Ahogy azt legutóbbi mini adásunkban már említettük (már ha kronológiai sorrendben hallgatjátok a podcastet, ha nem, akkor majd említeni fogjuk), filmek terén kicsit visszautaztunk a múltba, megtalálni azt a pontot, ahol a lovecrafti filmadaptációk szépreményű kezdeményezésekből Azathoth másnapos rémálmába fordultak az irodalmi és stilisztikai hűség helyett hitvány félreértelmezésekkel és domborodó női idomokkal.Első nagyobb állomásunk a két legkorábbi rejtett lovecrafti adaptáció, az 1963-as The Haunted Palace Roger Cormantől a legendás Vincent Price-szal a főszerepben, mely valójában a Charles Dexter Ward esetének adaptációja, és az 1965-ös Die, Monster, Die! Boris Karloffal a főszerepben, mely nyomasztó angillai házak között dolgozza fel a Szín az űrbőlt némi gótikus beütéssel. A filmek minőségéről talán elmond annyit az az apróság, hogy ezúttal nem volt szükségünk sörre gyors traumafeldolgozás céljából… a többit meg úgyis megtudjátok, ha meghallgattátok a részt.