A mai napon arról hallunk, hogy Mózes és közössége megtette azt, amire megmozdult a szívünk és ami iránt nagylelkűség vezette őket. Így valósították meg Isten tervét. Isten bennünket nem kényszeríteni és manipulálni akar, hanem azt akarja, hogy a bennünk lévő jóval, az Ő tervével működjünk együtt és így meglássuk az üdvösséget. Kiv 35,1-36,7 A szombat törvénye. Mózes összegyűjtötte Izrael fiainak egész közösségét, és így szólt hozzájuk: „Az Úr meghagyta, hogy ezt tegyük: hat napon át dolgozhatunk, a hetedik nap azonban legyen szent, legyen ünnepnap, a teljes nyugalom napja, legyen az Úrnak szentelve. Aki ezen a napon dolgozik, halállal kell büntetni. Szombaton nem gyújthattok tüzet lakástokban.” Az anyag összegyűjtése. Mózes még így beszélt Izrael közösségéhez: „Az Úr ezt parancsolja: Ajánljatok fel javaitokból az Úrnak. Akit ösztönöz a szíve, ilyen adományokat hozzon: aranyat, ezüstöt, bronzot, vörös és kék bíbort, karmazsint, finom vásznat, kecskeszőrt, vörösre festett báránybőrt, finomított bőrt, akácfát, olajat a mécsesekbe, illatszert a kenethez és az illatáldozathoz, karneol és más drágakövet az efodhoz és a melltáskához. Azután jöjjenek a mesteremberek mind, és készítsék el mindazt, amit az Úr parancsolt: a hajlékot a sátorral és tetőzetével, kapuival, deszkáival, tolórúdjaival, oszlopaival és talapzataival; a ládát rúdjaival, a kiengesztelés tábláját, a belső függönyt, az asztalt, hordozórúdjait és minden kellékét, valamint a kitett kenyereket, a világító mécstartót minden felszerelésével és mécseseivel, a mécsesekbe való olajat; az illatoltárt hordozórúdjaival, a kenetet és az illatszert, a hajlék bejáratának függönyét, az égőáldozat oltárát a bronzráccsal, hordozórúdjait és minden felszerelését, a medencét és talapzatát, az udvar függönyeit, az oszlopokat talapzatukkal együtt, az előudvar kapujának függönyét, a hajlék cövekeit és az előudvar cövekeit a hozzájuk tartozó kötelekkel; a díszruhákat a szentélyben való szolgálathoz, a szent ruhákat Áron pap számára, és azokat a ruhákat, amelyeket fiai használnak a papi szolgálathoz.” Akkor Izrael fiainak egész közössége hazament Mózestől. Azután visszajöttek mindazok, akiket a szívük erre indított, s áldozatos lélekkel hozták adományaikat az Úrnak a találkozás sátorának elkészítéséhez, a benne végbemenő szolgálathoz és a szent ruhákhoz. Jöttek a férfiak és nők, mind, akiket a szívük erre indított, s hoztak karpereceket, fülbevalókat, gyűrűket, nyakláncokat és mindenféle arany ékszert, mindenki úgy, ahogy arany fogadalmi ajándékot ígért az Úrnak. Akinek vörös vagy kék bíbora, karmazsinja, finom vászna, kecskeszőre, vörösre festett báránybőre volt, azt is elhozta. Mások ezüst és bronz fogadalmi ajándékot hoztak az Úrnak, ismét mások, akiknek akácfájuk volt, azt hozták oda. A hozzáértő asszonyok szőttek, és azt hozták el, amit szőttek: vörös és kék bíbort, karmazsint és finom lenvásznat. Más asszonyok, akiket ügyességük arra képesített, kecskeszőrt fontak. Az elöljárók karneolt és más drágaköveket hoztak az efod és a melltáska kirakásához, továbbá fűszereket és olajat a mécsesekbe, a kenethez és az illatáldozathoz. Minden férfi és nő, akit a szíve arra indított, hogy segítsen megvalósítani, amit az Úr Mózes által parancsolt, hozzájárult valamivel. Izrael fiai úgy adták ezt, mint önkéntes adományt az Úrnak. A szentély készítői. Mózes így szólt Izrael fiaihoz: „Nézzétek, az Úr név szerint kiválasztotta Becaleelt, Uri fiát, Hur unokáját Júda törzséből, eltöltötte Isten lelkével, hozzáértéssel, okossággal, tudással és minden munkára alkalmas ügyességgel, hogy kidolgozza a terveket, megmunkálja az aranyat, az ezüstöt, a bronzot, hogy köveket véssen és formáljon, fát faragjon, vagyis minden munkát elvégezzen. Arra is adott neki képességet, hogy másokat is megtanítson ezekre, éppúgy a Dán törzséből való Oholiábnak is. Eltöltötte őket érzékkel, amely képesíti őket, hogy elvégezzenek minden díszítő, szövő és hímző munkát kék és vörös bíborral, karmazsinnal, finom lenvászonnal, vagy amely szükséges az egyszerű takácsmunkához. Ők tehát mindenféle munkát el tudnak végezni és előre el tudnak tervezni. Becaleelnek és Oholiábnak, továbbá a többi hozzáértő embernek – akiknek az Úr érzéket és ügyességet adott a szentélyhez szükséges minden munka elvégzésére –, nekik tehát az a feladatuk, hogy mindent úgy készítsenek el, ahogy az Úr parancsolta.” A gyűjtés befejezése. Mózes ezután hívta Becaleelt, Oholiábot és a többi hozzáértő embert, akiknek az Úr művészi tehetséget adott, s akiket a szívük arra indított, hogy hozzálássanak a munkához. Átvették Mózestől a fogadalmi ajándékokat, amelyeket Izrael fiai a szentély elkészítésének munkájához felajánlottak. Sőt, reggelenként még újabb önkéntes adományokat is hoztak. Ezért a kézművesek, akik a szentély munkálatait végezték, egymás után Mózeshez mentek, és így szóltak: „A nép sokkal többet hoz, mint ami szükséges annak a munkának az elvégzéséhez, amelyet az Úr el akar végeztetni.” Erre Mózes kihirdette a táborban: „Sem férfi, sem asszony ne hozzon semmi többet a szentély készítéséhez.” A nép tehát abbahagyta az adakozást. Amit eddig adakoztak, az is több volt, mint amennyi a szentély elkészítéséhez kellett.