Természetvédelmi szemléletformáló meséim célja, hogy már óvodás és bölcsődés korban felhívjam a gyerekek figyelmét a természet szépségére, egyedülállóságára, és arra, hogy mindannyiunk közös felelőssége annak megóvása. A legkisebbek is képesek tenni a környezetükért – akár egy apró cselekedettel, példamutatással –, és fontos, hogy ezt már kicsi korban megtanulják, hiszen a környezeti nevelés alapjait életük első éveiben fektetjük le.

A történet középpontjában egy zöld rét áll a bakonyi erdő szívében, ahol egy kisfiú, egy róka, egy ló és egy cica él harmóniában a természettel. Egyik nap egy sérült őzsuta érkezik hozzájuk – lábát szemét sértette meg, amit valaki illegálisan az erdő szélére dobott. A kis barátok azonnal segítenek az állaton, majd úgy döntenek, hogy felkutatják a szemét forrását. Fájdalmas látvány tárul eléjük: az erdő szélén építési és háztartási hulladék halmozódott fel. Felismerik, hogy cselekedni kell. Elindulnak a közeli faluba, ahol egy szemétszedő napot hirdetnek meg. A falu lakói példátlan összefogással csatlakoznak, és két napon belül megtisztítják az erdőt. A mese végén közösen elhatározzák, hogy minden évben megtartják ezt a napot, hogy vigyázzanak a természetre.

Ez a történet egyszerű, de mély üzenetet hordoz: az erdők, fák, állatok nélkül mi sem létezhetnénk. Tudományosan is igazolt, hogy az erdők megnyugtatják az idegrendszert, segítik a lelki egyensúly kialakulását. Nem engedhetjük, hogy a gazdasági érdekek mindent felülírjanak. Cselekednünk kell – akár egy zsák szemét összeszedésével, egy fa elültetésével, vagy azzal, hogy mesélünk a gyerekeknek erről. Hiszem, hogy a mese erejével értéket adhatunk át, és gyermekeinkben olyan szemléletet alapozhatunk meg, amely hosszú távon a természet javát szolgálja. A jövő generációját így nevelhetjük felelősségteljes, természetet tisztelő emberekké.