Amíg nem volt Jóbarátok, addig is volt Bud Spencer. Carlo Pedersoli, az úszó, vízilabdázó filmjei voltak azok a nyugati alkotások, amiket még a vasfüggöny sűrű szövete is áteresztett Magyarországra. Végtelenségig lehetne sztorizni Bud Spencer és Terence Hill történeteiből. De elkezdhetnénk sorolni a legendás járgányokat is. És ne felejtsük el az idézeteket se!  Például azt, hogy "A pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt." Mindez köszönhető a kimagaslóan pazar magyar szinkronnak, ami nélkül nem lenne olyan jó egy Bud Spencer-film sem.  Ilyen dicshimnuszokat már nehéz elmondani Adam Sandlerről, akinek legalább olyan fontos és jó filmjei vannak, mint Bud Spencernek. Sőt, Adam Sandler messze jobb színész is, mint a legendás pofonosztó. Tényleg tudja, hogy mi kell a népnek, mert anyagilag elég jól jövedelmeznek (neki) a filmjei. De tisztességes vígjátékot is tud készíteni a lányainak, ha arról van szó. És vannak olyan közönségkedvenc filmek is a repertoárjában, mint a nehezen utálható Apafej, Az 50 első randi vagy mondjuk a Ki nevel a végén.  Amint az látszik: Bud Spencer és Adam Sandler filmjeinek is megvannak a maguk érdemei, de hogy vélekedik erről egy ember, aki még soha életében nem látott egy darab Bud Spencer-filmet sem, és hogyan gondolkodik az, aki be van oltva Adam Sandler ellen? Vajon bejön a Nincs kettő négy nélkül? Vajon tetszik A vizesnyolcas? Az alábbi podcastben kiderül.