Mithras istenség két társa rendszerint fáklyát tart kezében. Daciában azonban valami furcsa dolog történt: egy bika került az egyik fáklyahordozó ölébe.
A bécsi Kunsthistorisches Museum egyik legkecsesebb szobrocskája Erdély földjéből került elő és feltehetően Augustus császár korából néz ránk. De mit keresett ez a szobor Daciában?
Minden régész álma válhatott valóra akkor, amikor egy mocsaras, zöld övezetben ásva előbukkant Gyulafehérvár földjében a darabokra tört, gyönyörű Liber Pater szobra.
Dacia provincia egyik legékesebb tárgya lehetett a porolissumi császári lovasszobor. De hogy került a római világ végére egy értékes császári szobor?
A Római Birodalmat minden szegletében beboritották a feliratok. De miről árulkodik egy aprócska, 1800 éves tintatartó?
Egy botjára és az oroszlán bőrét magára öltő Hercules márványba öntve megpihent az egykori római Herkulesfürdő egyik forrása mellett.
De hogy került a szobor Bécsbe?
Colonia Sarmizegetusa egyik legérdekesebb oszlopfőjéről egy távoli, egyiptomi oázis jósistene néz le ránk. De hogy került Erdély területére egy ilyen istenség?
Apulum városát számos szobor diszitette. Ezek egy része temetőket (nekropoliszokat) diszitett, mások pedig a város fórumát vagy a kormányzói palotát diszitették. Az itt bemutatott gyönyörű szobor feltehetően funerális kontextusból került elő, de az is lehet, hogy köztéri szobor volt.
Az ókori Erdély egyik legritkább epigráfiai forrása egy apró, zöldes kőre faragott orvosi receptes-pecsét volt. De mit árul el ez a rejtélyes tárgy a római orvostudományról?
(fotó: egy hasonló orvosi recept-gyűjtemény a British Museumból)
Amikor feliratok és szövegek nincsenek, az ókori ember hangja ikonográfiai forrásokból köszön ránk, amelyet nem mindig egyszerű megfejteni. Ilyen példát mutat be ez az epizód.
Ebben a részben az egyik legszebb római diszpáncélzatát mutatjuk be, amely ráadásul egy lovat védett és diszitett.
Egy rendkivüli faragott csonttárgy története, amely a római kor gazdag nőinek emlékét idézik
Egy aprócska, 12 centis bronzszobrocska egy egzotikus istennő kultuszáról és egy zarándoklatról árulkodik Erdély és Anatólia között.
Erdély talán legértékesebb ezüst tárgya került elő 1867-ben a vasút épitése közben. De kié lehetett egy ilyen értékes tárgy?
Dacia déli részén, a Kárpátok és a Duna között veszélyes volt utazni az ókorban. Három tragikus történet az ókori Erdélyből erre világit rá.
Az ókor temetői sokkal színesebbek, élénkebbek voltak, mint a mai temetők. Két, névtelen ókori arckép néhány kopott szinéről szól ez a rész.
Mithras az egyik legnépszerűbb római istenség Daciában. Ez itt bemutatott gyönyörű dombormű egyike a legszebb római vallásos tárgyú emlékeknek, ami Erdélyben került elő.
Jupiternek, a legfőbb római istennek számos felirata és szobra maradt fent Daciából, ám csak egyetlen apró szobortöredék és egy óriási pódium bizonyitja, hogy a fővárosban létezett egy Capitolium is.
Tibiscum római tárborában a Kr.u. II. században fiatal sziriai katonák fagyoskodtak. Egyikük tragikus sorsa ugyanakkor betekintést nyújt az ókori Palmüra városának kétnyelvű, egzotikus világába és a birodalom hihetetlen mobilitási lehetőségeibe.
Dacia aranybányái Verespatak (Alburnus Maior) hegyeinek mélyén több kilométeres hálózatot alkottak. Ebben az epizódban egy onnan előkerült, végtelenül törékeny tárgyról, egy viaszos táblácskáról lesz szó.
