1966-ban Galántai György frissen végzett képzőművész egy paradicsomi helyszínt talált a Balaton partján. A balatonboglári Kápolnadombon egy elhagyatott családi kegyhely állt, amit a művész kulturális találkozó céljára alakított át. 1970-től aztán magyar neo-avantgárd mozgalom és a hivatalos nyilvánosságból kiszorított művészek nyári találkozóhelyévé váltak az akkor már csak "Kápolnatárlatokként" emlegetett események. Persze a Magyar Népköztársaság hivatalos szervei nem nézték jó szemmel a független szerveződést és rövidesen támadásba lendültek.