Ebben az epizódban arról hallhattok, hogy miként nyitotta meg számomra az evezés egy csodavilág kapuját.

Kezdjük talán azzal, hogy bár Tatabányán élek, de szülő városomtól, Bajától elszakadni soha nem tudtam. Így nem sokkal azután, hogy a munkám miatt Tatabányára kerültem, vettem egy kis házikót Bajától északra a Duna parthoz közel, az árvízvédelmi töltés védett oldalán. A töltés és a házikó között, szinte a házunk előtt  csordogál egy kis csatorna, a Vajas. Párszáz méterre tőlünk torkollik a Dunába.

A csatorna szép, de korábban valamiért nem foglalkoztam vele túl sokat. Csónakkal a Dunát jártam, a Vajasra valahogy nem fordítottam igazán figyelmet.

Az előző epizódban említett első kajakos élményeim miatt viszont - bevallom őszintén - egy ideig nem igazán mertem az élő Dunára kajakkal kimerészkedni. Majd egyszer talán… gondoltam.

No, de addig is… valahol csak kellene lapátolni. De hol? törtem a fejem… Aztán jött az ötlet: nézzük már meg ezt a csatornát! A semminél csak jobb!

Szerencsére a szomszédom tulajdonában lévő stég klassz, épp megfelelő hosszúságú és alacsony. Így onnan viszonylag könnyen vízre tudtam szállni. Kilökdösdtem a kajakot a nádasból és…. hát, nem tudom másképp mondani, beléptem Csodavilágba.

Képeket a www.kajakkaland.hu oldalon találtok!