Az irodalom a szabadság nyelve
Pethőné Nagy Csilla 1956-ban született Komlón. A szegedi József Attila Tudományegyetemen diplomázott 1981-ben. Érdemes tankönyvíró, a Nemzetközi Olvasástársaság „Olvasással és írással a kritikai gondolkodás fejlesztéséért” projektjének trénere. Előbb a pécsi Leőwey Klára Gimnázium egyik meghatározó tanáregyénisége volt, majd a pécsi Babits Mihály Gyakorló Gimnázium szakvezető tanáraként dolgozott mesterpedagógusként, de irodalom-módszertant is tanított a Pécsi Tudományegyetemen. A tananyagfejlesztés területén a mai napig is aktív. Nemrég jelent meg az Irodalom 11. c. kötete a Mozaik Kiadó gondozásában, amely emelt szintű érettségire készülőknek szól (Bálint Andrea, Oroszlán Ildikó, Pethőné Nagy Csilla és Szakács Emília jegyzi szerzőként), de már a 12. köteten is dolgozik.
A podcast-ban az irodalom oktatásának közelmúltjáról, jelenéről beszélgettünk, s arról, hogyan van jelen a szabadság az irodalomtanulásban. Van-e köze Tolsztoj Ivan Iljics halálának a Tankcsapda Menyország tourist című számához? Igaz, hogy az irodalom a szabadság nyelve? A nemzeti irodalmunkat hogyan kell és lehet tanítani? Értik a mai gyerekek Vörösmarthy Mihály nyelvét? Hát Jókai Mór regényei érthetők? Tudták, hogy Shakeapeare-t az anyanyelvén először átiratokból ismerik meg az angol tanulok? A gyerekek fejébe a központi tanterv alapján kis tölcsérre kell a tudást tölteni, vagy nemcsak egyetlen helyes módja létezik az oktatásnak? A beszélgetőtárs Balogh Robert.