Noha a családi múlt erre vinné útját, sosem akart a filmmel foglalkozni. Újságírónak tanult, egyetemista korában mégis belecsöppent a forgatások világába. Ma már egy generáció legjobbjai dolgoznak vele. Mai vendégem Nemes-Jeles Veronika, aki az elmúlt szűk évtizedben számos magyar kis- és nagyjátékfilm gyártásvezetője volt. Munkájában is azt szereti, hogy sok olyan emberrel kerül kapcsolatba, akinek nincsen köze a filmhez. A kultúrmissziót édesapja, Jeles András mellett kezdte, a Magyarország 2011 című szkeccsfilmben teremtette meg először a zavartalan forgatás lehetőségét. Különösen szép emlék még a korai időszakból az Enyedi-Máthé osztály Nekem Budapestje, hogy később ott legyen az osztály több tagjának nagyjátékfilmjénél is. Igazi közösségi projekt volt a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, és még gyakran elgondolkodik azon, mekkora hatása volt, hogy lehet az, hogy abban az időben mindenki arról beszélt. Munkája szempontjából egészen különleges feladat volt a Balaton Method, ahol volt módjuk már az előkészítés során körbejárni a Balatont. Ahogy fogalmazott: „ nem tudsz olyan kompost vagy vasutast mondani a régióban, akinek nincs meg a száma a telefonomban”. Legkomplexebb feladata a Jupiter holdja volt, ahol nemcsak hajnali autós üldözést vagy a Keleti pályaudvar felett repkedő főszereplőt kellett megszervezni, hanem a film fő gyártásvezetője, a szakma doyenje, Téni Gábor mellett is sokat tanulhatott. Ezekről az emlékekről beszélgettünk, valamint arról, milyen érzés Oscar-díjas filmen dolgozni, különösen úgy, hogy azt az ember testvére, Nemes László jegyzi. Mielőtt belevágunk a beszélgetésbe, jelzem, hogy a True Story podcastot megtalálod az iTuneson, a Spotify-on és a Google Podcastson. Iratkozz fel, hogy mindig megkapd kéthetente érkező új interjúnkat, és értékeld a műsort kedvedre, hogy mások is könnyebben rátaláljanak!