Ez az a téma, ami mindenkit érint, kivétel nélkül. Mindannyian eszünk, fogyasztunk különféle ételeket. Hogy éppen kinek mi jut a tányérjára rengeteg tényezőtől függ. A tényezők között előkelő helyen szerepel az egészségtudatosság, az önreflexió, az evéshez fűződő viszony, az örökölt minta. Úgy tűnik, hogy még ma sem oda helyezzük az ételt az életünkben, ahova az való. Sokan dícséretre, motivációként, feszültségoldásra használják, néhányan pedig büntetésként, lemondásként látják az ételt az asztalon. 2019-es adatok szerint honpolgáraink 90%-a úgy véli önmagáról, hogy egészsége kielégítő, nagyon jó. Ezzel szemben a valóság azt mutatja, hogy a felnőtt korosztály fele, idős korban pedig több mint 70%-a krónikus, rettegett betegségben szenved.

Mi köze az érzelmeknek az evéshez, az evésnek az egészséghez? Lehetséges, hogy valaki napról napra önmaga ellen eszik?