Ez a vers 1848. december 8.-án született, amikor az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vívmányait eltiporni készülő osztrák seregek támadást indítottak Magyarország ellen. Ekkor már a forradalom központja nem Budapesten, hanem az ország keleti részén volt. Petőfi ezt a versét egy tiszántúli nagyvárosban, Debrecenben írta. Szükség volt egy olyan költeményre, amely ismét lelket önt az elcsüggedt, reményvesztett forradalmárokba, s valami olyat tesz, mint a Nemzeti dal március 15.-én.

Petőfi levelet írt az országgyűlésnek. Ehhez mellékelte ezt a költeményét. A vers nagy tetszést aratott az országgyűlés tagjai között. Ezért elhatározták, hogy nagy példányszámban nyomtatják ki, és küldik el a honvédtáborokba, hogy a harcoló katonák elolvasva újra erőre kapjanak.

Petőfi levele az Országgyűlésnek 1848. december 8-án

„Képviselő polgárok! Milyen nagy fontosságú lehet egy kis költemény, bizonyítja egy francia tábornok levele, ki azt írta a konventnek, hogy vagy küldjenek neki tetemes segéd sereget, vagy küldjenek egy kiadást a Marseillese-ből. Ha elég buzdítónak találják önök a következő költeményt, nyomtassák ki annyi példányban, amennyit szükségesnek fognak látni, és küldjék szét országszerte a magyar táborba. Részemről igen óhajtom, hogy miután szigorú körülményeim elvonták egy kis időre a hadi pályáról személyemet, legalább lélekben ez alatt is részt vegyek nemzetem harcaiban.”

Forrás: https://segedanyagok.files.wordpress.com/2013/03/csatadal_2.png

https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt

https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/

YT: https://youtu.be/l9Q8sxVIWZc