A beszélgetés középpontjában a május közepén Berlinben megrendezett konferencia kapcsán az amerikai Notre Dame-i Egyetem építészképzési modellje áll. Ez az egyetem az egyetlen, amelyen kizárólag a hagyományos építészetre fókuszál a képzés, 1989 óta. Egységben, nem külön diszciplinaként kezelik a város- és az épülettervezést, az építészettörténetet és a tervezést. Az első négy évben a hallgatók nem használhatnak számítógépet, kizárólag kézzel rajzolhatják munkáikat. Miért éppen Amerikából érkezik a klasszikus építészet megújulásának lendülete? Milyen szerepe lehet ebben Európának – akár Budapestnek?A beszélgetés izgalmas perspektívát nyújt mindazoknak, akik a kortárs építészet mellett keresik a gyökereket, az emberléptékű formákat, és hisznek abban, hogy a jövő a múlt ismeretéből születik.Erhardt Gábor beszélgetőtársa Dr. habil. Katona Vilmos PhD, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet megbízott kutatója.