Mikor jön el azaz idő egy vállalkozó számára, amikor már a saját idejére máshogy kell tekintsen és nem mint befektethető erőforrásra?

Mikortól kell már nem szabadon felhasználható időként, hanem értékként tekintenie rá?

A legnagyobb csapda ugye az, hogy az én időm vállalkozóként végtelen. Amire szüksége van a cégemnek, arra van időm, mert kell, hogy legyen.

Ez viszont koránt sem igaz.

Milyen szempontokat kell figyelembe venni, mikor a saját idődet bocsájtod áruba és mik azok az eszközök és opciók, amiket érdemes igénybe venni, mikor mérlegre teszed a befektetett pénz vs a saját időd arányát.

Vállalkozóként, ha saját üzletet építesz, akkor az egy rendkívül fontos pillanata lesz az életednek, amikor eljutsz arra a pontra, hogy a saját időd véges és többet akarnál tenni, mint amire van lehetőséged.

Ha ez a pillanat bekövetkezik, az egyrészt remek dolog, mert azt jelenti, hogy nő a biznisz és fejlődik. Ez a cél, nem? 🙂

Másrészt ez az a pillanat, amikor komolyabban magadba is kell majd szállni, mert meg kell hozni egy fontos döntést:

• Vagy fékezel és megtartasz egy olyan mennyiségű ügyfelet és munkát, amit még le tudsz kezelni hosszú távon, nem kiégetve magadat záros határidőn belül.
• Vagy felveszem kollégákat, alvállalkozókat, akikkel bővíted a csapatot, így több munkát tudsz elvállalni. Ezzel persze új teendőket is a nyakadba kell venni adminisztratív oldalon is.
• Vagy elkezded a saját idődet újraértékelni és olyan irányba kiszervezni feladatokat, ami nem az ügyfelekhez kapcsolódik, hanem minden máshoz.

Utóbbira amúgy az egyik legjobb példa a piacon szerintem Tim Ferris, 4 órás munkahét c. könyve.

Melyik új a jó és melyiknél milyen szempontokat kell figyelembe venni?

Én hogyan éltem meg ezt a folyamatot, amikor először kerültem vele szembe?

No erről szól a mostani epizód!