A szakrális helyek szerepe nem más, mint az érzelmi kötődések kialakítása és annak gyakorlása, üzenete pedig, hogy ebben az erősen virtualizálódó világban megmaradjon a mentális kapcsolat a természettel. Egy szent hely építészeti megfogalmazása nagy felelősséget jelent, mert nem csak a ma emberét, hanem a jövő generációt is érthető „nyelven” kell megszólítania, mégpedig úgy, hogy az eredendő szakralitás ne sérüljön. Van-e válasza a mai kortárs építészetnek és ha igen akkor az, hogy jelenik meg a mindennapokban? Ligetvári István építész beszélget Balogh Eleonóra üvegművésszel és Balázs Mihály építésszel.