Bence Imre igehirdetése JSir 3,19–33 alapján

Üröm és méreg nyomorúságomra és hontalanságomra gondolnom; mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom. Jó az Úr azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak. Jó csendben várni az Úr szabadítására. Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz. Üljön hát magányosan, és maradjon néma, amikor ráteszik! Hajtsa porba fejét, talán van reménysége! Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák! Mert nem vet el örökre az Úr. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket.

---

Szeretettel kérjük podcastunk hallgatóit is, hogy akár egészen apró adományaikkal segítsék az egyházközség munkáját a https://budavar.lutheran.hu/perselypenz/podcast címen elérhető felületen.