Egy ház, ami filozófiai állásfoglalás, társadalomkritika és kulturális emlékezethely? Egy ház a Duna árterében 18. századi cserepekkel a tetején, 19. századi márvánnyal a bejáratánál, 20. századi bérház körfolyosójának korlátjával és kortárs vízióval. Ebben az epizódban egy különleges dunaparti ház történetén keresztül beszélgetünk újrahasznosításról, természetközeli építészetről és arról, hogyan lehet a fenntarthatóság esztétikai minőség is. Szó esik Frank Lloyd Wrightról, Makovecz Imréről és Paul Virilióról, de szó esik a bontott anyagokról és az építésről mint közösségi élményéről is. Ez nem pusztán építészet: ez kultúra, környezeti felelősségvállalás és ellenállás a „hadtáptársadalom” túlerejével szemben.
Ekler Dezső
építész, formatervező, egyetemi tanár
Építészként városszociológiával foglalkozott, majd néhány évig mesterével, Makovecz Imrével dolgozott. 1991-ben nyitott önálló irodát. Tanított az Iparművészeti Főiskolán és a Budapesti Műszaki Egyetem, tizenhét éve a győri egyetemen oktat egyetemi tanárként. 2000-től 2012-ig a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. Piranesi- (1989) és Palladio-díjas (1991), 1994-ben Ybl-díjat, 2003-ban Príma-díjat kapott.
Sokfelé ad elő, gyakran publikál hazai és külföldi folyóiratokban, számos kiállítása volt. Meghívott építészként részt vett az Alessi cég Tea and Coffee Towers projektjében (2000), majd porcelán csészéket tervezett számukra (2005). Ismert munkái: a nagykállói Harangodi tábor (1986-91), a Kaposvári Egyetem épületei (1988), a Disznókő Rt. (1993) és a HILLTOP Neszmély Rt. (1994) borászatai, a budapesti Margit Palace (1999) és Krisztina Palace (2005) irodaházak, a péceli általános iskola és a Goethe Intézet épülete (2002), a somlói Kreinbacher (2006), a győrújbaráti Pécsinger Borászat (2013), a nyíradonyi Gyümölcslé üzem (2018), és a nyíregyházi Lovarda (2018).
Korábban megjelent könyvei:
Ember és háza (2000),
Házak/Buildings (2014),
Tértörténetek (2018).
Új könyve:
Ekler Dezső: Tanakodtunk egy ökoházról
Vélemények a házról:
„Házat tervezni, majd abban élni, talán az egyik legsokrétűbb tapasztalat, amit egy építész átélhet… Ekler Dezső élettel teli expresszív költészettel, szórakoztató és önreflexív módon fejezi ki magát.”
Alessandro Massarente, a Construire in Laterizio címűfolyóirat szerzője
„Egy rendkívül idealista, kifelé forduló épület, mely az építész saját háza… tervezője az utolsó pillanatig újból és újból áttervezte, és végül a teljes szerkezetet bontott anyagokból építette meg.”
Gerle János – dr. Ferkai András – Varga Mihály – Lőrinczi Zsuzsa, az Építészeti kalauz. Budapest építészete a századfordulótól napjainkig című könyv írói
„Az ovális ház úgy emelkedik ki a földből, mintha hajó volna. Durva nyerstéglával készültek a falak, s az összképet a környékre jellemző régi cseréptető koronázza meg.”
Francisco Asensio Cerver, a Houses of the World című könyvírója
„Spontán gesztusokkal teli, kontextuális egész, ahol minden egyes részlet a másikból következik. Elkészültéig nem gyötrelmekkel teli rögös út vezetett… hanem a folyamatos formálás-formálódás öröme.”
Lovas Cecília, az Atrium folyóirat szerzője
„A természetes anyagok – fa, kő, téglák – bontott épületekből származnak. Máskülönben a szemétben végezték volna.”
Angelika Jahr, a Schöner Wohnen folyóirat szerzője
„Részletformáit a tervező az építés során alakította ki sokimprovizált, gondosan megoldott részlettel… A korszak egyik legérdekesebb épülete.”
Klein Rudolf – Lampel Éva – Lampel Miklós, a Kortárs MagyarÉpítészeti Kalauz című könyv írói