Winfried Georg Sebald, német író és irodalomtörténész Légi háború és irodalom – A rombolás természetrajza című kötete fontos, máig és nemcsak az általa középpontba állított német irodalmat ható megállapításokkal vonja kérdőre a múltat.

A 180 fok – A kultúra ellenpontjai című könyves podcastünkben Nelhiebel Gábor és Pöltl Oxi Zoltán ezen tanulmánykötet alapján beszélget a Sebald által felvetett nagy témáról, illetve az azon belül és az ahhoz kapcsolódó más témákról is. Sebald erős állítása az, hogy a második világháború után alig volt nyoma a német történelemkönyvekben és a német irodalomban a vereséghez vezető brutális bombatámadásokról, rombolásokról, katonai- és civil áldozatokat követelő pusztításokról. Sebald mindebből arra következtetett, hogy – és persze a nyugati németekről van szó, nem pedig az NDK-val kiegészült teljes országukból – a németek rejtélyes energiájuk titka a tudat- és emlékezetkiesés, mi több maga a második világháború okozta traumát ignorálták, s ez a tudatkiesés lett az NSZk sikerének titka.

A két műsorvezető ezúttal sem tudott azonos platformra jutni, de hát a műsornak, mint a címe is mutatja, pont ez a lényege. Az adásban szóba kerül a drezdai bombázás, s ennek kapcsán Kurt Vonnegut Ötös számú vágóhíd című világháborús, illetve hidegháborús regénye is. Ezen túl a beszélgetés egy ponton Trianonról, illetve a magyar háborús veszteségekről is szó volt, ellenpárként állítva a nemzeti traumákról rendszeresen megemlékező magyarokat, a már több, mint hatvan éve az – amúgy hatékonyságában jobban működő – eltörlés kultúráját alkalmazó németeket, mint két módszer alkalmazóit. Ugyancsak része volt az elemző párbeszédnek Sebald azon alaptézise, miszerint a világégés utáni német irodalom utálatos, mert hallgatott a traumáról, köztük Heinrich Böll is, majd jött 1997, amikor Sebald megkapta a Heinrich Böll-díjat.