Anikó akkor találkozott először a menopauza szóval, amikor anyukája 36 évesen műtéti menopauzába kerül és nem kapott megfelelő orvosi segítséget. Amikor nála is elindultak a folyamatok 42-43 körül, még rettenetes nagy elánnal tagadta, "ez velem tuti nem történik meg", mondta a beszélgetésünk során. Orvos férje világosította fel arról, hogy sok nőt ez annyira megvisel, hogy munkaképtelenné válhatnak, megváltozhat az agyi kapacitásuk, sőt a személyiségük is, ilyenkor jön a társadalmi címke, hogy elmegy az esze a nőknek a 40 körül. Anikónál depresszió, memóriazavar, figyelemzavar jelentkezett, egyfajta fura érdektelenség lépett fel nála, ezek pedig a munkájára is erősen hatással voltak. "Magamat ostoroztam, hogy buta vagyok, nem tudtam megjegyezni dolgokat, más láttam, mint ami oda volt írva, amikor hibáztam, akkor még rosszabb lett."  Jó lenne a férfiakat is edukálni, hogy értsék, mi zajlik le bennünk, mondja.  Anikónak sokat segített a jóga, a kirándulás, a természetben kint lenni, a mozgás. De ő is úgy gondolja, ha már nem lenne más, akkor igénybe venne hormonterápiát. Befelé fordulni, figyelni a testünkre, megtalálni a harmóniát, mert szerinte a menopauzának is megvan a saját szépsége. Anikó két üzenete:Nekünk nőknek, sokkal jobban kellene nyitni és szeretetteljesebben fordulni egymás felé!Ne címkézzük se magunkat, se másokat!