Küldetésemnek érzem, hogy minél több óvodás és bölcsődés gyermek képzeletét tápláljam meséken keresztül. Olyan történeteket írok, melyek segítenek az önismeret, az önszeretet, az érzelmek elfogadásának és megértésének fejlődésében. Meséimben a természet központi szerepet játszik, mert hiszem, hogy a növények, állatok és emberek között különleges kapcsolat van, melyet sokszor elfelejtünk, ahogy felnövünk. Kívánom, hogy minél több gyermek hallgathassa ezeket a történeteket – és ha már csak néhány percre mosolyt csaltam az arcukra, elértem a célomat.

Ebben a téli mesében a kisfiú, a ló, a róka és a cica egy nagy tölgyfa árnyékában álló, fából épült házban laknak egy gyönyörű réten, a Bakony szívében. Amikor eljut hozzájuk a hír, hogy a Balaton befagyott, úgy döntenek, meglátogatják a tavat. Velük tartanak a shagya-arab lovak is, akik szánt húznak, így mindenki kényelmesen eljuthat Csopakra.

A Balaton jéggel borított felszínén már sokan korcsolyáznak, sőt jégszörfösök is láthatók. A kisfiú és a cica most próbálják ki először a korcsolyázást – kezdetben nehézkesen, de barátok segítségével gyorsan belejönnek. Közben a róka a tó jegén elindul egy lék felé, ahol madarak, récék gyülekeznek. Ezek a madarak testmelegükkel és mozgásukkal akadályozzák meg, hogy a víz teljesen befagyjon.

A róka azonban nem vadászni akar: figyelmeztetni szeretné a madarakat a veszélyre, mert a magasból réti sasok közelednek. A kisfiú és a cica korcsolyát visznek neki, majd kézen fogva segítik a jégen. Hárman együtt riasztják el a ragadozó madarakat, ezzel megmentve a récéket.

Miután biztonságban tudják a madarakat, a három barát együtt korcsolyázik tovább a jégen. Amikor megfáznak, tábortűz mellett forró puncsot isznak, és megfogadják, hogy másnap visszatérnek – nemcsak korcsolyázni, hanem azért is, hogy újra meglátogassák a récéket, és vigyázzanak rájuk.

Ez a mese a természet tiszteletéről, az egymásra való odafigyelésről és az együttérzésről szól – játékos formában, gyermeki szívvel.