Mindenhez is, vagy inkább mindenre is (van idő, ha akarjuk, hogy legyen), ez jutott eszembe először, amikor végighallgattam Till Anilla utazó-blogger beszámolóját arról, hogy amíg 72 napig gyűrte a az Országos Kékkört, közben megcsinálta a doktori vizsgáját, részt vett egy külföldi ösztöndíj interjún és beugrott egy esküvőre is [Producer Geri].

Nekünk már ez is elég lenyűgöző teljesítmény, neki azonban csak egy volt a világ leghíresebb túraútvonalai között amiket végigjárt, beleértve az El Camino-t, vagy a Svéd Kungsleden túraútvonalat. Ezek a zarándoklatok adják az alapját az életcéljának, hogy a lehető leginspiratívabb módon meséljen a bolygó egészségéről és arról, miképp tudod a Föld legcsodásabb helyeit fenntartható módon megismerni, mindeközben pedig a legkülönlegesebb kalandokba keveredni.

A tapasztalatai, a világlátása és az elszántsága sokak számára figyelemfelkeltő lehet és bár tanít, nem az oktatásban látja a példamutatás lehetőségét, inkább a közösségi médián keresztül motiválja az embereket, mi szerint vessenek egy pillantást a világra abból a szemszögből, ahonnan ő nézi.

Mindig úgy képzeltük, hogy aki ennyire rendezetten tudja tartani az életét, annak mindig csak előre van - pedig Anilla csak arra vágyik, hogy egy kávézóban finom italokat szolgáljon fel és mosolyt csaljon az emberek arcára.

Ugyanitt: tudja valaki, hogy lehet kikapcsolni a MacBookon az iMessage értesítéseket?