Tíz évvel ezelőtt egy a Trafik Kör által készített interjúban volt a záró kérdés, hogy Balázs Mihály mit üzen a ma felnövekvő építész nemzedéknek?„ Őszinte, tiszta, józan építészetet szeretnék. Őszinte, tiszta és józan építészeket.” Hogy állunk ma ezzel nem csak közel tíz év távlatában? Hogy lehet józan az építészet ebben az olykor önmagától megrészegült fogyasztói világban? Az otthon bár az intim lét tere, de mára már azt a közösségi média meghódította, és általa akarva, akaratlanul feltárulnak titkaink a világnak. Kirakatban élünk kirakat életet és kívül keresünk kapaszkodókat. A piac és a szükséglet újratermelése megfoszt a valódi érték nyújtotta érzésektől azokat trendi fikciók hatása viszi a megfelelő irányba. Élményeink már okos telefonunk óriási tárhelyein sokasodnak és a képek nem albumba rendeződnek és kerülnek a polcra, hanem megosztva szétszóródnak a virtuális térben. A világ befoghatatlanul kitágult körülöttünk és miközben a lehetőségek sokasága pillanatok alatt megnyílik számunkra, ugyanakkor a ránk zúduló információ folyam szinte lehetetlenné teszi a „tájékozódást”. Ebben a nem épp rózsaszínű már, már szűrreális helyzetben mit tehet az építész, aki a tárgyi világ alakításának egyik főszereplője? Meghatározhatja-e és hogyan a minőség fogalmát? Hogy tud a ház építés ilyen világban otthonteremtéssé válni? Mai beszélgetésünket ezekre a gondolatokra építjük keresve a válaszokat vagy fogalmazva meg dilemmákat de lehet, hogy szokásunkhoz híven spontán kitérőket teszünk izgalmas idetartozó területekre is. Természetesen mind ezt hétköznapi nyelven fogalmazva.