Jim Holt Amikor Einstein Gödellel sétált című és a Kirándulás az értelem peremén alcímet viselő kötet kapcsán ült össze Nelhiebel Gábor és Pöltl Oxi Zoltán, hogy kibeszéljék az amerikai szerző közel négyszáz oldalas tanulmánykönyvének első esszéjét.

A 180 fok – A kultúra ellenpontjai című podcast ezen adásában elsőként felidézik az Oppenheimer című, idén bemutatott amerikai film azon jelenetét, amikor Einstein és Gödel a Princeton Egyetem parkjában sétál, s csatlakozik hozzájuk Oppenheimer, aki épp az atombomba elkészítésével foglalatoskodik. A diskurzusban kísérlet történik arra nézvést, hogy mennyiben tért el a két tudós személyisége, illetve összevetésre kerül a közöttük lévő jelentős eltérésből fakadó hírnév is. Ekkor kerül terítékre Einstein extrovertált és Gödel introvertált alkata, továbbá az is, hogy a fizikáról alkotott világkép teljes átformálásáért Einstein egyrészt az 1905-ben megkapott fizikai Nobel-díjával, másrészt különc viselkedésével és fura kijelentéseivel valóban amolyan popkulturális ikonná vált, ellentétben a befelé fordult, sokszor betegesen paranoid matematikazsenivel.

Az adásban ezután esik szó arról, hogy Jim Holt tanulmánya, a két egymásnak ellentmondó egyéniség legendás barátsága mellett az általuk felfedezett fizikai és matematikai törvényekről is szól, mégpedig olvasmányos, ismeretterjesztő stílusban, valahogy úgy, hogy az átlagember is megértse. (Ennek ellenére mégsem egészen érthető feltétlenül, jegyzik meg a podcastben.) Az újságíró ekkor kéri meg a beszélgetőpartnerét, hogy akkor, itt és most, újra tegyen kísérletet arra, hogy elmagyarázza a relativitás-elméletet. A műsor bizonyos pontján pedig az az állítás is magyarázatra kerül, hogy Newton szerint miért objektív, Einstein szerint pedig miért és hogyan szubjektív az idő. De szóba kerül az időutazás elméleti és gyakorlati problémaköre és Gödel a matematikus zsenialitása, és az egyik legkülönösebb állítása, miszerint: „Egy matematikai formula akkor állja meg a helyét, ha nem bizonyítható.” Mindezekre feltéve a koronát, az adásban felidézik az idő létét tagadó Gödel utolsó szavait: „Ideje menni.”