A kiállítás megnyitóján megindító volt látni ezt a sok arcot, érzést, amelyet a szénpor alá rejtett tekintetek mutattak. Fehér János mesélt a kötődéséről a bányákhoz, a bajtársakról, arcokról, érzésekről. Barátokról, akik már elmentek. Végleg. Két kötete jelent már meg megannyi életképpel a bányákból, s a Szénszimfónia bemutatja Tatabányát, és a bányász hagyományok őrzéséről is mutat képeket. Az alkotó tagja a Tovább a Városunként Egyesületnek is, amely ezt tűzte ki célul, s élő kapcsolatot ápol agykori és mai bányászokkal. Támogatták a kötet kiadását is.

Beszélt a tatabányai szénbányákhoz, majd a vízbányához fűződő kapcsolatáról, a fényképezés szeretetéről, s azokról az emberekről, akik nélkül nem születhettek volna meg a könyvei. Számtalan kép készült a bajtársakról, s ezek kapcsán sokszor hívják rokonok, ismerősök is, hogy a végleg eltávozott apáról, nagyapáról, fiúról készült képet szeretnék elkérni tőle. Az év végén készül el új kötete. Már készül a bemutatóra. S hogy mit jelent számára a bányászat:

"Kicsiszolta a lelkem azzá, ami vagyok"– mondta. Sugár Gabriella beszélgetett az alkotóval, Fehér Jánossa