A Zarándokok folytatják Barók Imre könyvének olvasását Ferivel. Ünneplik a szándék és az ágencia megjelenését a műben – amely azonban a szerelemmel együtt végül el is tűnik. Ugyanakkor egy szomorú, elnagyolt pszichiátriai képpel is szembesülnek. Hogyan utasítjuk el a szeretetet? Hogyan zárjuk ki az életünkből a jót? – Megható betelefonálás hangzik el. És közben az írás, az irodalom új funkcióra lel a könyvben: rögzíteni a szabadság kísérletét. A semmivel nemcsak teniszezni, de pingpongozni is lehet. Eközben a szenvedés is mélyül. Egyszer majd hálásak leszünk ezért – ma még csak furcsa képek, de holnap már a kiszolgáltatott, törékeny állapotunk megértésének kulcsa. (Lásd: Philip K. Dick – bár ez az adásban nem került szóba, most jut eszembe, az AI kapcsán. Hinta.) A betegség nem valami teljesen más – csupán egy még nem bejárt tartomány. Annyi minden van ebben a könyvben! És mi olyan kevés dologra reflektálunk.