A vers 1847 augusztusában keletkezett Szatmárnémetiben, Petőfi pályájának azon szakasza után, amikor sok népdalt írt. Ebből az időszakból viszont már inkább szerelmi költészetét és szabadságról szóló verseit ismerjük. A Falu végén kurta kocsma műfaja népies helyzetdal vagy életkép, melyben Petőfi egy kis történetet mond el E/3. személyben. Akárcsak A helység kalapácsának, ennek a műnek is egy falusi kocsma helyszíne. Méghozzá egy „kurta” kocsma. De mit is jelent az, hogy kurta?
A kurta kocsma „kurta” jelzője nem a kocsma méretére, hanem típusára vonatkozik: olyan kocsmát jelentett Petőfi idejében, amelyben nem egész évben miértek bort, hanem csak októbertől áprilisig (Szent Mihály napjától Szent György napjáig). Tehát egy szegényebb kocsmáról van szó, a szó általános és konkrét értelmében is.
Zene: The Budapest Gipsies
Forrás: http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/petofi-falu-vegen-kurta-kocsma-elemzes/
FALU VÉGÉN KURTA KOCSMA...
Falu végén kurta kocsma,
Oda rúg ki a Szamosra,
Meg is látná magát benne,
Ha az éj nem közelegne.
Az éjszaka közeledik,
A világ lecsendesedik,
Pihen a komp, kikötötték,
Benne hallgat a sötétség.
De a kocsma bezzeg hangos!
Munkálódik a cimbalmos,
A legények kurjogatnak,
Szinte reng belé az ablak.
„Kocsmárosné, aranyvirág,
Ide a legjobbik borát,
Vén legyen, mint a nagyapám,
És tüzes, mint ifju babám!
Húzd rá cigány, huzzad jobban,
Táncolni való kedvem van,
Eltáncolom a pénzemet,
Kitáncolom a lelkemet!”
Bekopognak az ablakon:
„Ne zugjatok olyan nagyon,
Azt üzeni az uraság,
Mert lefeküdt, alunni vágy.”
„Ördög bújjék az uradba,
Te pedig menj a pokolba!...
Húzd rá, cigány, csak azért is,
Ha mindjárt az ingemért is!”
Megint jőnek, kopogtatnak:
„Csendesebben vigadjanak,
Isten áldja meg kendteket,
Szegény édesanyám beteg.”
Feleletet egyik sem ad,
Kihörpentik boraikat,
Végét vetik a zenének
S hazamennek a legények.