"Ha volt egy forró vágya szívemnek, valami, mit az isteni gondviseléstől kértem, az az volt, hogy fiam kitűnő ember, hogy a hazának hasznos és tisztelt polgárja legyen. Nincs ember nagyravágyás vagy szerényebb névvel nevezve hiúság nélkül és azon mértékben, melyben magunk fényes terveinkkel felhagyunk, követelőbbek leszünk gyermekeinkre nézve, s még igen kicsi gyermek voltál mikor benned már nagy embert akartam látni. Ezen vágy megmaradt s valószínüleg meg fog maradni életem végéig, de mily úton jutsz fel a magasságra hol látni szeretnélek, mily pályán s minő küzdelmek után nyered el koszorúdat, az nekem közömbös, sőt ha választanom kellene éppen a tudomány mezején szeretném látni diadalaidat. Nemcsak mert az talán az egyetlen küzdőtér, melyen tisztán mehetünk keresztül, de mert tevékenységünk sehol nem hat oly tág körben, mert fáradságunk sehol nem gyümölcsözőbb. Ha a politikát nem űzném, mint tudományt s országunk kormányát nem tekinteném egy nagy praktikumnak, melyben elveim helyességét gyakorlatilag megpróbálom, s naponta a legérdekesebb kísérleteket teszem és a legvéletlenebb tapasztalatokat gyűjtöm, elundorodtam volna már régen hivatalomtól, mely végre csak annyiban ér valamit, amennyiben a tudomány által felállított eszmék alkalmazására tért nyújt, vagy éppen ezen eszmék terjesztésére eszközül szolgál."(Részlet Eötvös József fiának, Lorándnak írt leveléből, 1869 febr 2.)Eötvös József életéről, munkásságáról és leveleinek tervezett legújabb kiadásáról beszélgetünk a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos munkatársával, Czieger Andrással.