„...A jobb napokon ugyanúgy fecseg, nevet, csillog a szeme, ő is mesél. A szavak mellett (helyett) gesztusok, arckifejezések végtelen tárháza áll a rendelkezésére. Annyi színe, árnyalata van, és olyan melegség, kedvesség érkezik tőle, hogy megszűnik minden akadály. Talán ilyen lehetett vele a színpadon..." - ezt írja Gyárfás Dorka ebben a csodaszép könyvben. Őszinteségről, barátságról, igényességről, gyerekkorról, családról, szerepekről, színészlétről kérdezem és persze a könyv ötletéről és születéséről.

És itt a fülszöveg is:

"Nem szokványos színész-könyv ez: inkább egy ember portréja. Egy olyan emberé, aki megjárta a halált, visszajött onnan, de sok mindent elveszített. Nem tud többé sportolni, főzni, monológokat vagy verseket mondani, nem beszél már angolul vagy franciául (bár a kiejtése egy-egy mondatra is tökéletes), nehezen jár és állandó fájdalom gyötri. Számos olyan dolgot hagyott hátra, ami a korábbi életének fontos része és örömforrása volt. Hiányokkal él, de nem sír vissza semmit. Most mégis elindulunk vele hátrafelé. Felkeressük az élete fontos helyszíneit, elvisszük magunkkal a barátait, és ránézünk az egészre. Megvizsgáljuk, mi formálta, mi marad belőle, mi az, ami igazán fontos..."