„Ahány ház, annyi szokás” tartja a mondás, ami a kihívásokkal való megküzdésre is igaz. A megküzdési képességet a családban érvényes kommunikációs minták, az értékrendek és felelősségmegosztás eredményezi. Ez alapján a családi rendszernek a következő két pólusát különböztethetjük meg. A legtöbb családi rendszer ennek a két pólusnak a közepén helyezkedik el, és az az optimális, ha a saját negatív tulajdonságait le tudja győzni. Ezekre a családokra a nyílt kommunikáció, tolerancia, rugalmasság jellemző. A kutatások azt bizonyítják, hogy a probléma-orientált stratégiák sokkal hatékonyabbak a nehéz helyzetek kezelésében, de azt is jó, ha tudjuk, hogy minél nagyobb érzelmi megterhelésnek vagyunk annál inkább a kevésbé adaptív érzelem-orientált megküzdési stratégiákat választjuk. 

A betegséggel való megküzdéseben nagy szerepe van a kommunikációnak, hogy nyíltan tudjunk beszélni az igényeinkről, érzéseinkről, hogy legyen kinek beszélni erről, legyenek barátaink, ismerőseink, akikhez fordulhatunk nehézség esetén, a vallás gyakorlása, a gyülekezet is erőforrásul szolgálhat, az információk felkutatása, a humor és a tagadás is.