kapcsolatban önmagunkkal és környezetünkkel. A SzomatoDrámával 2013-ban találkozott először, és mély benyomást tett rá. 2016 óta vezet szomatodáma-programokat és a módszert oktatja is. Ezáltal nemcsak tanítja, hanem újra és újra felfedezi annak rétegeit.

Az őszinte megbocsátással komoly lelki tehertől szabadul meg az ember, de az idáig vezető út bizony sokszor hosszú és rögös… A Spiritusz adásában a megbocsátásról beszélgetünk Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológussal. A műsorban képzeletben bejárjuk az egyes stációkat a sebzéstől a haragon, bosszúvágyon át a kiengesztelődésig, és közben kiderül, hogy a megbocsátás képessége valójában a gyengék vagy épp ellenkezőleg, az erős emberek jellemvonása-e.

Vendégünkről:

Tapolyai Emőke pszichológus, felsővezetői coach és motivációs előadó

Tapolyai Emőke Magyarországon, Európában és az Amerikai Egyesült Államokban egyaránt elismert szakember. Keresztény pszichológus, szexuálpszichológus, felsővezetői coach. Előadó, a Gondolatok elvitelre és a Harmóniában múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel könyvek szerzője, a Family Magazin állandó rovatának – Kavics a cipőben – szerzője.

Klinikai és pasztorálpszichológiai diplomáját Amerikában az Ashland Universityn szerezte, jelenleg a Dél-afrikai Egyetem PhD-hallgatója. A Kandela Pszichológiai és Coaching Központ alapítója és szakmai vezetője.

Több mint húsz éve foglalkozik munkatársi és vezetői coacholással, mentorálással, támogatással, egyéni és párterápiával.

Munkájának ideológiája, hogy csak az önazonos, önmaga előtt is hiteles ember képes hosszú távon sikeres maradni, mert „Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen, már az is nagyon szép, ha valaki ember tud lenni.” (Camus)

Ebben az epizódban arról beszélgetünk:

• Hogyan tekint szakértőnk a konfliktusokra? Ő maga hogyan éli meg, kezeli őket?

• Miért bántjuk egymást – gyakran észrevétlenül, akár egy-egy viccel is?

• Milyen kimondatlan szabályokat kellene betartanunk, hogy kevesebb fájdalmat okozzunk?

• Miért fontos a belső megerősödés ahhoz, hogy felismerjük: nem minden rólunk szól?

• Mindannyian sebzünk és mindannyian kapunk sebeket – miért fontos alázattal szemlélni a világot?

• Hogyan alakul át a fájdalom haraggá, és hogyan juthatunk el a megbocsátásig?

• Miért nem veszik észre sokan a megbántásokat – és miért ütköznek mégis falakba egy idő után?

• Hogyan tanulhatjuk meg a határhúzást – önmagunkkal és másokkal, például gyermekeinkkel szemben?

• Mitől tartanak a szülők, amikor nemet kell mondaniuk? Hogyan lehet mégis jól szeretni?

• Mit mond a Biblia a haragról, a megbocsátásról és a kapcsolati sebzettségről?

• Miért vágyunk ösztönösen a kapcsolatok rendezésére, és hogyan működik a megbocsátás folyamata?

• Honnan tudhatjuk, hogy valóban megbocsátottunk?

• Miért olyan nehéz kimondani: bocsánat?

Megélhetés? Önmegvalósítás? Örömforrás? Milyen szerepet tölt be életünkben a munka? Egyre többet foglalkozunk a lelkünkkel, ezért egyre fontosabb, hogy olyan hivatást válasszunk, amit élvezünk is. De mi van, ha annak idején rossz irányba mentünk? Váltani nem könnyű, kockázattal jár, és nem mindenki engedheti meg magának. A Spiritusz következő adásában a karrier-és pályaváltás lelki hátteréről beszélgetünk. Vendégünk Szabó Renáta pszichológus, karrier-tanácsadó és Rédai Róbert, aki huszonöt évig biztonsági vezető volt, most dzsúdóoktatóként keresi a kenyerét.

A tartalomból:

Miért akarunk karriert váltani, és mi tart vissza az elköteleződéstől? Hogyan hat ránk az önismeret ebben a folyamatban? Mennyire befolyásolják a környezetünk és a hozott mintáink a döntéseinket?

„Sodor az élet” – mondjuk gyakran. De hogyan segíthetünk magunkon egy ilyen változási folyamatban?

Vendégeink segítenek feltárni a karrierváltás mögött meghúzódó mintázatokat:

– Mi indítja el a változást – belső kényszer vagy egy külső hatás?

– Mikor természetes a váltás (például gyerekvállalás, anyagi helyzet, időbeosztás miatt)?

– Hogyan reagál a környezetünk a döntésünkre?

– Milyen beragadásaink lehetnek, és milyen opcióink vannak?

– Lecserélhetők-e a problémáink egy új munkával?

– Mi a munkakörnyezet és a vezető szerepe a döntésünkben?

És mit jelent az „idealizálás csapdája” a karrierváltás során? Ezekre a kérdésekre is választ adunk.

Vendégeinkről:

Szabó Renáta tanácsadó szakpszichológus, karrier-tanácsadó, akinek érdeklődése és munkája középpontjában a karrier lélektana áll. Évekig dolgozott álláskeresőkkel, jelenleg pedig magánrendelésén fogad felnőtt klienseket Budapesten, illetve online tanácsadás keretében. Egyéni konzultációi során életvezetési kérdésekkel, karrierkrízisekkel, kiégéssel és pályaválasztási tanácsadással foglalkozik.

Rédai Róbert a Rendőrtiszti Főiskolán szerzett diplomát, majd a BMF Bánki Donát Gépészmérnöki Főiskolai Karán végezte el a biztonságszervező szakmérnöki képzést. Rövid rendőrségi munka után vállalatoknál és multinacionális cégeknél dolgozott biztonsági-adatvédelmi vezetőként. Több mint huszonöt év vezetői munka után úgy érezte, eljött a váltás ideje.

Hitvallása:

„Ne engedd, hogy amit nem vagy képes megtenni, befolyásolja azt, amit képes vagy véghez vinni.”

Örömgyilkosok, energiavámpírok, toxikus emberek – róluk beszélget Németh Szilvia szakértő vendégével a Spiritusz következő adásában. Igaz, e fenti kifejezéseket nem találjuk meg a pszichológia-tankönyvekben, mégis többnyire mindenki ismeri, már hallotta, vagy használja őket. Hiszen sokunk környezetében vannak olyan személyek, akik az életünkből inkább kivesznek, mintsem hozzátennének ahhoz valamit.

Vajon miért viselkednek így? Mi motiválja a mérgező szülők, társak, „barátok” megjegyzéseit, cselekedeteit? Mogyorósi Rebeka krízistanácsadó szakpszichológussal igyekszünk ezt kideríteni, és fogódzókat találni ahhoz, hogy miképp lehet a bántó viselkedési formákat kezelni. Annyit elárulunk, teljesen felesleges arra várni, hogy ezek az emberek megváltozzanak, és a legtöbb esetben nem jelent valódi megoldást az sem, ha végleg megszakítjuk velük a kapcsolatot.

Felmerülő kérdések:

– Igaz, hogy a mérgező emberek valójában sérült személyiségek, akik saját komplexusaikat vetítik ki másokra?

– Melyek a legtipikusabb jelei annak, hogy mérgező emberrel van dolgunk?

– Hogyan reagálnak a szembesítésre? Van-e értelme leülni velük, és beszélni nekik arról, hogy bántón viselkednek?

– A baráti kapcsolatokat sem egyszerű végleg lezárni, a családtagjaihoz pedig a végsőkig ragaszkodik az ember. Mi az a pont, ami után már nincs tovább?

– Többet bántják-e azt, aki nem képes meghúzni a határait?

– Hogyan erősítsük meg magunkat annyira, hogy ne viseljen meg minket a mérgező viselkedés például egy munkahelyen?

Vendégünkről:

Mogyorósi Rebeka krízistanácsadó szakpszichológus, okleveles pszichológus, valamint képzésben lévő család- és párterapeuta. Pszichológusi pályafutása során dolgozott iskolapszichológusként, lelki egészségfejlesztési szakértőként, valamint egyéni tanácsadóként. Jelenleg saját praxist vezet, ahol főként önismereti és kríziskezelési folyamatokban támogatja klienseit.

Szakmai érdeklődése a kapcsolati dinamika, a személyes határok védelme és a toxikus viselkedési mintázatok felismerése köré összpontosul. Emellett részt vesz különböző szakmai és önkéntes programokban, például a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak pszichés támogatásában és a Mental For Doctors kezdeményezésben.

Munkájának célja, hogy segítse klienseit önmaguk mélyebb megismerésében, valamint abban, hogy hatékony megoldásokat találjanak életük kihívásaira.

A tartalomból:

– Hogyan lehet súlyos témákról könnyedén beszélgetni?

– Miért hallunk arról, hogy az ötven feletti nők láthatatlanok a társadalom szemében?

– Hogyan éljük meg a fizikai változásokat, és mit csináljunk, ha azon kapjuk magunkat, hogy folyton a kifogásokat keressük?

– Hogyan találjunk választ az élet értelmére, különösen ötven körül?

– Hogyan dolgozzunk a kudarcainkkal, és miért fontos célokat kitűzni?

– Miért ne legyünk lusták magunkkal foglalkozni?

– Mi a különbség szabadság és szabadosság között, és miért fontos a hit?

– Miért lett Büky Anna ultrarövid terápiás konzulens, és mi a módszer titka?

Miközben mindenhonnan ömlik ránk a téma, keveset beszélünk róla. A szexualitással kapcsolatos kérdéseket felhozni nem könnyű, pedig érdemes: szülőként ugyanis ezzel is megalapozhatjuk a gyermekeink későbbi párkapcsolatait és egészséges szexualitását. Nevelésről, kommunikációról, férfi-női szerepekről is szól a Spiritusz következő adása. Vendégeink: Vadász Eszter tanácsadó és szexuálpszichológus, és Sevcsik Anna, az Élet.Érzés Egyesület alapítója. Mindketten többgyermekes édesanyák.

Tartalomjegyzék:

• Miért általános a prűd hozzáállás a szexualitás témájához?

• Miért mondják szakértőink, hogy újra kell tanulnunk szavakat és kifejezéseket ebben a témában?

• Lehet a családban nyíltan beszélni a szexualitásról?

• Van jelentősége a nemiség szempontjából, hogy bizonyos dolgokban apa vagy anya segít?

• Mikor beszélgessünk ezekről a témákról a családban?

• Miért fontos szabályokat kialakítani a családban?

• Mit takar a testtudat ebben a kontextusban?

• Beszélünk a kamaszkor kihívásairól is.

• Miért fontos az elfogadás a testünkkel kapcsolatban?

• Foglalkozunk a párokkal is: felvillantjuk, milyen problémákkal fordulnak szexuálpszichológushoz.

• Mit jelent tudatos szexuális életet élni?

A Spiritusz legújabb adásában egy rendkívül fontos, ám nagyon nehéz témát fogunk boncolgatni, a szülő és a már felnőtt gyereke közötti konfliktusokról lesz szó. Vajon létezhet-e kibékíthetetlen ellentét, megbocsáthatatlan sérelem a családi kapcsolatokban?

Vannak ajtók, amelyek úgy tűnik, örökre bezáródtak. Hogyan lehet elérni a közeledést, a békülést azok között, akik évek óta szóba sem állnak egymással? Szakértő vendégünk dr. Barát Katalin pszichiáter, pár-és családterapeuta, aki segítőként több mint negyven éve foglalkozik családi nehézségek, konfliktusok kezelésével.

Szükségünk van egymásra, gyereknek a szülőre, szülőnek a gyerekére, érezzük ezt mindnyájan, és bár sokszor pokolian nehéz megtenni az első lépést, félretenni a büszkeséget, de érdemes, mert gyakran a másik is csak egy apró gesztusra vágyik, és rögtön el is kezdődik az enyhülés…

Az adásban felmerülő témák, kérdések

– Sokat változtak a családi konfliktusaink az elmúlt negyven évben, vagy inkább csak a világ körülöttünk, de az, hogy alapvetően mit várunk az emberi, rokoni kapcsolatainktól, az nagyjából változatlan?

– A jogszabályok 18 év felett tekintenek az emberre nagykorúként. Pszichológiai értelemben mikortól nevezhető valaki felnőttnek?

– Normál esetben mikor és hogyan kezdődik a leválás a szülőkről, és meddig tart ez a folyamat? Milyen körülmények, tényezők nehezíthetik ezt?

– A saját identitás kialakulásával az ember önmegvalósításra törekszik és egyre nehezebben viseli, ha a szülei más irányba terelnék az elképzeléseit. Jobb egyetem, jövedelmezőbb hivatás választását presszionálják, és a párválasztásba is rendre beleszólnak puszta „jó szándékból” persze. Mi állhat az ilyen, „gyermekére rátelepedő” szülői attitűd hátterében?

– Sokan jóval 18 éves koruk után is még meg akarnak felelni a szüleiknek, amikor azonban ők is szülővé válnak, ez a korábbi alá-fölé rendeltségi viszony egyre feszítőbbé válik. Ha eddig nem történt meg, hogyan kell helyesen elkezdeni kijelölni a határokat úgy, hogy ne mérgesedjen el a kapcsolat?

– A mai fiatalok már foglalkoznak önismerettel, transzgenerációs témákkal, míg korábban az érzésekről sem nagyon lehetett családon belül beszélni. Hogyan lehet feloldani ezt a disszonanciát?

– Mi zajlik abban a szülőben, aki képes megszakítani a kapcsolatot a gyerekével, unokáival, akinek a szeretete haraggá alakul pusztán amiatt, hogy felnőtt gyereke meghúzta a határait, és már nemet mond bizonyos elvárásokra, és igyekszik átírni a régi családi mintázatokat?

– Általában a folyamatos összetűzéstől, a kapcsolat megszakadásától szenved mindkét fél, de vajon kinek kell nyitnia, megtennie az első lépést a másik felé?

– Az unokák érkezése képes enyhülést hozni akár egy hosszú ideje befagyott kapcsolatban is?

„Hálás vagyok, hogy ezen az egészen átmentünk. Sokkal többet adott nekünk, mint amennyit elvett tőlünk” – mondja a nehéz időszakról adásunkban egy érintett édesanya. Az Érintettek Egyesület azért dolgozik, hogy a daganatos betegséggel küzdő gyermekek és családtagjaik könnyebben vészeljék át a megterhelő hónapokat, éveket. Azonos című könyvükben (Érintettek könyve) személyes történetekkel és hiteles információkkal segítik a mindennapokat. Hogyan lehet ezt végigcsinálni? Mit éreznek a szülők, látva gyermekük fájdalmát, szenvedését? Hogyan reagál a környezet? Mi a lelkigondozó feladata? Ez mind kiderül a Spirituszban, vendégeink Keresztes-Németh Anita édesanya és Némethné Tóth Szilvia mentálhigiénés szakember.

Az adás tartalmából:

– Út a diagnózistól a gyógyulásig. Anita mesél Dorka lánya helyzetéről, állapotáról.

– Mit jelent egy ilyen diagnózis a szülőknek? A családtagok és a környezet számára más-más nehézséget jelent a helyzet – ezt is kifejtik a vendégek.

– Milyen szerepe van egy megtartó közegnek, és miért fontos ez a családban?

– Segítőként jelen lenni, kapcsolódni, meghallgatni – ezek kulcsfontosságúak.

– Mit tanul a segítő a beteg gyerekek édesanyáitól?

– Miért kiemelkedőek az érintettek által kezdeményezett támogatások?

– Mit jelent a „szent két hónap”?

– A segítő bevonódása: mikor és hogyan hasznos?

– Mi a helyzet a hozzátartozók szerepével és támogatásával?

– Hogyan működnek együtt anya és apa, nő és férfi, férj és feleség ebben a helyzetben?

– Sorstársközösség: a megosztás, a hitelesség és a támogatás szerepe.

– Az Érintettek könyve – miért egyedülálló, fontos és hasznos?

Régen úgy tartották, hogy aki okos, magas az IQ-ja, az viheti igazán sokra az életben. Irigyeltük is az átlagosnál jóval magasabb pontszámú tesztek birtokosait, ám idővel kiderült, hogy a siker alapvetően nem függ össze a kiemelkedő értelmi képességekkel, sokkal inkább múlik azon a boldogságunk, hogy hányadán állunk az érzéseinkkel. Például meg tudjuk-e nevezni / fogalmazni a bennünk dúló viharokat, képesek vagyunk-e empatikusan viseltetni mások problémái iránt? Az EQ-nak az is fontos fokmérője, hogy kordában tudjuk-e tartani az indulatainkat, vagy hogy miképp reagálunk arra, ha késik a vágyaink beteljesülése. A Spiritusz következő adásában egy különleges világba, az érzelmek birodalmába kalauzoljuk önöket. Németh Szilvia vendége dr. Kádár Annamária, akit általában mesepszichológusként ismernek, viszonylag kevesen tudják róla, hogy amellett, hogy egyetemi docens, érzelmi intelligenciafejlesztéssel foglalkozó tréner is. Adásunkban sok humoros és megható történeten keresztül saját életének egy-egy részletébe is betekintést nyújt.

Az adás tartalmából:

- Mi a különbség az IQ és az EQ között? Tisztázzuk a fogalmakat szakértőnkkel.

- Döntéseinkben a szívünkre vagy az eszünkre hallgatunk? Hogyan működik ez a dilemma?

- 1905-ben készült az első intelligenciateszt. Hogyan nézett ki akkor, és milyen ma?

- Az IQ adottság, azzal születünk, de az érzelmi intelligencia fejleszthető. Hogyan érhetjük ezt el és miben könnyíti meg az életünket, ha magasabb az EQ-nk?

- 6-7 éves kor körül várható csak el egy gyerektől, hogy szabályozni tudja az érzelmeit – az Agymanók című film ezt jól bemutatja.

- Mi az az Etelka-módszer? Annamária egy sok szülő számára ismert dackorszakos szituációban ad segítséget ahhoz, hogy kezeljük türelemmel gyermekünk akaratosságát.

- Mi a helyzet azokkal a családokkal, ahol nem volt szokás érzelmekről beszélni? Hogyan lehet ezen változtatni, és jó példát mutatni a gyerekeinknek?

- A beszélgetés felénél rátérünk arra, miről is szól valójában az érzelmi intelligencia, beszélünk a mesékről is, hiszen azok az érzelmi intelligencia fejlesztésének fontos eszközei.

- Mi az a mágikus gondolkodás, és miért hasznos a szülőknek is?

- Miért fontos ismernünk a családtörténetünket? Kutatások is igazolják ennek jelentőségét.

- Miért ne lúgozzuk ki a mesékből, a történeteinkből a konfliktusokat?

- Mi lehet az oka annak, ha egy családban, ugyanazon szülőktől származó gyerekek felnövekedve nagyon más habitusúak lesznek?

- Mi az a vérmérsékleti sajátosság, és milyen típusai vannak?

- Szó esik arról is, hogy milyen egy érzelmi intelligencia tréning.

- Kádár Annamária megosztja élete egy nehéz időszakának történetét, arról beszél, hogyan élték meg a férjével, hogy 13 évig hiába vártak a gyermekáldásra. Végül persze, ahogy az a mesékben is lenni szokott, az ő történetük is pozitívan zárult.

Vendégünkről:

Kádár Annamária pszichológus és egyetemi oktató, akinek egyik szakterülete az érzelmi intelligencia fejlesztése, különös hangsúllyal a meseterápiára és gyermeknevelésre. Kutatásai és könyvei gyakran foglalkoznak az önbecsülés, a lelki rugalmasság és az érzelmek tudatos kezelésének fontosságával.

Egyik legismertebb műve, a Mesepszichológia, bemutatja, hogyan fejleszthető a gyerekek érzelmi intelligenciája meséken keresztül, és milyen szerepet játszanak ezek az elbeszélések az életkori sajátosságok megértésében. Kádár Annamária szerint a történetek és a mesék nem csupán szórakoztatnak, hanem segítenek a konfliktusok feldolgozásában és az önazonosság kialakításában. Ezt az elvet nemcsak a gyerekekre, hanem felnőttekre is kiterjeszti, hiszen úgy véli, a mesék felnőttkorban is fontos önismereti eszközként szolgálnak.

Az oktatás és pszichológia mellett Kádár Annamária számos könyvet írt, mint például A Te meséd és a Lilla és Tündérbogyó sorozat, amelyek a családok érzelmi világát, a gyerekek fejlődését és a szülői szerepek kihívásait dolgozzák fel gyakorlati példákon keresztül

Sokszor halljuk, hogy a tehetség nem minden: szorgalom, kitartás, és még nagyon sok dolog kell ahhoz, hogy siker váljon belőle: például szükséges a támogató közeg is. A fuvarozó szülő, a plusz órát tartó pedagógus és a toleráns közösség. Mit jelent a tehetségtámogató társadalom? Tényleg mindenki kiemelkedő valamiben? Kell-e keresnünk a rátermettséget, vagy a tehetség valóban utat tör? Sándor-Kovács Dóra, a Nemzeti Tehetség Központ vezetője a Spiritusz adásának vendége.

A tartalomból:

- Mindenkiben rejlik valamilyen tehetség? Hogyan ismerhető fel?

- Milyen kulcselemek szükségesek a tehetséggondozás folyamatában?

- Szülői feladat: hogyan derítsük ki, miben tehetséges a gyermekünk?

- Orientáció vagy tehetség: mi a különbség?

- Hogyan segíthetik a szülők gyermekeik kibontakozását?

- Mi történik, ha a gyermek tehetséges, de nem érdekli?

- A pedagógus szerepe a tehetségfejlesztésben: hol van az ő határvonaluk?

- Tehetség = Siker? Mindig együtt jár a kettő?

- Tehetségtámogató társadalom: tényleg abban élünk ma Magyarországon?

- Nemzeti Tehetség Központ: hogyan segítik az iskolákat és milyen programokat kínálnak?

- Mentorálás: miért ez a tehetséggondozás leghatékonyabb eszköze?

- Mit tehetünk, ha elfogy a lelkesedés abban, amiben tehetségesek vagyunk?

- A tehetség a gyermek szemszögéből: hogyan élik meg a saját fejlődésüket?

- Mit jelent a természeti tehetség és hogyan lehet fejleszteni?

- Késői tehetséggondozás: van még esély a kibontakozásra, ha csak később kezdik el felismerni?

Korábbi adásainkban is már pedzegettük, most tovább boncolgatjuk a boldog élet titkát, ezúttal a hála szempontjából. Németh Szilvia vendége Rátonyi Kriszta, Junior Príma díjas műsorvezető, akinek 2021-ben volt egy komoly biciklis balesete. A gerincműtét utáni hosszas felépülési időszak alapjaiban változtatta meg egyrészt a saját magához fűződő viszonyát, másrészt a boldogságról alkotott korábbi elképzelését. A beszélgetés során szó esik a Covid-időszak tanulságairól, felnőttkori barátságokról, Kriszta jól működő mozaikcsaládjáról, a szüleihez fűződő szoros kötelékéről és a kedvesével „vezetett” hálanaplójáról is. Ha kíváncsiak, miként van jelen a közkedvelt műsorvezető mindennapjaiban a hála, és hogy mit igyekszik ezzel kapcsolatban Rátonyi Kriszta eltanulni a kutyáitól, tartsanak velünk!

A tartalomból:

● Kriszta derűs gyerekkoráról mesél, jól működő mozaikcsaládjáról, sok szerető testvéréről.

● Beszél egy helyről, ahol gyerekkorában nagyon jól érezte magát, és most a munka által lehetősége van ide évről évre visszatérni, szíve szerint ide is költözne.

● Megtudjuk, hogyan vált Kriszta televíziós műsorvezetővé, kinek hálás ezért, és kik támogatták az útján.

● Nemcsak a sikerekről beszél, hanem a nehézségekről is, arról, hogy hogyan küzdött meg velük, és mit tanult belőlük.

● Szó esik megfelelési vágyról és személyeskedésről is, és arról, ő miként viszonyul ezekhez.

● A beszélgetés központi eleme Kriszta komoly kerékpárbalesete és a gerincműtét utáni felépülés időszaka, mely teljesen átértékelte a testéhez fűződő viszonyát.

● Kriszta rendkívül hálás a családjáért, akik védőhálóként megtartják a nehéz időszakokban, szüleivel kifejezetten szoros a kapcsolata, igazi példaképek a számára.

● A felnőttkorban köttetett barátságok különlegességéről és ápolásuk jelentőségéről is mesél a hallgatóknak Kriszta, ennek fontosságára, sok egyéb felismerés mellett, a Covid-időszak döbbentette rá.

● Megtudjuk, mi a valódi boldogság Kriszta számára, és hogy hogyan tanulta meg értékelni az apró örömöket.

● Apró betekintést enged boldog párkapcsolati hétköznapjaiba, mesél szeretett kiskutyáiról és azt sem rejti véka alá, hogy miképp tanulta meg kezelni, elfogadni, ha néhanapján, ahogyan ő fogalmaz, „felszalad rá néhány kiló”.

Vendégünkről:

Rátonyi Kriszta a közmédia Junior Prima díjas műsorvezetője. Kriszta gyerekszínészként kezdte pályafutását, kilencévesen került a Magyar Televízióhoz, miután beválogatták a Családi kör című műsorba. Televíziós karrierje azóta töretlen. A közkedvelt, mindig derűs műsorvezetőt láthattuk többek között a Dal háziasszonyaként, vezette az Eurovíziós Dalfesztivált és csapatkapitányként szerepelt a Magyarország, szeretlek! című műsorban is. Nyarát Révfülöpön töltötte, ahol a Nyár24 egyik meghatározó tagja volt, ősztől pedig ismét a Család-barát csapatát erősíti délelőttönként a Duna TV-n.

Az ifjú tévés korát meghazudtoló érettséggel szemléli a világ történéseit, és mélyen vizsgálja saját belső folyamatait. Elmondása szerint a koronavírus-járvány okozta bezártság, valamint a biciklis balesete utáni hosszú felépülés alapjaiban változtatta meg az életét. Rátonyi Krisztával a család és a barátok megtartó erejéről, az újratervezésről, valamint önmaga elfogadásáról beszélgettünk a hála kontextusában.

Vajon örökletes tulajdonság, habitus kérdése, hogy tudunk-e az apró dolgoknak is örülni az életben? Egyáltalán észrevesszük-e a sok jót, ami adatott, vagy inkább a rosszra koncentrálunk? Tanulható, fejleszthető-e a hálaérzet?

Az adás meghallgatása után (vagy akár közben) buzdítunk mindenkit (mivel nekünk már bevált), hogy kezdjen el hálanaplót vezetni, vegye sorra azokat a dolgokat is az életében, amelyek természetesnek tűnnek, de hálát érdemelnek. A pozitív életkörülmények, az erőt adó szociális kapcsolatok, az örömteli események tudatosítása mindennap bizonyítottan képes javítani a kedélyállapotunkon.